Egyetértesz azzal, hogy az óvoda-és iskolai pedagógusok fizetés nélküli szabadságot kapjanak arra az időszakra-visszamenőlegesen is- amikor nem fogadja az intézmény a gyerekeket?

De most komolyan, egyébként is megalázóan kevés fizetést kapnak, és te még ebből is elvennél tőlük?

Anyósom amúgy tanítónő, az őszi-tavaszi-téli-nyári szünetekben is amellett, hogy amúgy nagyobbrészt bent vannak, adminisztrálnak, ügyeket intéznek, nyáron táboroztat, ügyelet van a rövidebb szüneteken, szóval nem éppen pihen, még év közben sem éppen annyi a munkaideje, amennyi, mert hétvégén is zaklatják a szülők folyton ilyen-olyan kérdésekkel, az órákat megtervezni, korrepetálni, adminisztrálni csak tanórák után tud, dolgozatok javítása szintén a saját szabadidejéből megy, és ezeket nem fizeti ki neki senki, akkor legalább azt a hangyányit több nap szabadságot hadd kapja már meg, amit egyébként sem akkor vesz ki, amikor szeretné, hanem amikor muszáj.

Neked amúgy mitől lenne jobb, ha fizetetlen szabadságon lennének ilyenkor a tanárok? Miért gondolod ezt indokoltnak? Ha irigykedsz, menj nyugodtan tanárnak, amúgy is szakemberhiány van.

A fizetetlen szabadság ideje alatt ebben az esetben szünetelne a biztosításuk. Fizessenek maguk miatt még tb-t??

Ahogy sokan írták tényleg nem annyi a szünet, mint a gyerekeknél, mert értekezletek sora, iskolában még osztályozó vizsga, érettségi, ilyen-olyan ügyeletek.

Az oviban pedig ha egy kis falut nézel kb.3 hét leállás van, utána is valaki biztosan szabin van, mert nyáron nem minden gyereket visznek.

Én nem is tudom honnan jött az ötleted...

Óvodában dolgozom, március 8-tól 2 hétig az ovit rendeztük. Nagytakarítás, dekoráció, adminisztrációs dolgok, azóta fizetett szabin vagyunk. Nekem, mint dajkának (2 gyerekkel) 30 nap jár. Ebből 8-at kiírtam a nyári nyaralásra, 5-öt karácsonyra és kb. elfogyott a szabim. Egész nyáron benn fogok rohadni és ha a gyerekeimmel akarok lenni, akkor bejöhetnek velem. Remek lesz:(

Mit irigyelsz?

Kérdező!

Ha irigykedsz a szabadságukra, végezz el egy tanári szakot és legyél tanár (vagy óvónő vagy amit akarsz).

Világéletemben utáltam, amikor bárki bármilyen foglalkozású emberre irigykedik. Senkinek nem volt megtiltva 18 évesen, hogy azt az irigyelt foglalkozást válassza. Akár tanárról, akár ügyvédről, akár orvosról (mert ezekre szoktak legtöbben irigykedni), akár bármilyen más foglalkozásról beszélünk.

Az ilyen magadfajta irigykedők azok a proli népségek, akik semmiért nem képesek erőfeszítést tenni, folyton elégedetlenek a sorsukkal és mindig másokat okolnak miatta.