A párom gyereke csak pénzért jön, hogy kezeljem ezt?

Sehogy.

A párod gyereke azért jön csak pénzért, mert mást nem kap.

Ha apuci az elmúlt 15 évben rendes kapcsolatot ápolt volna vele, most se csak a pénzért jönne.

Nem a gyereknek kell teperni, meg "kiérdemelni" apuci pénzét, hanem fordítva: apucinak kellene azért tenni, hogy ne csak a pénze kelljen.

Ó hát ilyen nincs.

MINDENKI azt hiszi a párjáról, hogy jó ember, különben nem lenne a párja ;)

Anyaként mélységesen felháborít, hogy egyesek arra nevelik a gyereküket, hogy azért kap pénzt és bánnak vele rendesen, hogy majd idős korukban a popsijukat törölje, segítse, pénzelje, gondozza őket! Azért ez elég.. öm.. sokat mond el rólad, és arról, hogy kiket tartasz jó embernek. Elhiheted, hogy nagyon kevesen gondolkoznak így a szülők közül, a gyerekek közül meg(amelyik elég nagy már) pláne! Keress fel pszichológust.

Valószínűleg(és nagyon helyesen) a gyerek(meg az összes többi, akinek normális szülei vannak) nem erre lettek nevelve, vagy ha igen, kamaszként, fiatal felnőttként rájöttek milyenek a szüleik, és a sérelmeiket "leverik" rajtuk, mint ahogy most ez a srác is teszi. Az állam kötelessége lenne gondoskodni az idősekről, jó nagy tüntetések is voltak miatta, lassan már semmilyen rászoruló csoport gondozásából nem veszi ki a részét, kihúzza magát, máshol meg ugye nem így van(megyek is külföldre két éven belül).

A gyereknek igenis van GYEREKFELELŐSSÉGE, jár iskolába, tanul, és annyi házimunkát végez, amennyit a vele egy háztartásban élő gondol. Ezen kívül meg kell válogatnia, hogyan beszél másokkal, ugyanúgy nem lehet agresszív, mint senki, pedig ezek gyerekként, pláne kamaszként 100x nehezebbek, mint egy felnőttnek. Ezen kívül készül a jövőjére, tervez, különórán, tanfolyamon vesz részt, amikor inkább csak aludna. Kapcsolati hálót épít, felfedezi a világot, tanul belőle, közösségi munkát is végez már az érettségihez. Mit akarsz még? Tele vannak felelősséggel szerencsétlenek így is, már most rájuknyomnád azt is, mi lesz később? Idős szülők vagytok, a párod még idősebb, ugye? Gondolom nektek már nem olyan 40-50 év, mire rászorulnátok(hacsak nem haltok meg előbb) a gondoskodásra, hanem 20-30, mikor a gyereknek már családja lesz, egyszerre gondoskodjon rólatok és a kisgyerekeiről.. Áh.

Meggyőzni úgysem foglak tudni, biztosra veheted, hogy a gyerek azért nem épít kapcsolatot(részben), mert nem kedvel téged, és nem azért, mert az apja új barátnője vagy, hanem azért, amilyen ember vagy. Az apja meg törődjön a gyerekével, sajnálja, hogy eddig nem sikerült, és ne csak tessék lássék legyen ott, hanem kérjen bocsánatot, mert szar apa volt, akkor megnyílik a gyerek, hacsak nem vétett olyat az apa, amit nem lehet megbocsátani.( pl azt mondta azért kap pénzt, hogy majd felnőttként gondoskodjon róla, én többet nem állnék szóba az anyámmal, ha ingyen ápolónőnek szült volna, ami szerinte kötelességem, fú.. "gyerekem, ez itt az alap zsebpénz, heti 500 forint, de ha törlöd a fenekem 20 év múlva, akkor heti kétezret kapsz, ha ehhez mosolyogsz is és beszélgetsz velem, keresel, akkor heti ötezer!")

Keress fel pszichológust.

