Túl szigorúak ezek a szabályok egy kamasz neveléséhez?

Ez nem arról szól, hogy van-e apelláta, vagy nincs. Igenis van, hogy jól érzi magát az ember, vagy valami. Kamasz, de attól még van élete. Biztonságban szeretnénk tudni, ezért lenne jó, ha tudnánk, hogy éppen merre van, és kikkel. Maradhat tovább, de "cserébe" érte megyünk.

A pénz pontos összege pedig nem téma most itt, igazából ez attól függ, kinek mit enged a pénztárcája.

Ez nem feltétlen túlzott engedékenység, inkább csak megelőlegezett bizalom. 8 évig kitűnő volt, középfokú nyelvvizsgával ballagott 8.-ből, most ősszel megpróbálja a felsőfokot. Vannak céljai, nagyon ambíciózus lány, és szerintem hülyeség az, hogy lenézzük a gyereket, mert "kicsi". Igenis van élete, neki is vannak érzelmei, érzései. Fiúk iránt is, igen. Ebben a korban a tanulás a legfontosabb, ezt aláírom, de ha mondjuk szeretne nyárzáró bulit tartani, hát Istenem, had csinálja.

Én is "piálhattam" 14 évesen, sőt, akkor voltam először a Szigeten is a 18-19 éves unokatestvéreimmel. Gimiben nem volt megszabva, hogy mikorra menjek haza, ettől függetlenül mindenből 5-ösre érettségiztem, és felvettek az első helyre, amit megjelöltem. Nem lettem narkós kva sem, sőt, hiába ismerkedtem fiúkkal kb 15 éves koromtól, a szüzességemet is 17 évesen veszítettem el, már kapcsolatban. De azt mondom, hogy kellett nekem az, hogy megismerjek másokat, csalódjak, stb. Most 25 éves vagyok, anyuka és feleség. Van diplomám, a magyaron kívül három nyelven beszélek (és a negyediket tanulom). Hiába vagyok itthon egy pici babával, vállalok mellette pár könnyebb munkát. Szóval nem attól függ az ember jövője, hogy 14-15 évesen éppen este 10-ig engedték el szombaton, vagy hajnal 1-ig. Persze lehet tiltani is mindentől, meg leordítani a fejét a semmiért, csak éppen azzal sem azt éri el az ember, hogy majd a gyerek bízik benne, és beavatja a dolgaiba.

A pénzt pedig beosztja, de nyilván más a fontos neki, mint egy olyan lánynak, ahol a szülők minimálbért keresnek mindketten. Én is elköltöttem a zsebpénzemet kb ahogy megkaptam, most mégis beosztom rendesen a pénzt, listát írok, számon tartom nagyjából, hogy mi a helyzet. 15 éves, nem hiszem, hogy rögtön kis mindent tudó mini felnőttet kéne belőle nevelni. Lesz még rengeteg ideje erre. Főleg, hogy azért 18 évesen nem igazán önálló senki.

Igazából a kérdés arra irányult, nem-e túl kemények ezek a feltételek. Mert a férjem szerint igen, néhány az, és még beszéljük át, mielőtt a lányával is leülünk erről "tárgyalni". :)