Tényleg igaz az,hogy amelyik kisgyerek sok mesét néz a tv-ben kicsinek az majd az iskolában diszlexiás meg hasonlóak lesz..?

Nem anonimba kéne vitatkozni

Így könnyű.

Az arcát persze senki sem vállalná fel.

Itt egy példa.(semmi köze nem lesz a tévéhez.)

Kiraknak ide egy terhességi tesztet azzal, hogy ugye ez pozitiv?

Jönnek a flegma válaszok, hogy nem látsz?nem tudsz kettőig számolni?.

Nem látod, hogy negatív?.

Édes istenem megint egy idióta stb stb.

Mindez anonimba.

Face csoportba feltesz valaki egy tesztet, ugyanazzal a kérdéssel.

Szerintetek pozitív?

Jönnek a kedves válaszok, mindenki mosolyog, sehol egy rossz szó, és a tok negatív tesztekre is azt mondják van ott valami.

Mindezt névvel, képpel

Ugyanaz a két sztori, csakhogy ha valaki nem anonim nem mer flegmazni, rosszat írni ...

Szóval kíváncsi lennék, hogyha névvel, képpel lenne erről szó, a tevezesrol, mennyien mernék felvállalni magukat, a véleményüket. Vajon ott is ugyanilyen stílusban írnanak az emberek mint itt?

Sokat tévéztem, Nickelodeonon nőttem fel, diszlexiás nem vagyok.

Ellenben a 100%-ig képernyőmentesen felnőtt nyuggerek hada tesz tanúbizonyságot az analfabetizmusról a face-en minden egyes nap.

Valószínűleg nem ezen múlik.

#35! Ja, bocs, nem tudtam, hogy ma úgy tévéznek az ovisok, hogy nincs otthon senki és annyit néznek, amennyit akarnak.

Elárulom, akkor is egész nap volt adás, nem a hetvenes évekről beszélek, de a szülő eldönthette, hogy egész nap nézheti-e. Azt hittem, ez most is így van, én vagyok maradi.

#34

Van 2 diagnosztizált adhd-s gyerekem.

A kicsivel 3 éves korától jártunk pszichológushoz. Nekem is azt mondta, hogy be van bizonyítva, hogy a sok tévézés növeli a figyelemzavart. Én ezt már többször hallottam, ezért volt olyan, hogy fél évig nem volt tévé. Egyáltalán. Mert ebben egyébként nálunk nincs középút. Nincs olyan, hogy fél óra múlva kikapcsolom, mert akkor ordítás van. Olyan volt, hogy kijelentettem, hogy sajnos elromlott a tévé. Oké, ezt tudomásul vették a gyerekek, mentek játszani.

Ennek ellenére a gyerek viselkedése nem javult. Minden nap mentünk játszótérre, nap közben játszottunk sokat, mondókáztunk, olvastam neki stb. Nem lett jobb a helyzet. Amúgy 2 éves koráig szoptattam, mégis olyan pösze volt, senki nem értette mit mond. Ennyit az elméletekről.

Szóval nekem teljesen az a véleményem, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ezek a dolgok mitől alakulnak ki, de tényleg. De valamire rá kell fogni.

Aztán mondtam az óvodában, hogy a gyerekem nem néz tévét, úgy néztek rám az óvónők, mintha valami ufó lennék. Persze ők is meg voltak róla győződve, hogy azért magatartászavaros a gyerekem, mert a tévé neveli. Hát nem azért. Ellenben a szomszédban egész nap ment a tévé háttérzajként, a gyerek meg mintagyerek volt, akkor most mi van?

Aztán mondta a diplomás óvónő, hogy szerinte semmi rossz nincs abban, ha a gyerek leül megnézni egy mesét. De neki volt olyan ovisa, akinek 3 évesen saját tévéje volt a szobájában. Éjszaka felébredt, aztán bekapcsolta, nézte a horrorfilmet a szülők tudta nélkül. Aztán lehetett csodálkozni, hogy zakkant a gyerek.

Szóval elkezdtünk mi is mesét nézni. Nekünk 20 éve nincs tévé előfizetésünk, én sem nézem. Viszont letöltöttünk meséket, de kizárólag olyanokat, amelyekről tudtam, hogy nekik való. És elég nagy segítség volt nekem, hogy a gyerek leült elé zombulni, miközben megfőztem az ebédet. Aki szerint ez bűn, annak biztos van bejárónője, vagy ott áll haptákban a 2 nagymama mögöttük. Egyébként meg nem tudsz napi 24 órában a gyerekkel foglalkozni.

Abban pedig igaza van az itt korábban lepontozott hozzászólónak, hogy én is azt látom a gyerekem osztályában, hogy rémesen viselkednek. Ha ennyire fantasztikusan jó anya itt mindenki, akkor mégis mitől ilyen neveletlenek a gyerekek? Én is csodálkozva olvasom itt, hogy senki soha nem kiabál a gyerekkel, soha nem emel rá kezet, mindig mindent higgadtan, nyugodtan megbeszélnek a gyerekkel. Ha valaki tanácsot kér, hogy nem bír a gyerekkel, akkor pedig lehordják a sárga földig szerencsétlen kérdezőt, hogy mindent ő rontott el, mert egyébként ez csak nevelés kérdése.

Ja, aha, persze. Messziről jött ember azt mond, amit akar.

38, az utolsó gondolatodon én is sokat morfondírozom. A nagyobbik gyerek ovis, és naponta látom az őrült diszkrepanciát az itt és egyéb közösségi médián észt osztó, soha tévét nem kapcsoló és az egyéb téren is rendkívül tudatos anyukák és a valóságban megjelenő szülők között.

Itt soha senki nek kapcsol tévét, sőt tévéje sincs, tablet meg egyéb pláne nem. Sőt cukrot sem ad a gyereknek, nyersen szaggatja a brokkolit. Mindig kisimult, mindent megold, a nagyszülő évi egyszer félórát vigyáz rá, szigorúan csak azért mert az anyja épp semmilyen más úton nem tudja megoldani. Mert ugye magának szüli a gyereket, és aki segítséget kér, az lepasszol, aki lepasszol, az nem szereti a gyereket.

A valóság meg az, hogy minden délután van az oviban telefonert, tabletert, teveert alkudozo gyerek, a szülők haromnegyede csorgeti a túrórudis papírt, a nyalokat meg mindent. És bizony baromi sok szülő van, aki pénteken már viszi a gyereket egész hétvégére a mamához. A gyerekkel ordító szülő meg mindennapos látvány.

Akkor melyik alternatív valóságban él az itt magát reprezentatívban beállító szülő?

38, az ok-okozat, valószínűség, kockázati tényező...stb. fogalmakkal érdemes tisztában lenni, mielőtt bármiféle tanulmányt megpróbál megérteni valaki.

Te magad írod, hogy nem azt mondta az orvosotok, hogy a gyerekednek 100 %, hogy a tévétől van baja, hanem hogy a tévé kockázati tényező és árt az idegrendszernek. Ez a tény.

Ez nem azt jelenti, hogy minden adhd-s a tévétől lett az. Nagyon nem, főleg hogy a mai tényállás szerint genetikai hiba okozza, akárcsak az autizmust.

Hanem azt jelenti, hogy az idegrendszer szenzitív fejlődési szakaszában a figyelemre káros a túlzott tévé.

Ugyanígy ismerjük a digitális autizmus fogalmát is, ami nem valódi autizmus, hanem azt jelenti, hogy az arra érzékenyeknél a túlzott képernyőidő autisztikus tüneteket okoz.