Miért ilyen a lányom? Mit rontottunk el?

Én ilyen voltam gyerekként és szerintem nincs ezzel semmi baj. Kamaszként, fiatal felnőttként is szépen önállóan oldottam meg a dolgaimat. Volt olyan, ovis koromban, hogy “jött a Mikulás”, de minden gyerek félt és sírt. Én boldogan odamentem. Persze a többi szülő meg szidott, hogy ez meg milyen gyerek és “kisajátítom” az alkalmat :) Egész életemben elég önálló voltam, kamaszként is szépen intéztem az ügyeimet, 16 éves koromtól tolmácsolással kerestem a zsebpénzemet, fiatal felnőttként sem kellett kísérgetni a szüleimnek pl földhivatalba, 18 évesen suli mellett az ismerőseimnek segítettem ingatlanokat külföldieknek drágábban eladni a magyar piaci árnál, hogy legyen egy kis plusz pénzem, emiatt ügyvédhez jártam rendszeresen, ott tolmácsoltam, és saját pénzből saját ingatlant is adtam-vettem. Az én baráti, ismerősi körömben a többiek nem foglalkoztak ilyen dolgokkal abban a korban. Inkább az autókkal foglalkoztak, bár azt én is vettem 17 évesen, saját pénzből.

Szóval én bőven profitáltam az önállóságból és magabiztosságból. Szerintem a lányod is javára fogja tudni fordítani és tök büszke leszel majd, mikor a többi szülő a nagy gyerekeit kísérgeti, neked a gyereked valószínűleg ügyesen egyedül is meg fogja tudni oldani a dolgait. Munkahelyeken is előnyben részesítik a magabiztos embereket.

Egyszerűen ő ilyen. Nem rontottatok el semmit. Ilyen temperamentuma van.

Az enyém meg a másik véglet, hogy 3 évesen is úgy csimpaszkodik belém, mint egy újszülött. Megfigyelő típus, amíg nem érzi magát valahol biztonságban addig ül az ölemben és meg sem szólal. Ahol meg már otthonosan mozog, ott meg épp úgy szerepel mint a te lányod.

A gyerekek nem egyformák. A te lányod az egyik véglet, az én fiam a másik véglet. Közte pedig van a nagy többség akik szemmel tartják a szüleiket, de azért köszönik szépen jól érzik magukat. Egyik szülő sem rontotta el, egyszerűen mások.

Szerintem egy anyának feltűnik, ha nem ragaszkodik hozzá a gyereke, és másoknak is feltűnt, hogy valami nem oké, mert a szülőket csesztetik érte, hogy nem fontosak látszólag a gyereküknek.

Szerintem asperger lehet a háttérben, nem csak visszahúzódó gyerek lehet autista. Ne csinálj vele semmit, amíg csak neked van vele bajod, nem kell nektek diagnózis, se fejlesztés. Ha mások észreveszik, hogy valami nem oké intézményben, vagy kiközösítik a viselkedése miatt, majd akkor lehet mozgolódni, addig maradjon annyiban, hogy a te gyereked ilyen. SEMMITŐL sem fog megszűnni az alap viselkedése, a személyisége része, hogy kicsit gátlástalanul "szociális", ettől még szeret titeket.

Vannak ezek a szociális körök, ilyet lehet neki rajzolni, igazolványképeket beleragasztani, hogy kivel mit illik. Középen az ő képe van, aköré kört rajzolsz, beleragasztod a ti képeiteket, mert ti vagytok hozzá a legközelebb állók. Belerajzolni puszit, ölelést. Aköré nagyobb kör, bele a barátai, rokonok képeit, oda is lehet puszit, ölelést rajzolni. Távolabbi körbe óvónénit, nekik inkább csak ölelést, megint egy kör, oda pedig integetés, beszéd menjen az ismerősöknek, körön kívül az ismeretlenek, velük semmi.

Aztán néha átbeszélni ezeket, és igazítani a ti értékrendetekhez. Pl óvónéninek mehet puszi is, nektek meg szeretlek is.

Így szokták tanítani a társas viselkedés szabályait olyanoknak, akik túl közvetlenek, gátlástalanok. Általában emellé még jön az, hogy nem kérdezi meg, hogy hozzáérhet-e a másikhoz, ha pl tetszik neki a nyaklánc, megfogja és megnézi a másik nyakán kérdezés nélkül, vagy belenyúlhat a másik zsebébe, ha az zsebre rak valamit, mert érdekli mi az, vagy túl sokat öleli és puszilja meg őket, beleül az ölükbe idegen felnőtteknél, vagy ismerősöknél, vagy együtt akar lecsúszni csúszdán, és küzd azért, hogy együtt csússzanak le, esetleg picit közelebb lép beszélgetésnél, mint kb 40 centi, ami még kényelmes lenne, de így nem az.

