Miert jo a kis korkulonbseg?

Nem a korkülönbségtől függ milyen testvérek lesznek. Nem egy olyan testvérpárt ismerek, akik közt maximum 2 év van, mégis abból áll a szülők napja, hogy szétválasszák őket, mert folyton rivalizálnak, marják egymást. Akár vegyes páros, akár azonos nemű.

A legjobb tesók, akiket ismerek, azok közt minimum 5 év van.

Persze esetre akad ellenpélda is. Mint mondtam, nem a korkülönbség a legmérvadóbb.

Az ember jobb esetben amúgy sem a juttatásokért szül még egyet. És nem kistesót szül játszópajtásnak, hanem a maga örömére.

Inkább azt magyarázza el valaki mi a jó a nagy korkülönbségben??

Nekem max másfél év jöhetett szóba, 17 hónap lett. Semmi segítségem nem volt, de nem is kellett. Az eleje volt nehéz a kialvatlan éjszakák miatt, de az egy gyerekkel is ugyanolyan szar, így legalább egyszerre letudtam.

Sosem unatkoznak, MINDIG van játszótárs, nem félnek egyedül a szobájukban, mert ketten vannak, nem kell egy babát magammal rángatva szerencsétlenkedni a nagy programján, vagy valamelyiket mindig lepasszolni, hogy a másikat vihessem. Ugyanazokra a sportokra, ugyanolyan különórára jarnak, ugyanaz az előadás vagy film érdekli őket...tessék csak néhány előny, de még sorolhatnám.

Kisbaba korukban is több figyelem jutott nekik, mert egyszerre tudtam, ugyanúgy mint most is velük foglalkozni, illetve ugye a nagy megúszta a bölcsit is. Akkor?

Amit látok magam körül, főleg így a vírus idején, hogy az egykéket és nagy korkülönbségeseket eléggé megviselte, hogy nincs ovi. Hogy miért? Mert a gyerekek unatkoznak, és ez tény, ezen kár vitatkozni. Főleg dolgozó szülő mellett.

Az, hogy egyes családokban ölik egymást a gyerekek, az tökre nem korkülönbség függő. Kár idekeverni.

Én el sem tudom képzelni, hogy végre nagyobbacskák a gyerekek, végre tudunk értelmes programokat csinálni, végre mi is élvezzük a családi nyaralásokat, és akkor szívassak meg mindenkit egy babával.

A nagyobb gyerekek is másra sem vágynak, hogy leülnének legózni vagy rajzolni, de nem tudnak, mert egy baba rámászik és nem hagyja. Vagy mennének úszni, biciklizni, de nem lehet, mert Pistike alszik, Pistikének jön a foga stb stb.

Csak nehány példa a kis korkülönbséges oldalról.

Tényleg mi a jó a nagy korkülönbségben, nem értem. A szülő nagyon kezdeti kényelmét leszámítva? Mi a jó abban , hogy egy babát magaddal hurcolva kell a nagyot/nagyokat hozni-vinni? Számomra ez a hihetetlen.

Értelmi színvonalát minősíti, aki pontozgat, de hajrá.

"több figyelem jutott nekik, mert egyszerre tudtam, ugyanúgy mint most is velük foglalkozni"

Felesleges belemenni, ha nem érted, hogy a kizárólagos figyelembe nem fér bele, hogy ott van egy másik.

Azért jó a nagyobb korkülönbség (minimum akkora, hogy a nagyobb kötelezően közösségbe kerüljön, tehát nem bölcsis lepasszolás hanem minimum ovi), mert több kizárólagos figyelem jut mind a kicsire, mind a nagyra.

Kisebb a testvérféltékenység. Mire jön a kisebb a nagy tárgyalóképes korba kerül. Megérti, hogy vannak helyzetek, amikor várnia kell. Nem csak sírva kommunikál. Nem kell egyszerre kettőt etetni, pelenkázni. Állandóan szétszakadni. És nagyon rövid az az időszak, amikor a nagy nem tud játszani a kicsi miatt.

Én ebben a kizárólagos figyelemben, és főleg annak jelentőségében egyáltalán nem hiszek, de erről kár vitatkozni, ugyse fogjuk tudni egymást meggyőzni.

Peldául nem értem miért jobb egy gyereknek, ha élete első évében kizárólagos figyelmet kap, viszont utána végig sokkal kevesebb jut?

Testvérféltékenység állítólag pont a nagyobb korkülönbségre jellemző, nem 2 év alatt.

Mi van az ikrekkel? Akkor minden imer sérül, mert osztozni kell anyán?

Én meg azt nem értem mi a jó a kis korkülönbségben, mégis elfogadom ha valakinek így jó és nem förmedek rá, hogy mégis mi a franc jó van ebben...

