Hogy ne őrüljek bele?
Adott egy 7éves házasság.3év után jött a fiunk. Vártuk nagyon. Mellette komolyan, minden gyerekjáték volt. Simán rend, főzés, ügyintézés, kikapcsolódás, kicsit késöbb munka, minden. Férjem reggeltől estig dolgozott, szoval en csináltam mindent. De nem volt nehéz. Mivel ferjemmel már az elején tisztáztuk, 2 gyereket szeretnénk, kis különbséggel, így hamar bele is vágtunk. Végül 2.5év lett köztük (volt egy vetélésem a 2 gyerek közt).
Az elején is simán ment minden. De ahogy a kicsi nőtt, úgy nőttek a probkémák. Most 1.5 és 4 évesek.
Most értem el azt a pontot, hogy nem bírom tovább. Nem akarom bírni.
Férjem fél éve itthon dolgozik. Kinn a garázsban. Ennek ellenére látom míg megreggelizünk, aztán ebéd, majd vacsorára bejön.
0-24ben én vagyok a gyerekekkel. Semmi enidőm, semmi maganéletem.
A kicsi igen problémas. Egész nap sír, hisztizik mindenen. Dackorszak.
Emellett 20hónapja nem aludtam normálisan. 3-4x kel a mai napig.
Egyszerűen besokalltam. Férjemnek hiaba mondom, sajnál... ennyi.
Segitségem semmi. Nincsenek nagyszülők jelen az életünkben, fizetett segítség nem fér bele.
Én pont ezért vállaltam csak egy gyereket. Én se bírtam volna ezt.
Ha visszamesz dolgozni, akkor egy kicsit majd jobb lesz.
Az hogy ne örülj bele, azon az idő segít, ha minden marad ebben a felállásban és munkaleosztásban. Ha nagyobbak lesznek könnyebb lesz, mert elmúlik a dackorszak, és elkezdenek éjjel aludni.
Addig is kitartást
Azért az a férfi, aki reggel 4.40kor 5.20kor kel ( melyik mikor), hogy a viharba aludná ki magát heti hatszor?!
Ráadásul hiába kelne hozzá ő, ugyanúgy nem aludnék az biztos. Mikor a gyerek alszik délben én bizony pihenek, alszok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!