Hogy ne őrüljek bele?

Adott egy 7éves házasság.3év után jött a fiunk. Vártuk nagyon. Mellette komolyan, minden gyerekjáték volt. Simán rend, főzés, ügyintézés, kikapcsolódás, kicsit késöbb munka, minden. Férjem reggeltől estig dolgozott, szoval en csináltam mindent. De nem volt nehéz. Mivel ferjemmel már az elején tisztáztuk, 2 gyereket szeretnénk, kis különbséggel, így hamar bele is vágtunk. Végül 2.5év lett köztük (volt egy vetélésem a 2 gyerek közt).

Az elején is simán ment minden. De ahogy a kicsi nőtt, úgy nőttek a probkémák. Most 1.5 és 4 évesek.

Most értem el azt a pontot, hogy nem bírom tovább. Nem akarom bírni.

Férjem fél éve itthon dolgozik. Kinn a garázsban. Ennek ellenére látom míg megreggelizünk, aztán ebéd, majd vacsorára bejön.

0-24ben én vagyok a gyerekekkel. Semmi enidőm, semmi maganéletem.

A kicsi igen problémas. Egész nap sír, hisztizik mindenen. Dackorszak.

Emellett 20hónapja nem aludtam normálisan. 3-4x kel a mai napig.

Egyszerűen besokalltam. Férjemnek hiaba mondom, sajnál... ennyi.

Segitségem semmi. Nincsenek nagyszülők jelen az életünkben, fizetett segítség nem fér bele.