Nem járunk játszótérre, babaklubba, játszóházba, szerintetek ez akkora gond?

Amikor ismerősökkel beszélgetünk mind kerek szemekkel néznek rám, amikor mondom, hogy mi nem járunk játszótérre, ugyanis gyűlölöm!

így vagyok a játszóházzal és a babaklubbal is.

Képtelen vagyok elviselni az a légkört.

Az anyukák csoportosan pletykálnak, a gyermekekre alig figyelnek, azok meg néha szinte terrorizálják egymást, nem figyelnek a másikra.

Eleinte jártunk mind a 3 helyen, a mamák még néha elviszik a játszótérre, de max egy kis hinta, de csúszda inkább itthon, ott nem is szereti a lányom.

Képtelen vagyok beilleszkedni ezekbe az ott kialakult anyai "klikkekbe" és arról csevegni kinek mi a gondja.

A lányunknak a kertünkben kisebb játszótere van, itt játszik nálunk néha pár gyermek, illetve majd ha ovis lesz januártól majd kerül gyermekek közé.

Fejlett, okos, értelmes kislány, egyáltalán nem is érzi jól magát ő sem ezeken a helyeken, mert pl volt már olyan, hogy lelökték a csúszdáról, kisfiú felpofozta, mert a lányom puszit akart neki adni, és lopták már el a játékaink is.

Én meg mint írtam nem tudok, és nem is akarok sablonos témákról beszélgetni minden nap..

Más is van így ezzel vagy csak én vagyok ilyen különc?

Az élet bármely más terén elbeszélgetek emberekkel, a munkahelyemen is ugye évekig nap mint nap új arcokkal találkozom(tb ügyintéző vagyok), de nekem ez a mézes-mázas ismerkedések nem mennek..