Az óvónők azt mondták legyen egy nap a héten amikor nem alszanak ott a gyerekek akiknek az anyukájuk otthon van kisbabával, hallottál már ilyet?

Érdemes másik oldalról is elemezni, mait írtok....... elvárjátok, hogy az óvoda reggeltől estig foglalkoztassa a gyerekeiteket, csoportonként 25-30-at, de otthon kettővel nehezen bírtok, és ezt le is írjátok. Igen, arra kell ilyenkor hivatkozni, hogy a gyerek imád óvodába járni és legszívesebben hajnal 6-tól este 6-ig ott maradna, sőt hétvégén is....de a gyereknek az ovi ugyanolyan "munkahely", ugyanúgy kifáradnak az egész napi forgatagban, alkalmazkodásban, szabálykövetésben, zajban, foglalatosságban, még ha javarészt önfeledt játszással telik is az idő, mint ti a munkahelyeteken, és ők is otthon tudnak a legjobban pihenni. Az ő idegrendszerüknek is szüksége van erre, és az érzelmi életük fejlődéséhez arra is szüksége lenne, hogy a családban is megfelelő mennyiségű hasznos időt töltsön, ami nem vacsora, TV, alvás....hanem közös játék, séta, kirándulás, kizárólagos figyelem.

Kedves kérdező, bizonyára nem azért akarják hazaküldeni az undok óvónők a gyerekeidet, mert nem szeretik, és hogy ők a lábukat lóbálhassák.....még akkor se, ha ők 30-cal kell hogy elbírjanak, míg te bevallásod szerint kettővel se, mert mindegyiknek más a jó (igen, ott meg 30 gyereknek 30 féle igénye van)..... hanem egyrészt a gyereknek igenis szüksége van a családra is, bármilyen nehéz is ezt feldolgozni.... és akinek nem dolgoznak a szülei, azok megtehetik, hogy időnként lopnak egy közös délutánt a gyereküknek!

másrészt amibe a szülő belelát, az csak a töredéke annak a munkának, amit egy óvónőnek el kell végeznie. A szülő annyit lát, hogy az óvónő énekelget, mesélget, rajzolgat a gyerekekkel....de ennél sokkal összetettebb a munkája, rengeteg tervezetet, vázlatot, fejlesztési naplót kell írni, tehetséggondozást, minőségbiztosítást végezni, statisztikát, kimutatásokat írni, és még sok egyéb adminisztrációs munka, amit a gyerekek közt, a csoportban nem lehet, mert akkor a gyerek az első, mást nem szabad, és nem is tudnánk csinálni. Ezek a dolgok leginkább alvásidőre vagy otthonra maradnak. Otthon pedig engem is vár a saját családom, akik szintén igényt tartanak rám, és én is rájuk, mégis, sokszor éjszakába nyúlóan az ovis dolgokkal vagyok itthon is elfoglalva.....és akkor jön egy ilyen kérdés, hogy hogy merészeli azt kéri az egyébként egész nap otthon lévő anyukától azt kérni az a semmirevaló óvónő, hogy ha megteheti, egy-egy délutánt töltsön a saját gyerekével! A válaszadók meg már egyenesen ki is rúgatnák ezért.

Kedves irodában dolgozó, te betolod a papírokat a fiókba, kikapcsolod a gépet és kimehetsz meginni egy kávét....én pisilni is akkor jutok el, ha a váltótársam vagy a dajkanéni már a csoportban van, és előfordul, hogy ez legkorábban 10-11 órakor történik meg, akkor is, amikor fél 7-kor már ott vagyok és dolgozom.

És az sem ritka, hogy enni leghamarabb csak délben tudok, mert reggel sietek fél 7-re az oviba, nincs időm reggelizni (saját gyerekeimet, férjem kell még reggel "elkészíteni"), a tízórai folyamatos, ami azt jelenti, hoyg a délelőtt folyamán folyamatosan ülnek le-állnak fel az asztaltól a tízóraizók, én közben foglalkozást t artok, vagy kenem, adagolom a tízórait, vagy mindezeket egyszerre, aztán mese, aztán udvar....és délben tudok először leülni enni, miközben 2 percenként ugrálok repetát osztogatni, mert egyik ezt kér, másik azt kér.....tudod, mint otthon, csak szorozd be 30-cal.

De nem akarom sajnáltatni magam, mert imádom a munkám, csak borzasztóan rosszul esik, amikor azt gondoljátok, az óvónő a gyerek, de legfőképpen a szülő legfőbb ellensége, és a családoknak kizárólag csak jogai vannak, a másik meg dögöljön bele, ha már egyszer óvónő akart lenni!

Jó Neked, hogy csak heti nap! Nekem minden nap haza kell hoznom ebéd után. Képzelheted milyen az életem, rohanok reggeltől estig, reggel megyünk, délelőtt főzök, takarítok, kicsivel játszok, délben, mikor a kicsi már ko, olyan álmos, akkor indulunk az oviba a nagyért, általában a kicsi elalszik uda, vagy visszafele, mire hazaérek felébred, és már nam hajlnadó utána aludni, estére nem bírok vele. És mindennek a tetejében heti 3 alkalommal délután 4-re viszem vissza a lányomat különfoglalkozásra, de semmire sincsenek tekintettel, de én nézzem el, hogy nincs elég ágy ott altatni a gyereket. nem tudom, majd januártól, ha vissza megyek dolgozni, akkor lesz ágy hirtelen, vagy az én gyerekem nem fog aludni.

