12 éves lányommal nem tudok mit csinálni. Most mit csináljak?

Na melyiknek nem tetszett a kommentem? :)

Fáj beismerni, hogy csak az képes megütni a gyerekét aki nem ért a neveléshez? Hát igen..

Az ütés nem nevelés.

Bár ti nem úgy nőttetek fel, hogy folyton kiabáltak veletek a szüleitek és mindig felpofoztak.

Egy éve vesztette el az Apját, a gyerek.

Felnőttként sem lehet (általában) közeli hozzátartozónk

halálát feldolgozni.

Egy gyereknek főleg nem.

Beszélgess vele. Az apjáról is..ne legyen a halál tabutéma.

Ha az apja normális (nem pia, nem cigi) életet élt, mégis meghalt, azon azért az ember elgondolkozik.

A "miérteken" beszélgess vele..

Nincs egyedül ezekkel, de szerintem nagyon korán kezdi. Nekem is kamaszként voltak/vannak problémáim az alkohollal/cigivel, 13 évesen elvesztettem a nagyapámat, akit apaként szerettem. El vagyok különülve a többiektől, nem vagyok nagy társasági ember (max buliban), de vannak barátaim. A rap meg mostanában átlagos zene, legalábbis nekem úgy tűnik.

A "nem fogad szót, visszapofázik" a kamaszkor velejárója is lehet, a "mi volt a suliban?" kérdésre a válasz pedig jórészt mindenkinél "semmi".

De hogy mindenből bukásra áll, az így együtt már üt. Ha feltetted ide ezt a kérdést, ebből következőleg azért nem lehetsz felelőtlen szülő.

Segíteni annyit tudok, hogy nálam minderre a pénzmegvonás működik (bár nekem a jegyeim jók, hiába a rossz társaság, a cigi, meg a pia). Ha nagyon akarja viszont úgyis megszerzi magának a cuccokat, úgyhogy a végső megoldás, mint mindennél az alapos beszélgetés.

Működj együtt vele, ne úgy állj vele szemben, mint az ellensége, aki korlátozni akarja (korlátozd persze, mint szülő, de ne öld a büntetésbe az energiád, ha nagyon akarja, mindent megold), hanem állj mellé mint barát, aki megérti, így talán felfogja, hogy segíteni szeretnél.

Aztán meg ugye pszichológus...