Baromira nem korfüggő, hogy 2 gyerek milyen testvér lesz! Az ismerősi körömben minimum 4 kis korkülönbséges család van, az összesüknél megy az állandó hiszti, féltékenység a tesóra, rendszeresen marják egymást, mindig az kell, ami a másiknak, míg anyuci eteti az egyiket, addig a másik nyavalyog, hogy neki pisilnie kell stb stb. Abból áll a napjuk nagy része, hogy próbálják szétválasztani a két tesót. Arról ne is beszéljünk a szülőknek milyen nehéz két pici gyerekkel boldogulni. Az egyik éhes, a másik viszont bekakilt, az egyik a nyalóka miatt hisztizik a boltban, a másik a csokiért, az egyik épp hogy elaludt, a másik üvöltve felébredt és még sorolhatnám. Nyilván nem megoldhatatlan, de minden kis korkülönbséges ismerősöm azt mondta, hogy iszonyatosan nehéz volt és jobb lett volna egy kicsit várni még a tesóval.

Van, ahol már kamaszok a gyerekek és ott is megy a folyamatos rivalizálás. Én jobb vagyok ebben, én meg abban, nekem van pasim/csajom, neked nincs, ha neki olyan telefonja van, akkor nekem is olyan kell blabla.

Míg a minimum 5-6 év korkülönbséges tesók között ilyen szintű rivalizálást, veszekedést nem látok. Legyen szó még gyerekekről vagy már felnőttekről. A nagyobb gyerek van már annyira értelmes, hogy képes felfogni anya és apa pont ugyanúgy szeretik őt is, mint a tesót, képes felfogni hogy mindjárt segítesz neki a tudom is én cipőjét befűzni, csak előtte adsz inni az öccsének/húgának. Szóval a testvérféltékenység a saját tapasztalataim alapján pont, hogy az esetek nagy részében az 1-2 év korkülönbséggel született gyerekek között van. Nyilván nem csak ott, de mivel mindkét testvér túl kicsi, a "nagy" is max 2 évvel idősebb, így még ő sem tudja értélmezni, hogy nem kell aggódnia, mert ugyanúgy szeretik mindkettőjüket.

Különben is baromi sok minden múlik a szülőkön! Azon, hogy ők hogy kezelik a gyerekeket, csak azért mert tesó született, nem kell magasról letojni a nagyobbat és nem lesz probléma. Tehát alapvetően a legtöbb a szülő hozzáállásán múlik, lehetnek a gyerekek kis és nagy korkülönbség ellenére is baromi jó tesók, ez továbbra sem korfüggő.

Nekem van egy húgom 1,5 évvel fiatalabb tőlem és van öcsém, aki 7 évvel. Bár lány vagyok, mégis világ életemben a 7 évvel fiatalabb öcsémmel jöttem ki jobban és ez felnőttkorukban sem változott semmit. A hugommal folyton a marakodás ment, ha játszottam valamivel, neki rögtön az kellett, ha leültünk enni és előbb befejeztem a kajalast, akkor ő nyavalygott, hogy nem ő lett az első. Majd ment a civakodás a ruhákon, a barátokon stb. Nem vagyunk rosszban, imádom őt is, csak az öcsémmel sokkal jobban megértjük egymást.

Kamaszként sokszor a barátok voltak a fő vitaforrás a húgommal, lévén hogy ilyen kicsi a korkülönbség, ugyanazok az emberek voltak kb a barátaink és ebből sokszor adódott probléma. Míg öcsémmel ilyen nem volt, neki is megvoltak a saját barátai és nekem is, nem ment a harc azon, hogy most velem ment el ide vagy oda és nem vele.

Engem például baromira nem érdekel utolsó, hogy neked nem tetszik a nagyobb korkülönbség. Akkoris sokkal jobban kijön a nővérem velem, aki nála öt évvel fiatalabb, mint a másik nővéremmel, aki nála 2 évvel fiatalabb. Gyerekeim közt is 5 év van és csodás a kapcsolatuk. Munkatársam 12 évvel idősebb az öccsénél, imádják egymást.

Nem mindenki tud és akar 2 éven belül szülni, mert az a divat gyes miatt.

Ami pedig az ikreket illeti, azok sem mind jönnek ki jól.

Egyik testvéremnek három gyereke van. Az első 13 éves, a második 12 éves, a harmadik idén született. A két nagy még mindig marja egymást, kisebb korukban egész nap ment a hiszti, ugyanaz kell, ami a másiknál van. Ha együtt játszottak, abból 5 perc múlva sírás lett. Ebédnél még most sem mindegy melyik hol ül. Ha véletlenül kicsit többet szedsz az egyiknek, akkor azon is megy a balhé. Meg azon ki fürdik elsőnek. És még sorolhatnám. Nem egyszer egymás fejéhez vágták, hogy bár egykék lennének. Majdnem elvált a tesóm a férjétől, mert a férjével alig jutott idejük egymásra a két hasonló korú hisztérika miatt. Mindketten kikészültek nem egyszer. Főleg hogy munka után egész nap a vinnyogást kell hallgatni. A kicsit mindkettő gyerek imádja. Főleg a legnagyobb.

Férjem és nővére között 8 év van. Köztem és tesóim között is minimum 5. Mivel ezt jól éltük meg és láttuk az elrettentő kiskorkülönbséges példát nem egy családnál, ezért nem volt kérdés, hogy mi sem vállaljuk be. Amúgyis nehéz szülésem volt, majdnem belehaltunk az első gyerekemmel. Az orvos is mondta, hogy ne kapkodjuk el a kistesót.