Lemondanál a gyerekedről, ha végig abban a tudatban voltál terhességed alatt hogy minden oké, de születésnél kiderül hogy súlyos rendellenességek vannak nála?

Nagyon nehéz mérlegelni egy ilyen dolgot.

Nem tudom képes lennénk e a férjemmel megoldani a mindennapokat egy magatehetetlen gyerekkel, és a már meglévő egészséges lányunkkal.

Már magában az a tény h a kissebbnek 0-24es felügyeletet kell biztosítani. Még a másikat oviba, suliba, fogéalkozásokra vinni. Én nyilván nem dolgozhatok így, tehát 1 fizetés, + az állami alamizsna marad...

Azt kell h mondjam h szörnyű döntést hoznék. Ha nem is mondanék le róla, de nem én nevelném őt. Én is úgy gondolom h egy intézetet keresnék, ahol eltudják őt látni

Képmutatás lenne rávágnom anoniman a nemet. Az én gyerekem és megszakadna a szívem, de ilyenkor nem csak egy babáról kell dönteni, hanem egy komplett családról. Nem csak nekem me minden nap szembesülni azzal, hogy ott a gyerek, akinek sosincs esélye a normális életre, hanem a páromnak is.

és később, ha lesznek testvérei, akkor nekik is.

Állandó lemondások, állandó keserűség...

Minden tiszteletem azé, aki ezt vállalja, de azt hiszem én erre nem lennék képes.

Szerintem nem, de hosszú távon megkeseríti a család életét.

Ismerősnek a 2. gyerek lett downos úgy, hogy végig minden eredmémye remdben volt, minden vizsgálat és down teszt. Most 2 éves. Cuki aranyos, de ki tudja milyen lesz később. Ha a szülei majd meghalnak, a testvérére fog maradni. Sajnálom őket, ebben a helyzetben nincs sem jó és sem rossz döntés. Mindenki döntsön a szíve szerint, nem lehet elítélni bárhogy is döntsön.