Hogyan segíthetnék a barátnőmnek?

Nyakon verném. De komolyan. Nálam is a legjobb barátnőmmel ugyanez a helyzet. Mgvárom az ünnepeket, de utána istenesen beolvasok neki. Nehogy már tizen akáráhány évesen a telefonjával éljen! Az a dolga, hogy tanuljon. Az én barátnőm is magasról tesz a tanulásra, de aztán meg sír a szája, ha rossz jegyet kap. Tanulni persze luxus, egész hétvégén a barátjával van, szünetekben is folyton chatel, egyszóval ignorál minket, a programokat állandóan lemondja, már puskázni se puskázik, mert az se érdekli, de persze attól még az államilag támogatott jog jó lenne. Persze, hogyne.

Engem már az se érdekel, ha egy életre megutál, vagy csak a kamaszos hülyeségével lesz elfoglalva, legalább harminc évesen visszanázve megköszöni, hogy itt és most próbálkoztam, ha meg nem, akkor legalább az én lelkiismeretem tiszta.

Szeretem őt, de nem vagyok rá szorulva a barátnőmre, van még csmó másik, arra sincs szükségem, hogy a nyafogsását hallgassam, amikor mindennek ő az oka.

Ezt szépen meg kell mondanineki. Tedd ezt te is. Ne legyél finom, ha óvatoskodsz úgy megsértődik mint a huzat, ellened fordul.

"Gondolkozzál már, basszus! Mit keresel ebben a suliban, ha a telefonod a midndened? Döntsd el, hogy közmunkás akarsz lenni, vagy valami menő cégnél dolgozó ember. Csakmert, ha neked a mások kiszolgálása poén, teszem azt pénztáros vagy mekisként, akkor hajrá, de szerintem nem azért jöttél ebbe a suliba, hogy "Jó napot, mit adhatok?" kérdést szajkózd egész nap. Nem érdekel a suli? Jó. De aztán ne sírjon a szád, amiért senki lett belőled. "

Ennyi. Elhiszem, hogy aggódsz, de ha süllyed nem mntheted meg. Tudom, hogy legjobb barátként kötelességednek érzed, én is annak éreztem rengeteg ideig, de ha nem tudsz mit tenni, akkor a helyzet romlásával te is egyre rosszabbul fogod érezni magad, amiért nem tettél semmit. Ha ezzel elveszíted a barátságát, akkor nem is volt igazán a barátod.

Elhiszem, hogy lelkiismeretes barátnő vagy, de alapvetően nem te vagy a felelős a döntéseiért, hanem ő. Ő felel mindenért, ami vele kapcsolatos, így a jövőével is, tehát arra is megvan a joga, hogy úgy tegye tönkre, ahogy akarja. Ha már sokadik noszogatásra sem képes tanulni, akkor neked miért fáj a fejed? Azzal foglalkozz, ami számodra fontos, nem tehetsz érte semmit, ha ennyire nem fogja fel, hogy magának csinál rosszat. Majd évek múlva rájön, hogy hoppá tanulni kellett volna, de ez már az ő hibája lesz.

Ennyi erővel nyaggathatnám az osztályom felét, amiért nem tanul a gimiben (végzősök vagyunk) és még mindig nem tudja, hogy hova adja be a jelentkezését februárban. Épp elég nyűg volt nekem, mire rájöttem, hogy ÉN mit szeretnék csinálni és épp elég fárasztó hajtani az utolsó évben, nem fogok másokkal is foglalkozni, azt csinálnak, amit akarnak. És olyan érettségijük lesz, ahogy most (meg egyébként az elmúlt 4 éve alatt) álltak hozzá a tanuláshoz.