A lányom mindent tanul, csak azt nem amit kéne, mit tehetnék?

Angolul és németül már folyékonyan beszél, ezzel egyáltalán semmi probléma nincsen. Természetesen mindkettőn van mit csiszolnia, de a németet napiszinten hallja és tanárhoz is jár, aki nagyon türelmes vele, meg jól is haladnak, együtt olvasnak német könyveket (többek között ezért is tanult meg hamar németül, most a szókincse fejlesztésére mennek), de ahhoz képest amilyen kevés ideje itt van, nagyon jól megtanulta, az angol meg egyébként is jól megy neki, amíg nem tudott németül, csak angolul beszélt mindenkivel és én is hallottam már, hogy beszél, a tanárai is sokat dicsérték, hogy nagyon jó, és akcentusmentesen beszéli a nyelveket.

A németben főleg a bonyolultabb szakkifejezésekkel van baja, például a történelmet elég nehezen érti.

A spanyolt ebben a félévben kezdte el, a gimnáziumokban kötelező a második idegennyelv, a spanyol pedig viszonylag egyszerű (legalábbis a három közül a legegyszerűbb) és sokan is beszélik. De az semennyire nem érdekli és ezért nagyon szenved vele. Én értek spanyolul, amikor kérdez, szívesen segítek neki, de látom, hogy egyszerűen teljesen máshol járnak a gondolatai, alig figyel oda és nem is jegyzi meg.

Tulajdonképpen nem zeneiskola, illetve... hogy is mondjam. Hangsúlyt fektetnek a tantárgyra, de nem emeltszámban tanulja. A tanárnőjével viszont nem egy balhé volt, mert a lány időpazarlásnak nevezte a furulyázást és most hadban állunk a tanárnővel.

Az előző iskolánál, ahova járt, minden jobb lett volna. Először, az első félévben egy nagyon gyenge iskolába tették, ahol kicsit jártasságot szerezhetett a nyelvben. Utána, a "mindenki" (a tanárai, illetve nem csak az övéi, hanem más tanár ismerőseink, magyarok, akik itt élnek), azt javasolták, hogy mivel okos és már beszél németül, jövő évtől mehetne ebbe a gimnáziumba.

Előbb elment egy próbahétre és az neki is nagyon tetszett, az előző helyen teljesen le volt hangolódva, nagyon magába volt fordulva, mert nem talált senkit, akivel kijöhetne, az az iskola tényleg a legalja volt. Láttam, hogy nem érzi jól magát, de az új iskola tetszett neki, megkérdeztem az igazgatót, hogy nem maradhatna e már mostantól és azt mondta, hogy de, persze.

Eleinte ez jól is működött, örült, hogy végre intelligensebb, kedvesebb gyerekekkel van körbevéve, több az izgalom, a kihívás, a program, de most azt látom, hogy ettől az iskolától is teljesen elérdektelenedett, itt sem érdeklik a diákok, sem a tantárgyak, gyakorlatilag semmi. Sokszor elviselhetetlen az ehhez való hozzáállása... holott egy bizonyos szinten én is értem, hogy mit érez. Szerintem az is lehet a háttérben, hogy teljesen idegeneknek érzi őket.

Azért tekintettünk el a zenei vonaltól, mert egyrészt profilként választhat Matek-Informatika-Természettudományt (most arra jelentkezett is), másrészt reméltem, hogy nem lesz problémája a zenével, mert öt évig zongorázott és még énekelt is. Az egy másik dolog, hogy szakmaként ő nem szeretné csinálni, nem erőltetjük rá. Félreértés ne essék, nem a mi álmainkat kergeti, de ez volt a legjobb lehetőség. Az a másik iskola tényleg tarthatatlan volt, egy adott pillanatban már megfenyegették, hogy elvágják a torkát, mert a lengyelekkel barátkozik. Nagyon sürgősen el kellett jönnie abból az iskolából, tényleg egy abszolút gyenge hely, és hamar dönteni kellett. Most inkább járatom egy erősebb, keményebb iskolába, ahol viszont ilyenek nem történnek, hogy a gyereket a rendőr viszi ki az iskolából, meg hasonlók.

Tudom, hogy hiányzik neki Magyarország, de ez ellen nem tudok mit tenni. Otthon sajnos nem tudok olyan életet biztosítani, amilyenre szükségünk lenne.