12 éves gyerek tényleg nem tud egyedül elkészülni suliba és elmenni?

10-es!

Ez a törvény 2012 óta, bárhol utánanézhetsz. Beguglizod, hogy "igazolatlan óra", és kiadja.

A "lusta cigó anyukák" már rég a családsegítő látóterében vannak, a gyerekeik, gondolom, ezer éve védelembe vannak véve, nekik már tök mindegy. De egy normális családnak ez nem hiányzik.

Én 10 évesen is egyedül mentem suliba. Akkor még keltettek és meg volt mondva, hogy mikor kell elindulnom. Belém nevelték, hogy nem szabad hibáznom (nem kaptam érte verést vagy ilyenek, csak láttam, hogy csalódnak bennem, ami mindennél rosszabb) úgyhogy sose késtem óráról.

Visszagondolva ennek a nevelési módszernek ez volt az egyetlen előnye, amúgy pokollá teszi az életem. Ha hibázok teljesen szétesek. Ha más hibázik az rendben van, de nekem nem szabad. És ezt nem a szüleim mondják, hanem én. Szóval ne így neveljétek a gyerekeiteket :)

Visszatérve a tárgyra, 12 évesen már teljesen egyedül mentem, rám volt bízva mikor kelek és mikor indulok.

Te ki vagy a történetben?

Többen leírtuk, miért nem működik ez így, még nem SNI-s gyerekkel sem. Mi az, amit még mindig nem értesz benne?

Az, hogy van nagyobb tesó, nem releváns. Nem feladata minden áldott reggel a kistesóját rendezni.

8-asnak igaza van!

Hozzánk is azért járkálnak ki mert 3-10 perceket késtek a lányok az első órákról!

Nem, nem vagyunk cigók, csak kisbabával vagyok itthon és mivel kismilliószor kelni kellett hozzá, elaludtam én is, segítségem meg nincs.

Sajnos meg kellett tanulniuk a húgával együtt egyedül felkelni, összekészülni és elindulni, én a világomról nem tudtam (most se, mert a helyzet változatlan, pedig 14 hónapos már a kicsi).

Itt nem arról van szó, hogy nem képes felkelni, táskát összepakolni, és elmenni az iskolába. Képes rá (jó esetben). De felügyelni kell. Rászólni, hogy tegye le a telefont, most már induljon, ilyenek. Mert gyerek.

Engem is terelgettek 12 évesen, és még később is, pedig nem voltam egy elveszett gyerek, eddigre máe átszállással jártam egyedül iskolába. De odafigyeltek rám, mert szerettek. Ahogy én is odafigyelek a saját gyerekeimre.