Nálatok ilyen is van? Kicsinek cuki az ilyen, nem tűnik fel annyira, csak egy két embernek, amint nagyobb lesz, kezd furcsa lenni, hogy a hét éves lányka megöleli a szomszédnénit, akivel együtt beszélgetek a padon, pedig amúgy nincsenek ilyen viszonyban, vagy megtetszik neki az arcán a szempilla és kérdés nélkül hozzányúl és persze közben dicséri, hogy de jó a szempillád, ki van festve? de ugye nem nyúlunk más arcához csak úgy kérdés nélkül meg pláne nem, ismerőséhez sem.. A legtöbb gyerekben/emberben van egy természetes gátlás, ami távolságtartásra sarkall, ösztönösen érzékeled a személyes teret,, érintést és különbséget emberek közt, kivel mit engedhetsz meg.. aki auti, azokban lehet, hogy ez túl, vagy alul működik. Akiben túl, az szorong és magánakvaló(általában), akinek meg alul működik ez a gátlás, vagy teljesen hiányzik, az túl közvetlen, bizalmaskodó idegenekkel, az intim, személyes teret nem érzékeli.

Elolvastad utolsó?

"Szerintem asperger lehet a háttérben"

SZERINTEM és LEHET. Nem azt mondtam, hogy a gyereked biztosan autista. Ez egy véleménykérő oldal, egy véleménykérő kérdéssel, így a véleményem, ami mellesleg bizonytalan a LEHET miatt, teljesen normális válasz. A kérdező normális, szimpatikus, értelmesen fogalmaz, nem tudja jobban elcsszni, mint a sarki üvöltözős bántalmazós roma, akinek a gyereke tök átlagosan viszonyul kortársaihoz és idegenekhez.

Vagy ez, vagy semmi baja a gyereknek. Más pszichés problémára tudomásom szerint nem utalhat a gátlástalan közvetlenség, talán még ha szexuálisan zaklatták, de nem hiszem, hogy előfordulhatna.

El lehet menni az autizmus alapítványhoz vizsgálatra, de mondom, tök felesleges, mert a gyerekek és a környezete nem érzi gondnak a furcsaságát, csak szívna az egész diagnosztikával, ovi és iskolakeresés, önértékelési gondok, szekálás, ha véletlen kiderül(és kiderül)

Nem látok bajt, alkati jelleg. Az, hogy egy totyogó ilyen alkatú, a ritkább eset, de van ilyen. Ő is kötődik hozzád, viszont extrovertáltabb, kifele fordulóbb, így fogadd el őt.

Nem látok olyat a soraid alapján, h hibáztál volna, látatlanban meg nem tudhatom.

A leírásod alapján talán egy apróság, amely aggodalomra adhat okot, hogy ha kifecsegi a családi titkokat, vagy akár gyereknyelven torzítva közöl valami, rátok nézve károsan ("bácsi, gazdagok vagyunk ám, és a lakcímem is tudom ám, én Kovács Gizike vagyok ám, stb") - ilyenkor tereld el a figyelmét, vagy ajánld fel neki a kompromisszumot: "örülök, h szépen tudsz beszélni, mit is meséltél nekem a cicáról, hogy aranyosan dorombol, mondd csak?"- vagy valami hasonló módon, amit rögtönzöl szülőként, normális keretek között.

Magyarázni alapvetően inkább csak 3 éves kortól van értelme, ő most dackorszakban van, enyhébb, vagy erőlteljesebb szinten (nem tudom, milyen fokon, nem ismerlek titeket és a leírásodból se tudhatom, milyen fokon). Dackorszak alatt nem a magyarázat, hanem a következetes kompromisszum a célravezető, te mint szülő, jó, ha meg tudsz evvel elégedni, és hogy sajnos még a magyarázatokat nem érti, függetlenül attól, mikor dacol és mikor nem. Az agyi idegrsz-i érés állapota még nem teszi lehetővé a mélyebb magyarázatok megértését 3 éves kor előtt. KB 3 éves kor eleján már érdemes próbálkozni magyarázatokkal is.