Szóval örülj neki, hogy csak 1 nap kell elhoznod. Hozd el pénteken, akkor nem zavarod meg, úgyis jön a hétvége, otthonlét.

Úgy tűnik, nem érződött ki az írásomból, hogy sztereotípiára sztereotípiával akartam válaszolni.

Tehát írod, hogy

"Azzal indokolják (amit egyébként mindig hangoztatnak), hogy a gyerek érdekében tesznek mindent."

.............

Ez egy tipikus sztereotípia, azért akarják hazaküldeni a gyereket, mert lóbálni akarják délután a lábukat, de arra hivatkoznak, hogy a gyereknek ez a jó.

Erre válaszoltam én egy másik sztereotípiával, miszerint azért akarják otthagyni az oviban a gyereket az anyukák, hogy addig lóbálhassák otthon a lábukat, de arra hivatkoznak, hogy a gyereknek az a jó.

Meglehet, hogy mindkettő téves megállapítás, de érdemes elgondolkodni a másik oldalon is.

Még mindig nem értem, miért nehezebb neked otthon két gyerekkel, mint az oviban 20-30-cal. Különböző korú és igényű gyerekeid vannak. Ez világos. Az oviban pedig szintén különböző korú és igényű gyerekek járnak, nem egyen-káposztafejek. Nekem most van 2,5 éves és 7 éves ovisom is egy csoportban. De az ugyanolyan életkorú gyerekek is teljesen más egyéniségek, teljesen más igényekkel. Vannak visszahúzódóbb, csendesebb, bújósabb gyerekek, akik nehezen viselik a zajt, zsúfoltságot, tömeget, mégis le kell húzniuk nekik is napi 8 órát az oviban. De vannak harsány, mozgékony, hiperaktív, rapszodikus gyerekek, akiknek óriási a mozgásigényük, akik álladó figyelmet követelnek maguknak (mindegy mivel, csak fehívhassák magukra a figyelmet), nekik szintén nem könnyű egy szobánnyi területen huszadmagukkal elviselni a szabályokat, normákat, egymást.....

És akkor ott a bepisilős-bekakilós, 3 cumival sétáló alig 3 éves, vagy 2,5 éves, meg az intellektuális élményekre éhező kis tudóspalánta 7 éves....... szóval nem egyformák a gyerekek az oviban sem.

De, az ő idegrendszerük is elfárad és nekik is szükségük van a családjukra, de értelemszerűen azok a szülők, akik kötött munkaidőbeosztással reggeltől délutánig dolgoznak, ha akarnák sem tudnák megtenni, hogy elvigyék a gyereküket. Szerintem sokan megtennék közülük, csak nincs rá lehetőségük.

Egyébként ne hasonlítsátok össze a 30 évvel ezelőtti gyerekcsapatot a mostaniakkal. Én 15 éve vagyok a pályán, de 15 év alatt is rengeteget változott a gyerekek viselkedéskultúrája. amikor friss diplomásként munkát kezdtem egy 32 fős csoportban, ahol a gyerekek 60°-a roma volt, fele ennyit nem küzdöttem meg a mindennapokkal, mint most a 27 fős csoportban, zömében értelmiségi szülők gyerekeivel. Csak olyan egyszerű dolgok, mint hogy kérek valamit, és kérem, és kérem, és még mindig kérem....de csak nem akaródzik sem meghallani, sem teljesíteni (szorozva 27). Vagy amit megbeszélünk százszor, hogy mi mért balesetveszélyes, mit miért nem szabad csinálni, de 2 perc múlva csak azért is, de nem dacból, hanem csak mert miért ne.

Szerintem maga az ötlet hogy egyezményesen heti 1 nap legyen rövid szimpatikus nem olyan radikális mint hogy minden nap el kell vinni ebéd után.

Heti egyszer azért megoldható, értem a kérdezőt is de ez nem olyan felháboritó ötlet.

"Szerintem maga az ötlet hogy egyezményesen heti 1 nap legyen rövid szimpatikus nem olyan radikális mint hogy minden nap el kell vinni ebéd után.

Heti egyszer azért megoldható, értem a kérdezőt is de ez nem olyan felháboritó ötlet."

Ez így van. De akkor vonatkozzon az összes gyerekre, ne csak néhányukra. Ha egy szülő meg tudja oldani, akkor az összesnek meg kel tudnia oldani, nem?

Drágám! Óvónő voltam és most már anya is vagyok. Mindkét oldalt látom. Nem tudok sok jót mondani a szakmámról és az óvónőkről úgy általában. Igaza van a kolléganőnek, hogy nagyon összetett a feladat, túlterheltek, szeretnének nyugodtabb délutánt, de a rendőr sem ül be a kávézóba pihenni, ha aznap már az 5. verekedést látja az utcán, mondván túl feszült.

Tedd, amit jónak érzel, ha ott marad a gyerek és nem mész érte, mit tehetnek? Hazaküldeni nem fogják egyedül. Ha meg a gyerek érdekeit nézik, rá kellene, hogy jöjjenek, a te lányodnak így jó!