A lányom mindent tanul, csak azt nem amit kéne, mit tehetnék?
A lányom most tizennégy éves, eddig nagyon jó jegyei, kitűnő bizonyítványai voltak, viszont ebben az évben több probléma is adódott vele. Már alig tanul, legalábbis nem olyat, amit kellene.
Már az iskolából is szóltak, hogy ez egyáltalán nincsen rendben, folyton mást csinál a tanórákon, rengetegszer szólnak rá a tanárok, de ő rá sem bagózik, az egyiknek azt mondta, hogy a tantárgya nem fontos és hogy nem érti "mit van felháborodva". A tiszteletlenséget már elmagyaráztam neki, de egyszerűen nem tudom rábírni, hogy tanuljon.
Az a baj, hogy nagyon is értem, hogy zene, rajz helyett mást csinálna, egyáltalán nem akarom tőle eltiltani, hogy mondjuk lengyelül tanuljon, vagy a kémiát gyakorolja, de ezek mind az iskola rovására mennek. A város legjobb gimnáziumába került nemrég, de ez az iskola nagyon rá van állva a zenei vonalra, ami őt viszont a legkevésbé sem érdekli. Nem tudok vele dűlőre jutni, folyton azt hajtogatja, hogy tiszta vicc, hogy azért van leszidva, mert zene óra helyett kémiára tanul. Több botrány is volt már ebből, senki nem nézi jó szemmel és nagyon nem szeretném, ha kibukna.
Már így is ég a pofám az osztályfőnöke előtt, és teljesen tanácstalan vagyok... Nem az a baj, hogy nem okos, vagy nem tanul, de vannak olyan tantárgyak, amiket egyszerűen kihagy, mert neki nem fontos.
válasza: válasza:Ez esetben viszont valószínűleg így vezeti le a feszültséget, vagy így "cry for help"- pel.
A pszichológus indokolt ötlet.
Emellett érdemes lenne beszélni a tanárral, aki panaszkodik rà. A zene/rajz stb tanárok gyakran komplexusosak kicsit, és érdemes lenne röviden mondani, hogy költözés/iskolavàltas okozta stressz van a háttérben.
Emellett az osztálytársakkal most mi a baj? Ekkora gond ha vki magyar? Vagy a lányod már nagyon bizalmatlan?
Még érdekes nejem a zene szerepe. Főleg így hogy előtte zongorázott. Először azt hittem, a család nem foglalkozik a zenével.
Sajnos pl nálunk otthon ez volt. Én csak egy kicsit tanultam meg furulyázni, de annak is utólag nagyon örülök, mert a gyerekeimnek tudok játszani vele. De sok családban a zene fontos, értenek hozzá, járnak koncertekre vagy otthon is van zenélés.
Nem tudom ezen a vonalon nem lehet-e picit "megdolgozni".
Azért is tartom fontosnak, mert ugyan nem vagyok pszichológus, de q zenének áttételesen a piheneshez, az érzelmeket, a harmóniàhoz is van köze, szimbolizálja is ezeket, és nem tudom, nem azért hárítja-e így a gyerek, mert a saját érzelmeit is hárítja, hisz hiányzik a hazája de nem tud változtatni.
Valahogy azon a vonalon is próbálkoznak, hogy nem jó munkamániásnak lenni, a kémia nagyon jó, de az agynak kell művészet is. Vagy pl relax vagy mindfullness.
Amúgy nem hiszem hogy kémikus akarna lenni, tényleg vsz így lázad. De azért esetleg vehetsz neki kémiából szóló izgalmas ismeretterjesztőt. Vagy esetleg egy szakkör ha van.
Nem gondolom így, már otthon is nagyon érdekelték a természettudományok.
Nem, nekünk sajnos nincs időnk koncertekre járni, nekem pedig semmilyen tehetségem nincsen a zenéhez, sajnos ilyen módon nem tudom őt segíteni. A fülhallgató viszont folyton a fülében van, azzal nincsen baj, hogy nem hallgat elég zenét, hobbiszerűen könyvet ír, ilyesmik. A kreatív gondolatai nincsenek korlátozva, de meg tudom érteni, hogy nem érzi jól magát. Sokat kellett nyúznom, hogy elfogadja, hogy idejövünk.
Otthon az osztály közepe volt, vidáman járt az iskolába, de amióta itt vagyunk, teljesen megváltozott. Sokkal csöndesebb, már nem beszél olyan szívesen az iskoláról, már nem tanul szívesen. Képes vagyok megérteni, hogy nehrz neki, de ez akkor sem mehet így. A tanárok nem fogják neki ezt így eltűrni...
Egyébként sem volt soha valami szabalytartó jellem, de a tanárai értékelték a kreatív megoldásait ezért mindig jól kijött belőle.