Az ember a szeretteivel törődik, a többiekkel nem, vagy csak kicsit. Ha az apja elcseszte, hogy a fia szeresse, ami veleszületett tulajdonság, azt nem lehet pénzzel kiváltani. Nem kötelessége szeretni, az apának viszont kötelessége fizetni a gyerekkel járó(ésszerű) költségeket is, pl a szórakozást is normális mértékben. Mivel az apja úgy néz ki, szereti a gyerekét, nem a gyerek cseszte el, ezért az apának kell tepernie, hogy újra kapcsolatot építsen a gyerekkel, rájöjjön mi a baja és megbeszéljék. 15 éves, kicsit szélsőséges lesz, de amennyiben az apja bocsánatkéréssel kezdi és nehéz lesz lerázni(ez mutatja, hogy érdekli a gyereke), el fogja mondani mi zavarja.

Meg nem is értem mi ez, hogy nem akar hozzá menni. Nem kell. Menjen az apa a gyerek szobájába, videójátékozzanak vagy tanuljanak, vagy csak üljenek ott láthatási időben egymás mellett. Kényelmes lenne átrendelni a gyereket az új rezidenciába, de a gyereknek nem az. Gondolom az új nő, új gyerek miatt sem az. Menjenek valami semleges helyre, vagy üljenek a gyerek szobájában. Ez apa idő, nem "új család" idő, kettesben kellene lenniük láthatás alatt!

Ja és én is bátorítom a gyereket, hogy jelezze, amikor szüksége van másra, de ő még kicsi, nem lát ilyen komplexen, mint egy 15 éves, aki képes félretenni a szükségleteit, mint egy felnőtt. 9 évesen simán felhívják, a nagyobbak okosabb, könnyebb őket megsérteni, átlátnak emberi kapcsolatrendszereket. Amíg a 9 évesnek nem tűnik fel, hogy szrnak a fejére, a 15 évesnek feltűnik, ilyenkor félreteszi az igényeit, ilyesmire kicsik nem képesek. Sokan 20 körül sem egyébként, később érnek be, vagy nem olyan fejlettek szociális téren. Abban a gyerekben törés van, és az apjának kötelessége lenne megbeszélni vele, mivel ő törte ketté. A lehúzós dolgok sosem voltak a módszereim egyébként, de a tesómnek igen, gyönyörűen csinálta mindig. Én csak azt fogadtam el, amit felajánlottak, azt se mindig, csak ha nagyon rászorultam, olyan volt, mintha a fogamat húznák. Tesómban sosem volt ilyen gát, buzdított is, hogy húzzuk le. Hát ő ilyen, én meg nem, azt hiszem ettől nem rossz ember, én is úgy érzem, mint ő, hogy a gyerekkorunkért cserébe egy életen át fizetnie kellene, ha már másra(megváltozni) nem képes, szerintem én is csak azért nem húzom le, mert annyival is kevesebbet kell találkoznom vele és úgy érzem azzal is "kötődnék" hozzá. Brr.

Na, szóval szerintem nem feltétlen rossz ember attól, hogy pénzt kér, a mögöttes érzést megértem. Akik lehúznak ismerőst, azok általában úgy érzik "legalább ennyivel tartoznak nekik". Ő viszont lehet simán gyerek is, hiszen az, hogy csak emeltebb zsebpénzt kér, hogy tartsa a lépést a gazdagabb haverjaival. 15 évesen pl kell gumira is, koncertre, telefonra, gépre, menő ruhákra, programokra, mozira, gyorskajáldákban enni, randira.. Szóval egy fél minimálbérnyi fizetés amire igényük lenne. Rettenet sokat esznek, pláne a fiúk. Emlékszem reggelente megettem 4 zsemlét szendvicsként, még éhes voltam, most meg örülök, ha lemegy másfél, pedig akkor 42 kiló voltam, rendkívül vékony, most meg 58 vagyok felnőttként 170 centihez. És nő, a tesóm többet tudott benyomni mindig mindenből:) régen 7 sajtburger volt a rekordom, barátnőmbe 8 fért.

Azt a rohadt. Neked aztán nincs szégyenérzeted.

Tegyük ezt tisztába, de nagyon gyorsan. A te feladatod az, hogy a gyerekedet támogasd, legalábbis amíg el nem tudja kezdeni az önálló felnőtt életét. Nem azért adsz neki pénzt, mert már előre dörzsölöd a kezedet arra, hogy hát majd ő is visszaadja neked, hanem mert X évvel ezelőtt meghoztál egy olyan döntést, hogy gyereket szeretnél. Ennek meg vállalni kell a pénzügyi velejáróit.

