Mennyi idős kortól tudtatok normálisan bevásárolni a gyereketekkel? Tippek, ötletek, praktikák? Most értem haza, de az összes hajam égnek áll.

azt nem értem, mi az hogy bekötni nem tudod mert nem hagyja?

azért lehet köztetek némi kis erőkülönbság a te javadra.....

ha nem jön rendesen gyalog, akkor ülhet a kocsiba, ha nem ül, akkor mehet a cuccok közé, ha ott nem kéeps viselkedni, ahogy írod dobálj aki a cuccokat, pedig mondod neki hogy ne tegye mert azokat meg akarjátok venni, akkor én kivenném a helyedben és vinném az oldalamhoz csapva. azt nem szokták szeretni, akkor azátn üvölthet. pár alkalom és megtanulja, hogy vannak szabélyok. a babakocsiba megegyértelémű hogy bekötném, ha visít, hát cvisítson, ez is a hiszti része. ha abbahagyja akkor meg lehet beszélni vele, hogy mi volt a bibi. szintán pár alaklom, és megtanulja hogy kicsit legyen türelmes. kiemelem hogy én abszolút vajszívű anyának tartom magam, a kötődő nevelés elvei alapján nevelem a gyermekemet, de ilyenekben nem ismerek tréfát, mivel ezek alapvető szabályok, hogy emberi közösségben ember módjára viselkedünk, nem mint a kisállatok. ez az ő érdeke is hogy megtanulja. az másodlagos, hogy te is be tudsz így normálisan vásárolni. az én kislányom egy nagyon zigő mozgó kíváncsi fajta, de el lehet menni vele simán vásárolni. persze nem ül nyugodtan, de tudom terelgetni az energiáit. most nyilván más módszereket alkalmazok már, hogy 2,5 éves, és nem 1,5 , de ide is el kellett jutni, és nem úgy jutottunk el, hogy meghatódtam, ha bociszemel nézett, vagy engedtem neki, hogy ne hagyja hogy bekössem a babakocsiba. vigyázz, mert még csak az elején vagytok, ha jön a kőkemény dackorszak, megesz téged egyben ezzel a hozzáállással.

bocs, ha kicsit durva voltma a megfogalmazást illetőleg, de így gondolom. megbántani nem akartalak.

Mikor még csak két gyerekem volt, akkor a nővéremmel és a fiával elmentünk játékboltba. Az én két gyerekem szépen elvolt mellettem, nézegették a játékokat, ha szóltam nekik, hogy most a másik sorra menjünk, mert ott akarok megnézni valamit, akkor jöttek, amikor úgy döntöttünk, hogy most megyünk, akkor egy hang nélkül jöttek utánam/velem. A kicsi akkor 2 éves volt, a nővére olyan 4,5. A nővérem fia (ő is 2 éves volt akkor) mindent megfogdosott, elszaladgált, lepakolt, eljövetkor műsorozott. Bennem is felmerült a nevelés/szoktatás hiányának gondolata. Aztán megszületett a 3. gyerekem, és rájöttem, hogy az első kettővel rettentő mázlista vagyok.

Ő képes volt a boltból lelépni, amíg fizettem. És igen nem lehet bekötni a babakocsiba, van ilyen, bármilyen hihetetlen. És feláll a bevásárlókocsiban, és szaladgál, és átragasztja a rosszaságot a tesókra. Néha saját magamnak is sok vagyok, ha 3 gyerekkel vásárolok.

Bár már a kicsi is 3,5 éves, és egyre könnyebb vele vásárolni (tavaly volt a legrosszabb, két és három éves kora között), most már adok neki feladatot, ő tolhatja a bevásárló kocsit, megkeres dolgokat és beteszi a kocsiba stb.

Én pont, hogy eddig tudtam vele normálisan bevásárolni, de újabban megőrülök vele. Nemsokára 4 éves lesz, egész idáig soha semmi gond nem volt, most meg... Nem lehet egy boltba úgy bemenni, hogy ne csapja ki a hisztit valamiért, hogy neki ez kell meg az kell. Pedig korábban soha nem követelt semmit, tudta, hogy egy valamit választhat, és slussz passz, de ha épp csak egy doboz gyufáért ugrunk csak be a boltba, akkor nincs más se, azt is tudomásul vette. Eddig. Most meg... Húszmillió dologra mutat rá, hogy akarja, és csapkodja magát a földhöz. Komolyan mondom, korábban nem volt ilyen.

Eddig az vált be, hogy bevonom a vásárlásba, segítsem megkeresni ezt-azt, nézzük együtt, hogy mi hol van, rámutattam két dologra, hogy ő válasszon, stb. Ezek jól beváltak nála.

Az én fiaim (4,5 és 1,5 évesek) elüldögélnek ugyan, de így sem tudok normálisan bevásárolni velük :)

A kicsi bent ül a kocsiban, a nagy pedig beáll a cuccok közé, de olyanok, mint a polipok, mindig megkaparintanak vmit a polcról, aminek utána kereshetem a helyét, hogy hová tegyem vissza :)

Ja, meg persze mindig jön az "éhes/szomjas vagyok, pisilni kell, melegem van/fázom vagy a vegyünk ezt vagy azt" duma, ami persze egy idő után átvált nyafogásba, áááááááááááááá!

Így aztán persze kb. a felét elfelejtem annak, amit akartam, hiába van bevásárlólistám! Egyszerűen nem tudok egyszerre 100 dologra figyelni, plusz még az ő figyelmüket is elterelni dolgokról és állandóan válaszolni a kérdéseik tömkelegére :)

a boltban rengeteg az inger és ez is felpörgeti, idővel hozzá fog szokni, de még most minden új és érdekes

az én 3 évesem már utál boltba menni- mert unalmas...