A szabályok országában elég nehéz lehet ilyen jellemnek lenni, nekem tetszik, hogy ennyire korrektek, ő hadilábon áll velük, valósággal kiröhögi a szabályokat, mert nem ismeri őket.
Köszönöm a tippeket, a pszicholpgus szerintem is jó ötlet, de nem hiszem, hogy találnék itt magyar pszichológust...
Eléggé bizalmatlan velük szemben, az osztálykirándulásra sem akar elmenni, mert attól fél, hogy átkutatják a táskáját amíg alszik... ebből is volt egy kisebb kavarodás, az egyik lány az engedélye nélkül nézegette a füzeteit, azóta teljesen elfordult tőle.
Elég érzékeny, ezért félek, hogy baj lesz belőle... de mindenképp igyekszem valamit kezdeni a helyzettel, nem tudom hogyan szakíthatnék több időt rá. Sajnos sokat van egyedül otthon is, mert mi éjjel dolgozunk, nappal pedig muszáj aludnunk, másképp teljesen kipurcannánk...
válasza:20-ra:
Megdöbbentett, hogy a lányod zongorázni tanult 5 évig, énekelt is, ÉS ENNEK ELLENÉRE időpazarlásnak nevezi a furulyázást ill. általában a zenével való foglalkozást.
Én is tanultam 4 évig zongorázni. Utána elfoglaltságaim miatt abbahagytam, de több évtized távlatából is emlékszem, milyen örömet okozott maga a zenélés. Nem mások előtt, nem fellépésként, csak úgy otthon, a magam örömére. Sokszor volt, hogy örömömet, bánatomat, indulatomat (én is kamasz voltam akkor) mind beleadtam a játékba. Néha ugyanazt a darabot lejátszottam egy oktávval mélyebben, mert pont az illett a hangulatomhoz. Szóval egyszerre volt játék is, az érzéseim kifejezése is, és nem utolsó sorban önmagam gyönyörködtetése is. Pedig nekem is csak hobbi volt, soha nem merült föl, hogy bármikor is zenei vonalon tanuljak tovább, nem is voltam ahhoz elég tehetséges.
Könnyen lehet, hogy 22-esnek igaza van: a lányod elnyomja az érzelmeit, és ezért hárítja a zenét is.
Engem nagyon elgondolkodtatott, amiket 20-asban írtál kérdező. "Otthon sajnos nem tudok olyan életet biztosítani, amilyenre szükségünk lenne." Hát nem tudom, milyen életre van szükségetek, és milyen környezetből jöttetek el, de nekem hazánk legrosszabb borsodi-szabolcsi falvait idézné az, hogy a gyerekemet iskolában egyes társai azzal fenyegetik, hogy elvágják a torkát, ha a mittudomén milyen családból való gyerekekkel barátkozik. Ill. hogy rendőr viszi ki az iskolából a gyereket. Mi Magyarországon élünk, nyilván nem olyan jólétben, mintha Németországban élnénk, és mindezt sokkal több gürcöléssel érjük el, de ilyeneknek nincsenek kitéve a gyerekeim. És nem is csodálom, ha ilyen benyomások után a lányod an bloc utálja az egész országot, és sehol sem hajlandó jól érezni magát.
Szóval én átgondolnám azt is, hogy a gyereknek valóban az-e a jó, ha gazdagságban nő fel, de ilyen környezetben. És nem lehet mindent megoldani az iskolaváltással, mert a városban eszerint ott élnek az ilyen torokelvágós népcsoportok, akiktől érthető módon még az utcán is fél adott esetben egy lány (vagy akár felnőtt nő).
válasza:A furulya szinte "visszalépés" a zongorához képest, tök érthető, hogy nem érdekli. A gyereknek nincs különösebb baja, kiemelted a rossz közegből, ez tök rendben van. Csak lázad, meg szokja az új helyet, közeget.
A szemtelenség persze gond, de az legyen a legnagyobb bajod. Nem verekszik, nem káromkodik. Én beígérnék jutalmat, ha hármast hoz a készségtárgyakból, mondjuk egy lengyel utat:)
válasza:A magyar értelmiség olyan jelentős hányada emigrált Németországba, hogy szinte biztos találsz magyar pszichológust.
Emellett ha német nyelven tanul minden tárgyat, akkor beszéli annyira, hogy a német nyelvű pszichoterápia is sokkal jobb lenne mint a semmi.
A környezetvàltozás mellett iskolai bántalmazás áldozata, én mindenképp szakemberhez fordulnék.
válasza: válasza: válasza:"Tudom, hogy hiányzik neki Magyarország, de ez ellen nem tudok mit tenni. Otthon sajnos nem tudok olyan életet biztosítani, amilyenre szükségünk lenne."
Hát ez szánalmas. Tehát szükségetek van kikészíteni a gyereket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!