Egyre nagyobb a szakadék a fiam és köztem, pedig még csak 3 éves?

Szerintem az a baj, hogy görcsösen akarod szeretgetni, pedig ő nem olyan baba, akit lehet. Véleményem szerint, ha elfogadnád, hogy ő másabb, könnyebb lenne megtalálnod vele a közös hangot. Gondolom a kislányod épp az ellenkezője, bújos-ölelgetős típus.

Kisgyerekként (első baba voltam) anyu nagyon szenvedett attól, hogy amolyan önálló-magamba fordulú típus vagyok. És ez a mai napig megvan, nem szeretem ha ölelgetnek, puszilgatnak, nekem ez túl "nyálas". De felnőttként ezt mr meg tudom fogalmazni, még egy kisgyermeknek ilyen verbális kommunikációja nincs, tehát csak nonverbálisan tudja kimutatni, hogy ez így nem jó neki (nem marad az öledben, nem lehet megölelni).

Szerintem az ölelgetést hagyd meg a kicsilánynak, a kisfiúnak pedig fogadd el a furcsaságát. Persze, nem könnyű, de minden gyerek más és más.

Szia!

Nekem első olvasat után az jött le az írásodból, hogy nagyon meg akarod győzni arról, hogy mennyire szereted(kicsit rátelepedsz) és hogy vezekelni próbálsz nála. Hagyd, hogy Ő kezdeményezze az összebújásokat, öleléseket.

Semmi baj nincs veletek szerintem, nagyon jól szeretitek. Inkább az ő képességaivel lehet baj. Nehezen érti az embereket, és nehezen tud érzelmekben feloldódni. Biztosan másban jó.Attól ő ugyanúgy szeret. A barátnőm egyik lánya is ilyen. Soha nem lehetett megpuszilni, megsimogatni sem, az anyjának sem. Birkózni szeretett. Meg vadulni. akkor volt boldog, ha az apja (180 cm) lebirkózta, dobálta stb. Az anyja olyan finom, nem tudta ezt. Aztán dzsúdóbajnok lett, most 16 éves, semmi baj vele, tud szeretni is. Puszit most sem ad :)

Viszont mindenkinek könnyebb lenne, de főleg neki, ha tudnátok őt fejleszteni ebben. A szeretet elfogadásában és kinyilvánításában. Keresni kéne olyan helyet, személyt, aki ezt tanítja. Ahogy az ügyetlent mozgásfejlesztésre viszik, a hibásan beszélőt logopédushoz...szerintem a nevelési tanácsadóban tudnak ajánlani segítséget. Pl. nálunk van olyan baba-színház, énekre, zenére az anyukák ölbevett babáikat ringatják, de aki akar el is mászkálhat, vagy maga foroghat, képzett szakemberek vezetésével.

Szerintem a nev. Tan.-ban kérj egy gyerekpszichológust, és ő tud segíteni, hogyan fejleszthetitek.

A másik: a fogantatás körülményei. Vagy érezte - vagy nem ( már amagzat is sok mindent megérez améhben - pl. az anya hormonszintjéből) De te nagyon sokat írtál a fogantattás körülményeiről. Úgyhogy lehet hogy - tudattalanul - titeket mégis befoylásol ez. Mármint a zsülőket. Lehet , hogy mégis másképp viselkedtek. Esetleg pont túlkompenzáltok. Vagy pl. túlságosan is aggódva figyelitek őt, valami elnyomott lelkifurdalás miatt. Úgyhogy szerintem érdemes lenne pár órát eg yfelnőtt pszichológusra vagy családterapeutára is szánni. Tudom, hoyg nem olcsó, d etalán segítene. Bár lehet, hoyg a Nevelési Tanácsadó a gyerekre hivatkozva tud nyújtani családterápiát. Szerintem egy próbát mindkét dolog megérne.

Nagyon sok gyerek okoz meglepetést az érkezésével. Sokan vagyunk , akik majdnem "sokkot" kaptunk. Ettől még nem kéne így szenvedned! Lehet, hoyg annak van igaza, aki azt írta, hoyg túl sokat vársz a kicsitől. Tőle várod, hoyg bemutassa, nem bántottad, szeret. De neki ez túl nagy feladat. Neki az teljesen természetes, hoyg szeret, hiszen nem is ismer más lehetőséget. De bizonygatni ? Túl nag yfalat egy háromévesnek.Ő nem az a bújós típus, így kell őt elfogadnotok! N eazt keressétek, hogy miben szeretnétek, ha más lenne. Figyeljétek meg, mibne jó, és arra építsetek. Ha nem szeretgetős-bújós, akkor sosem lesz az, hiába kínozod. Sok gyerek nem olyan. Biztos atietek is, nem macikkal játszik, hanme autókkal.

N e várd, hogy ő elégítse ki a te igényeidet! Hiszen ő kicsike ! T ejárj az ő kedvében! Ha szabad szeret lenni,engedd! Ha autózni akar, autózz vele! Ha építeni szeret, építs vele! Ha futni szeret, vidd domboldalakra! Focizni, biciklizni, úszni, hógolyózni!

Nme sok hároméves tud meséthallgatni. Sokan egy mondatot sem. Ha atied meghallgat 3-4 mondatot, akkor nagyon is fejlett. Emlékszem szegény óvónéni panaszkodott: a 22 fős csoportból csak 2 volt kiscsoportban, aki hajlandó volt mesét hallgatni, vagy építeni. A többiek csak rohangáltak vadul! (ill. csak azt élvezték) Aztán hatéves korukra azért megszelídültek :)

N eakarj vele összebújva aludni! N e akard puszilgatni! Csak magadról írtál edig, hogy Te mit szeretnél.

Írd le azt is kérlek, hogy a Kisfiad mit szeret!Ő minek örül? Mire vágyik?

Előző vok. Ne haragudj, hogy ennyit írok! De valami eszembe jutott. Semmiképp sem szeretnélek megbántani. Csak én kívülálló vagyok. Te magadat másképp látod belülről. Nekem kívülről úgy néz ki, minth anagyon sokat várnál ettől a gyerektől.

"Elvállaltunk, megszültelek, most már aztán legyél hálás nekünk! Szeress, fejlődj gyorsan, ne okozz csalódást!""

Lehet, hoyg túl erős és túl korai az elvárásotok. Az én 3 éves ismerőseim is kimásznak az ölből, nem figyelnek semmire, és és apró kis vademberként viselkednek. De rajtuk senki sem csodálkozik, mert ők a "kicsik" Nekik szabad, amit a nagyobbnak nem.