A gyereked viszont nem kérte, hogy megszülethessen. Neki semmiféle erkölcsi kötelessége nincs veled szemben. Persze, ha öreg leszel és betg ÉS jó a kapcsolatotok, akkor dönhet úgy, hogy felajánl nektek némi segítséget. De dönthet úgy is, hogy nem, azzal sincs semmi probléma, pláne ha neki is van saját családja, gyerekei. Ha jól olvasom, még viszonylag fiatal, életerős ember vagy, kérdező, szépen elkezdesz spórolni az idősebb napjaidra, és akkor nem kell arra "kondicionálnod" a gyereket, hogy majd a lusta szülei az ő nyakán élősködnek. Nem is értem. Egy bizonyos mértékű segítségnél többet el se fogadnék a saját gyerekemtől, nem hogy még elvárjam. Vagy kondicionálgassak.

Az a baj, hogy te tényleg baromira el vagy tévedve azzal kapcsolatban, mit jelent a szülőnek levés.

"Nem hiszem, hogy jót tesz egy gyereknek, hogy neki semmi felelőssége nincs."

Az, hogy te mit hiszel és mit nem, az elég lényegtelen. A gyerek nem vállal felelősséget a szülőért. A szülő vállal felelősséget a gyerekért, hiszen ő döntött arról, hogy megszülessen. Kész.

A szülő-gyerek kapcsolatért a szülő küzd, ő keresi a másikat, ha eltávolodnának, ő igyekszik mindent megtenni azért, hogy ez működjön - a gyereknek ez nem kötelessége, nem is egészséges.

Kérdező, nyilvánvaló, hogy a párod elrontott valamit. Olyan nincs, hogy egy szülő mindent viszonylag jól (ha nem is tökéletesen) csináljon, de a gyereke annyira leszarja, hogy csak a pénze kelljen neki. Persze nem mondom, hogy nem lehetnek a gyereknek is hibái... Lehet, hogy ő is baromi anyagias, mondjuk. Ez esetben viszont megintcsak a párod (is) a hibás: az ő feladata lenne tisztességes embert nevelni az utódjából, erre vállalkozott 15 évvel ezelőtt.

Nem ajánlom ennek ellenére, hogy azonnal letámadd, de őszinte beszélgetésekkel segíthetsz. Ajánld fel neki, hogy ker, stb. Esetleg próbáljátok meg visszavezetni, hogy mikor romolhatott el a kapcsolat, hogyan lehetne ezen specifikusan javítani, és NE menjen át az egész anyuka shamelésébe. Az a könnyebbik út.

Aztán szerintem jó lenne, ha tisztáznád magadban is, hogy hogyan is működik egy szülő-gyerek kapcsolat. Tudom, hogy egy picit keményen írtam az elején, de sajnos tényleg elég elrugaszkodott, amit gondolsz. Amíg a kiskorú gyereked alanyi jogon megérdemli tőled a ragaszkodást, az erődhöz mért szeretetet és támogatást, vagy legalábbis az erre való törekvést, addig sajnos ez visszafele nem működik. Neki ezt a feltétlen szeretet viszont nem neked kell viszonoznia, hanem majd a saját gyerekei felé (ha úgy dönt, hogy lesznek). Nyilván ez szarul hangzik, de feltételezem felnőtt emberként, tudatosan vállaltál gyereket (vagy azóta már csak felnőttél), volt időd hozzászokni.

*Ajánld fel neki, hogy keresse többet a fiát, legyen erre dedikált idő, csináljon több közös programot, agyaljatok azon, hogy hogyan tegye világossá a gyerek számára, hogy változtat. Tegyen azért, hogy kettejük kapcsolata helyreálljon, mert ez bizony az ő kötelessége.

(28 voltam, ezt kitöröltem véletlen)

Pffff, arra kondícionálod a gyereket,hogy majd gondoskodjon rólad? És még a gyereket nem akarókra mondják azt hogy önzők.

Nekem kellett anyámat ápolni, mikor magatehetetlenül feküdt az ágyban. Rá is nyomta a bélyegét az életemre.