Ellenben -ahogy fogalmaztál- szivacsként szív magába mindent - vigyázz, ennerk van jó, és rossz oldala is ennek a nagyfokú kisgyermekkori képességnek! A kisgyermek az erkölcstelenséget és a butaságot is könnyen megtanulja! Főleg hét éves korig szinte vakon jegyeznek meg mindent és utánozzák ebből a kedvükre valót! A tanulásuknak egyfelől ez az alapja, amiből jót is ki lehet hozni, de ugye a szülő, pedagógus kell, hogy szűrje ezt! Mégpedig a nevelési módszerek és a példamutatás által.

"mindenkivel beszélgetni akar" - nézd, az ősbizalom megtapasztalását engedni érdemes! Hagyd fecsegni másokkal, azonban mindig figyelj arra, mit mond másoknak, és tereld el a figyelmét, ha valóban nagyon problémás helyzet adódna abból, ha nem szakítanád félbe, adot esetben! (Írtam erre példát az előbb.) Én értem, hogy a legtöbb szülő amiatt aggódik, ha sokakkal szóba áll gyermeke, hogy "jaj, később hiszékeny lesz, és lerabolják, meg mit fognak gondolni róla, h tapitntatlannak nevelem a gyerekem" stb, de ez alaptalan szülői aggodalom! Hagyni kell csicseregni, beszlni, ki mennyit, annyit! Csak ne legyen ebből nagy baj, mint említettem. Ha a pénzügyeitekről mond valós, vagy valótlan dolgot, akkor tereld el figyelmét, ennyi. Aztán hadd ismerkedjen másokkal- a jelenlétedben!

Hidd el, a pedagógus egyik felelőssége a titooktartás! Benne van a pakliban, hogy egy ovis, bölcsis elszólja magát, h látta anyut aput egymáson tornászni, hogy látta apud "nagyon sok pénzt" megszámolni, meg ilyesmik. Ha meghallja apedagógus, szigorúan szkamai titokként kell kezelni, oviban bölcsiben a gyrmekekről vezetett napló is szakmai titok, csak a szülőnek mutatható meg, csak a gyermekéről készült feljegyzés, adott esetben, valamint szűk szakmai körben. miért térek ki erre? Azért, mert a 3 év alatti gyerek jobb, ha nincs szitter mellett, hacsak nem nagyon megbízol a szitterben; családon belül meg nem vbaj, ha elszólja magát, a kisgyermek nem tud elég jól titkot tartani, az ovis se. A többi helyzetben meg te vagy vele, vagy más rokona, fülelj, kinek mit mondd, csak engedd, h ismerkedjen másokkal, mivel ez minden gyermekre nézve normális! Őrá méginkább? Na és, ilyen alkat. Engedd neki! Csak szűrd a tartalmat, ahogy írtam.

"odamegy máshoz sírva, hogy engedje meg ő, mert én nem engedtem meg és hasonló húzásai vannak." - őszintén, mit vársz egy alig 3 évestől...? Ez még esetleg egy 6 évestől is normális. Más gyereke is szoktott iylet tenni. Te vagy a szülő, lépj oda kedvesen a nénihez, bácsihoz, kérj elnézést, egy normális felnőtt megérti, hogy "semmi baj, iylenek a kisgyermekek"

"aztán jött a lányom és a parkett kellős közepén kezdett el táncolni egyedül." - örülj neki! Ha féléknk volna, akkor meg annak örülj! fogadd el és szeresd őt anak, amilyen! Megnyugtatlak, cska oylat írtál, ami életkori sajátosság, annak van egy tartománya, a gyereked a szoksányos tartomány egyik végén van, a legtöbb iylen korú meg a másik végén - hangsúlyozom, a normális tartományon belül van ő is, a többiek is. Úgy is fogalmazhatok, hogy az életkori sajátosságok jellemzi őt, ami egyfajta tartomány. Teljesen normális a lányod az életkorához mérten, sőt, ahogy olvaslak, sok szempontból fejlett. milrt aggódsz? Az aggódás ár tud ám ragadni a gyerekekre, még a tíz évesekre is, és pszichoszomatiksu megbetegedést tud aokokzni a gyerekeknek, mnél kisebb, annál esélyesebben. Remélem, nem aggódsz érte túlzottan. tudat alatt megérzik az anya érzelmeit, sőt, az anya tudatlattiját is. Erre ügyelj inkább, javaslom.