Ezek csak szerintem értelmi fogyatékosságra utaló jelek?

Az a baj, hogy nem tudsz mit tenni. Mindkét irányba meg kellene nézni a gyereket (családi diszfunkció, ment retard), de ha ezt így előadod, jogosan megneheztelnek.

Az iskola érettségi vizsgálatnál vagy az iskolában kiderül.

Addig nen tudod elvinni közös programra a gyerekeddel? A testvéred gyereke, jól értem?

Mintha csak az uncsitesóm írtad volna le. Egyke, introvertált, lassú volt egész életében, sosem tudta mozgásban azt megcsinálni, amit akár a nála 1 évvel fiatalabb öcsém is..Barátai sosem voltak, suliban közepesen teljesített, de világ életében szorgalmas volt.

Jelenleg külföldi egyetemen szerez másoddiplomát humán szakon, barátai nincsenek, iqja 114, ami nem sok, de bőven átlag feletti.

Emlékszem hogy utáltuk mindig kivárni, amíg megcsinál vagy elmond valamit.

Az anyja folyton babusgatta, remek volt a kapcsolatuk, nem kellett kiabálni sosem vele, ezért halkan is beszélt, meg lassan, az anyja mindig türelemmel hallgatta és kezelte, csak kicsit telepedett rá, ami csak tini korában zavarta.

Hasonló anya akarok lenni, mint ő, de az én gyerekem temperamentumos, hangos, gyors mindenben..

Szerintem sem a te dolgot, küzdősportra meg azokat a gyerekeket szokták vinni, akikben eleve túlteng az energia.

Szerintem a gyerek rendben van, csak ilyen típus.

Sajnos saját tapasztalatból tudom, hogyha valóban jelez az intézmény, nem lehet kikerülni a vizsgálatot, mert kötelezik rá a szülőt, hogy elvigye, mert az intézmény kérvényezheti, amit hatóság felügyel, hogy betartják e..

Ha csak annyit mondtak, hogy érdemes lehet, az pusztán az óvónők kotnyeleskedése, ha valóban gondot találnának, kihívnák a gyógypedet, aki felmérné a csoportban, és az intézmény kérvényezné a vizsgálatot.

Mellesleg hat éves, muszáj lesz átesnie az iskolaérettségi vizsgálaton, ott úgy is kibukik, ha van valami, de nem kell megosztania ezt az anyukának senkivel.

Amúgy szerintem rémes véleménnyel vagy a gyerekről, nem kell a közelében lenni akkor sem, ha rokon, én legalábbis nem akarnék olyan rokont a gyerekem közelébe, aki lenézi, vagy betegségtudatot táplál belém vagy a gyerekbe!

Egyébként a beszéd és az intelligencia nem függ össze!

Előzö, tényleg vannak ilyen gyerekek. Én is pl nagyon esetlen voltam mozgásban és szociálisan is. Ugyan felnőttekkel nem beszéltem lassan, és iskolaelső voltam àltalánosban és utána is jól tanultam, de a gyerekekkel nem tudtam, hogy kell viselkedni, zárkózott család voltunk, nem láttam a világból semmit. Anyu nálam sem erőltetett semmit.

Ez nem jó, hidd el. Én is summa cum laude végeztem, jó àllásom van, több nyelven oktatok, de ettől még jobb lenne, ha nem lennèk szociális fóbiás, kivitelezni tudnék egy tánclépést (annyira rossz a mozgáskoordinációm, hogy a jogsi óta kb százezret költöttem pótórára, de nem tudok vezetni, mert nem tudom pl a két lábammal egymástól függetlenül kezelni a pedált, tudom mit kell csinálni de nem megy), tudnék térben tájékozódni, lennének emlékem felszabadul gyermekkori programokról, nem csak arról, hogy béna vagyok mindenben.

Szóval még ha jó vagy nagyon jó is mentálisan a gyerek a látszat ellenére, akkor is vagy annál inkább érdemes figyelni a gyengéire is, nem kell btatnia a gyereket miatta, de inkább a fejlődés irányába vezetni nem a tehetetlenség felé.

Ha meg ment retard vagy autista vagy reszképesség zavaros, annál inkább.

Ha teljesen oké, de vmiért megfojtja az anyja a túlvédéssel, az meg szörnyű.