Nem tudom hogy hathatok a gyerekemre. Egyszerűen nem lehet nevelni, mert semminek nincs foganatja, nem lesz semmi úgy ahogy kérjük. Valaki járt hasonló cipőben?

Az is lehet, hogy a bizonytalan pozíciója miatt tesztel Titeket állandóan. A gyereknek a gyerek szerepében kényelmes, ha felnőtt infókat és terheket kap, az stressz neki, hiába örül neki látszólag vagy bírja az értelme.

Keresi a nemlétező határokat folyamatosan.

Valószíűleg apró trükkök segíthetnek tényleg, pl a napot jól strukturálni, biztos pontokhoz kötni, megszüntetni a felnőtt témákról való beszèlgetést a jelenlétében. Egyszerű, gyakorlatias utasításokat adni hosszú magyarázat nélkül.

Feladatokat adni neki a házimunkából, amiket meg bír csinálni.

Szabadban nem tudom, mennyi időt töltötök.

Ez a "hogyan büntessük azért gáz, mert "hozzászokik", egyre keményebb büntiket fog kibírni, de annál jobban fog lázadozni és még a lelke is sérül.

A pároddal egymással való kommunikációt is át kellene gondolni.

Pszichológus szerintem is jó ötlet, illetve Payne Egyszerűbb gyermekkor és Melegszívű fegyelmezés c. könyvei is jók, ő foglalkozik ezekkel a témákkal.

Nálunk a nagyobb lányom némileg hasonló. Aztán történt valami, ami felnyitotta a szemem.

Sokáig ment a vita, kérlelés, hogy a fürdôjátékait rakja el maga után, rengeteg idô elment vele és másnap kezdôdôtt újra.

Egyik nap az apja indult fürdeni, miután a gyerekkel végeztünk. A játékok szét voltak szórva. A férjem nem szólt, nem kért semmit. Összekapkodta a játékokat, és halálnyugodt arccal bevágta az összeset a konyhai kukába.

A lányom látta ezt, hatalmas visítás, zokogva ígérte meg, hogy elpakolja fürdés után, de kellenek a játékok. Visszakapta a játékait, azóta pakol, mint a kisangyal. Ha elfelejti is, csak egyszer kell szólni, hogy "a többit kidobhatom?", már áll is neki.

Te is kérd szépen egyszer max. kétszer, aztán szó nélkül és teljes nyugalommal vedd el és dobd ki azt, ami a hiszti tárgya. Ne mondd, hogy "ki fogom dobni", csak tedd meg. Ha nem tud rákészülni lelkileg, hatásosabb a dolog.

Van a szép szó, aztán a szankció. A kérlelést és fenyegetést hagyd ki.

Ha szép szó →　kérlelés/fenyegetés →　szankció a sorrend, akkor nagyon jól tudja, hogy amíg a második fázisig nem jut a dolog, addig úgysincs következmény. Eredménye, hogy minden nap kérlelni, fenyegetni kell, te meg a plafonon vagy. Ki kell ezt iktatni, rögtön menni fog szép szóra is, és mindenki nyugodtabb lesz.

Amúgy ha a lányomra rájön az üvöltés és nem hagyja abba belátható idôn belül, mehet a szobájába, ott lehet üvölteni. Aztán lehiggad szépen.

"Hát nálunk erre a kukás dologra csak rantott volna egyet a vállán"

Akkor a cuccok a kukában maradnak. Ha nincs fürdôjáték, nincs mit szétszórni, probléma megoldva. Olyan meg nincs, hogy nem akar fürdeni, erôvel is bevonszolom ha kell.

Kérdező nem válaszoltál arra, hogy vitted e szakemberhez vagy csak te gondolod, hogy nincs baja.

Az én fiam 3 és fél éves. Hétfőre van időpont a pszichológushoz. Tudod nem jó hallani, hogy a gyerekkel valami nem kerek... De szembenézünk vele, segítséget kérünk. Amikor kezelhetetlen egy gyerek, segítség kell. Lehet, hogy tényleg nincs baja, de esetleg kapsz egy iránymutatást hogyan tovább. Nem is értem te mire vársz. Én azért vártam eddig, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz oviban a gyerkőc, kapok e valami visszaélést onnan. De már nincs mire várni. Lassan de biztosan mindenkit kicsinál ez a helyzet. Párommal folyton idegesek vagyunk, a kapcsolatunkra is kihat az egész napos cirkusz. A nagy lányom már ki se akar jönni a szobájából a kicsi miatt. Sehová nem lehet vele menni.

Tehát mi beláttuk, hogy mi most kevesek vagyunk ehhez, szakember kell. Igen, kapok lesajnáló pillantásokat, meg megjegyzést, hogy csak el van kényeztetve, meg meg kéne nevelni.... Mivel van egy 21 éves és egy 14 éves gyerekem is, így látom, tudom, hogy a kicsivel nem stimmel valami.

Ne itt kérj tanácsot. Vidd szakemberhez.