Megöli a gyerek a romantikát? Szülők a gyermekáldás után hogyan tudnak házaséletet élni?

Nekem sajnos volt olyanban tobbszor is hogy hallottam a szuleimet szexelni. Ejjel altalaban gyakran kijarok pisilni, mert este sokat iszok, tobbet mint altalaban. Szoval volt,hogy hallottam a nagyon halk "lihegest", meg gyors lelegzet vetelt. Nyogest meg kiabalast nem, de tudtam mitcsinalnak...es egyszer igaz csak egyszer, de hallottam ahogy az agy kicsit recseg vagy nemtom. Meg aztan a masik ket tesom is mar hallotta oket, pedig iszonyat halkak. De ejjel ugye csend van es mi nem hangoskodunk mar. Szoval ja lehet nehezen oldjak meg neha. De nem mondtuk nekik,hogy halljuk ha dugnak. Visszaerek a szobamba es pont le...om, mert ott mazlimra nem hallom. Bevallom viszont,hogy felfordul a gyomrom, meg zavaro, vagy nemtom..mert akaratlanul is elkepzelem ahogy dugnak es ez gaz, nem akarom tudni, vagy hallani. En nem is ertem amugy...maskor is megtudnak oldalni. Azert nem csak a keso este all fent lehetosegnek ez kifogas csak!!!!

17/F

Ha egyszer gyereked lesz, már ismerni fogod a szokásait és tudni fogod mikor lehet, mikor nem. Pl. ha beteg, akkor nem igazán szexelünk. Nem csak azért, mert bármikor felébredhet, hanem azért is, mert mi is stresszesebbek vagyunk kicsit az állapota miatt. Ugyanakkor normál helyzetben ha este elaludt, akkor tudom, hogy legalább 4 óránk van az első nyűglődésig. Eldönthetjük, hogy ezt a 4 órát mivel töltjük. :) Jobban készülünk egy-egy üveg bor felbontására, mint hajdan fénykorunkban. :P Aztán persze van, hogy három este is készülünk annak az üveg bornak az elfogyasztására, mert a gyerek rittig nem akar elaludni, előbb bebólintunk mi mellette.

Ami kicsit átalakult, az a nyaralás, wellness hétvége. Mivel egy szobában vagyunk a gyerekkel, ezért az már teljesen másról szól, mint régen. Az már családi kikapcsolódás, nem romantika. Ha romantikázni szeretnénk, akkor az Alföld irányába megyünk wellneshétvégézni, mert úgy pont útbaesik egy lelkes nagyi, aki nagyon szívesen unokázik két éjszakát, három napot. :D

Egyébként minden és tényleg minden nehézsége ellenére (mert beismerem, sokszor piszkosul nehéz), minket nagyon összehozott a férjemmel a gyerekünk. Néha csak állunk az ajtóban egymás mellett, nézzük ahogy az ágyában kitekert pózban alszik és annyira képesek vagyunk átélni a pillanatot, hogy én képes vagyok pár könnycseppet is elmorzsolni mekkora csoda, hogy ez a kisember belőlünk lett.