Megőrjít a 3 éves lányom. Rugdos, megkarmol, szófogadatlan. Mit csináljak már vele?

Hát elég sok változás ment nálatok mostanában végbe, ami megzavarhatta.

1. Terhes vagy.

2. Mama meghalt, apa meg ideges lett és téged osztott ki, mint a römikártyát, amit a gyerek is észrevett.

3. Szeptemberben kezdte az ovit, oda még épp hogy csak beszokott, már nem kell menni két hétig, és most egy rendszeres elfoglaltságának annyi (igaz, hogy ideiglenesen, de ezt ő még nem értette, nincsenek még ennyi idősen tisztában az idő fogalmával).

Tehát mit lát? Otthon van egész nap, az egyik mama csak úgy eltűnt, miközben apa kiabál, te meg mindjárt "lecseréled" őt egy másik gyerekre. Azt, hogy nem lesz innentől egyke, is elég nehéz volna megszoknia, de a többivel együtt...

Igen, érzi. Mindent éreznek, akkor is, ha nem nyíltan előtte csináljátok. Ha pedig igen, akkor pláne tudja a gyerek, hogy gond van, mert nem buta, csak kicsi.

Na, most őszintén tedd a szívedre a kezed, 3 évesen ugyanennyi drasztikus változást kapnál az élettől egyszerre, amikor azt sem tudod, mi történik, és hogy lesz, te nem vernéd egész nap, aki veled van? Na ugye, hogy de.

1. Nem hinném, hogy ebbe a házasságba túl jó ötlet a 2. gyerek, de már késő.

2. Épp elég nagy változás magában az, hogy jön a kistesó, gondolom attól kattant be, erre még rájött az otthoni diliház.

3. Mondanám, hogy a férjed legyen többet vele, hisz eleve így lesz, ha jön a pici - de hát gondolom nálatok, ahol az idióta here a terhes feleségét használja lábtörlőnek sérelem esetén, elképzelhetetlen, hogy a ház Ura a gyerekkel foglalkozzon.

4. Ergo nem tudsz mit csinálni, csak tűrsz.

"Ha megszületik a tesója és ezt fogja mellé csinálni nem tudom mit csinálok. Egy szoptatásnál majd rugdosni fog?"

Nyugodj meg, ezt fogja csinálni. Méghozzá azért, mert elcsesztétek. Fokozatosan fel kellett volna/kellene készíteni a változásra, bevonva őt is a dolgokba.

Nagyon rossz módszereket alkalmazol, és ráadásul nincs is eleget foglalkozva vele - le kell fárasztani, állandóan tevékenységeket találni ki számára, mert ez egy ilyen időszak. Ehhez azonban láthatóan sem eszköztárad, sem -ez utóbbi most érthető- energiád nincs. És sajnos mint a mellékelt ábra mutatja, segítséged sem...

A leírásodból olyan szinten lejön ennek a kislánynak a fájdalma és jogos dühe, amit azért érez, mert nem kap elég figyelmet. Te el vagy foglalva a saját bajoddal, az utolsó trimeszterrel, a férjed bajával. A kislánnyal milyen minőségi időt töltesz? Az apja hogy veszi ki a részét az egészből?

“Hangosan kiabálok,

Hogy süket lesz tőle Isten.

De még mindig jobb, ha mérges,

Mintha nem figyelne rám”

Online szülő tréninget ajánlok, gyors megoldásként. Pl Képes-Végh Júliának ezen a héten kezdődik asszem egy 6 hetes. Gyakorlati eszközöket kapsz a kezedbe és megértheted a gyerek működését (mert az is lejön hogy azt se érted) mit miért csinál és milyen lehetőségeid vannak.

Kedves utolsó! Nem traumáról van szó hanem a gyerek jogos igényeinek a ki nem elévülése miatt érzett dühéről és szomorúságáról. És mint a legtöbb 3 éves nem képes kezelni az érzelmeit, és sokszor a tehetetlen düh és fájdalom agresszióban nyilvánul meg, mert az legalább cselekvés. Az meg hogy fel se fogja biztos nem igaz, max nem úgy ahogy egy felnőtt, illetve még ha fel se fogná, akkoris érezné a családi feszültséget, ami alól ő nem tudja függetleníteni magát.

Így amit írsz, teljes jószándékkal, de teljesen invalid.