6 és 8 éves lányokat elvinnétek a nagymamájuk temetésére? Vagy jobb ha kihagyják?

Nem vinném. Értelesek, nem álomvilágban élnek. Az ő szintjükön beszélünk a halálról is.

De arra nincsenek felkészülve, hogy sok, általuk szeretett embert lássanak sírni, szenvedni.

Nem a temetéssel, meg a koporsóval, meg a halállal van a gond. Inkább azzal a sok fájdalommal, amit látnának maguk körül.

Egyébként én még nem találkoztam olyan kisgyerekkel, aki akart volna temetésre menni. Az elbúcsúzásnak meg rengeteg módja van, nemcsak a temetés.

Függ a temetés jellegétől. Ha szűk körű, ismertek mindenkit, kiszámítható, hogy ki hogy reagál (tehát nem fog a random Mari néni a gyerekre ugrani és sírni), akkor szerintem nincs baj ezzel.

Egyébként nekem is hasonló élményeim vannak, mint az előttem szólóknak: 13 éves voltam, nagypapám tanár volt a kisvárosban, ahol élt, ezért rengetegen jöttek a temetésére. A tömeg közepén meg a kiscsaládnak kellett összegyűlnie a koporsó mellett. Életemben nem éreztem még olyan hülyén magam, mint akkor, mintha ilyen kirakatban lennénk és mindenki azt nézi, hogy "na most mi vagyunk azok, akiknek rossz". Először nem is akartam odamenni, találtam a tömegben egy párt, akiket kiskorom óta ismertem, velük akartam lenni, de anyám középre rángatott....

Na, szóval tényleg azt tudnám mondani, hogy temetésfüggő. Ha kiscsalád összegyűlik, utána szép emlékeket idéznek a halottról, és nem egy ilyen rideg nyomasztás az egész, akkor szerintem pozitív hatása is lehet.

De az első temetés élmény szerintem meghatározó, ti tudjátok csak eldönteni, mi fér bele

Fiamat nem vittem 10 évesen anyu temetésére. De barátnőm eljött a két kislányával (2 és 4 évesekkel)

Másképp gondolkodunk, mások vagyunk. Én még felnőttként sem "szívesen" megyek temetésre...

Tégy belátásod szerint!