Utálom a gyerekeket ez normalis?

Na heló.

Én is utálom a gyerekeket, úgy 10 éves korig, de épp ezért nagy ívben elkerülöm őket. Fellököd ? Büszke lehetsz magadra, így biztos nem fog idegesíteni...

Az meg, hogy egy "hibás" gyereken tudsz röhögni, azzal megint csak magadat minősíted.

Tudod, ez a legrosszabb a világon. Ha valaki esetleg halálos beteg már kiskorában. És én, aki tényleg utálom a gyerekek, rajtuk mégis megesik a szívem. Ez nagyon szomorú, és tisztelem azokat az anyukákat, akik így is felnevelik a gyereket. Mert ha én belegondolok, nem biztos, hogy meg tudnám tenni.

Mélységesen szégyelld el magad, tényleg.

Szánalmas vagy. te talán nem voltál kisgyerek? Akkor téged is így utáltak, fellöktek, kiröhögtek? És mi lett volna, ha - a te szavaiddal élve - "hibásan", vagyis betegen, fogyatékosan születsz? Biztos örültél volna, ha így vélekednek rólad, mint most ahogy te teszed. Inkább örülnél, hogy egészséges, ép ember vagy (bár ezek után én megkérdőjelezném). Képzelem, milyenek lehetnek a barátaid... A szüleid mit gondolnak? Ők hagyják, hogy így bánj a többi embertársaddal?? Ha igen, akkor mintaszülők lehetnek...

14/L (avagy egy normális 14 éves)

Van anyád? Van apád? Minek cseszték el egy ilyen korcsal az életüket...? Mondhatnám én. 3 évvel vagy idősebb nálam...testileg.Értelmileg pedig,nem 3-mal hanem 3-szor 3-mal vagy nálam FIATALABB...Addik OKÉ h nem szereted a gyerekeket.De az h fellököd őket...B@zmeg én löknélek fel téged de úgy,hogy anyád nem ismerne meg...!!! És ha te is "hibás" lennél és hangosan nevetnének rajtad?? Ugye hogy k***arosszul esne? És ne mond keménykedésből h nem mert senki nem hiszi el...Figyi,egyszer találkoznék veled többször nem mert a többit nem élnéd meg :@

xoxo

11/L (lehet fikázni a kis "korcsot")

Annyit még hozzátennék ehhez a dolgohoz, h olvasd el a Virágot Algernonnak című könyvet, segítene a helyesírásodon is, és talán elgondolkoztatna egy picit.

Ha nem érzed magad készen, h belefogj egy egész könyvbe, akkor megnézheted fimen is...

Itt egy kis idézet, kedvcsinálónak, ráadásul ide is illik a téma:

"Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem - meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg - de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is - egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem."

Ezt a főhős mondja, aki egyébként szellemi fogyatékos, de sikerül "felokosítani" egy kísérlettel, aminek viszont vaskos ára van...