Normális, hogy ennyire megviseli a kistesó? Kétségbe vagyok esve!

Kislányom 3 éves lesz nemsoká, szeptember elején született meg a kistesója. Már a terhességemet is rosszul viselte, persze úgymond fel lett készítve hogy lesz mint lesz, de már akkor látszott hogy lesznek itt bajok. mindig is nagyon anyás és érzékeny volt, ez fokozódott akkor. Mióta megszületett a kicsi, nagyon ki van borulva. Állandóannyekereg, sír, szinte semmit nem bír normáis hangon kérni, mindig viszket, fáj stb valamije...vannak normális periódusai is, de abból van a kevesebb...most épp elaludt mindkettő, de micsoda üvöltés volt előtte. A kicsi szerencsére egy elég nyugodt baba, de azért ha szükségletei vannak, azokat nyomatékosan jelzi, és nyilván mivel ilyen kicsi, elég sok szükséglete van....2-3 óránként szopik, néha (mostanában gyakrabban), nem megy neki az egyedül elalvás, vagy elalszik és 2 perc múlva felébred....abból áll a napom, hogy etetek, altatok, emellett még ugye a házimunka is. szegény nagyra semmi időm szinte. amikor ki tudunk menni akkor jobb, mert akkor a kicsi alszik a babakocsiban, tudok a naggyal kicsit kergetőzni, stb, de mos tebben az időben még azt sem lehet. amennyit tudom szeretgetem, de naghyon nehezen viselem, hogy az időm 90%-ban sírást meg nyüszögést hallgatok.a környezetemben sok ilyen felállás van, 2-3 éves nagy és újszülött, és persze ott is vannak problémák, de nem ilyen mérvűek. nekünk színtiszta nyűglődés szinte az egész napunk. nem is magamat sajnálom, én kibírom, de a nagyot nagyon sajnálom szegényt, látszik rajta hogy szenved.

semmi segítségem nincs, a férjem sokatdolgozik, van hogy hétvégén is.