Azok a házastársak, akiknek ovis, vagy kisiskolás korú gyerkőce van, és egyikőjük szüleivel sem laknak egy városban, hogy oldják meg a gyerek oviba, suliba küldését, illetve a hazahozatalt? Milyen távol élnek a szüleitek?

En sem tartom olyan nagy elvarasnak, hogy ahol a nagyszülök megtehetik, a gyerekeket iskolaba, oviba viszik-hozzak, es az egyik elözö hozzaszolohoz hasonloan en is sok önzö, egosita, "maganak valo" nagyszülöket latok, ha nem is ez a leggyakoribb nagyszülötipus.

De nem mindenki, szomszedunknal pl. heti egyszer vannak az unokak, meg programokat is csinal nekik, amire egyszer meg az en egyik hasonlo koru lanyomat is elvittek, ill. jatszoterre is megy velük! Viszont hogy rendszeresen "nagymamakent" barmit csinaljanak, hozzak-vigyek a gyerekemet, ezt nem is mernem felhozni nekik, mert sztem nem elvarhato es raadasul pont nekik az egeszsegük sem olyan...

Mi elöször anyosomek mellett laktunk, es rajuk egyaltalan semmire sem szamithattunk, igy ebben sem, alig vartam, hogy vegre elköltözhessünk. (Gyakorlatilag ha az egiek nem segitenek, a kapcsolatunk is rament volna.) Bar most is csak 30 km-re vagyunk, mind2nek autoja es nyugdijasok, viszonylag egeszsegesek (vervetelre es kivizsgalasokra jarnak, de mozgasügyileg minden rendben, söt azt mondjak, az orvos szerint többet kene mozogniuk), a karacsonyi es szülinapi delutani latogatasokon kivül sosem jönnek. (Persze azt elvarjak, h a ferjem havi legalabb 2szer hozzajuk futkozzon.) Keresemre meg soha, 5 percre sem neztek az akkor meg kisbaba unokajukra, amikor ott laktunk, es most sem vallaljak, ha elinteznivalom lenne vagy netan nyaralni...stb, egyszer meg ovis szülöertekezlere is jött velem az ovisom. Kiveve, amikor a pici született, es 4 napig a korhazban voltam, addig hoztak es vittek oviba, mivel a ferjem pont ezidö alatt dolgozott. (Csak emiatt napi 2-szer jöttek 30 km-röl, pedig nalunk is maradhattak volna addig.)

Apu meghalt, anyu mas orszagban lakik. Ö olyan tipusu, hogy heti egyszer eljönne par orara pl. vasalni, de a gyerekekkel foglalkozast, elhozni/vinni nem vallalna. Igy 3 evente jön el 2 napra, akkor is ki kell szolgalni, mindent ele tenni, ami nekem inkabb terhet es nem segitseget jelent, tekintve, hogy a gyerekekhez neha szol, neha jatszik, de mindenhez kellek en is, csak igy.

Ferjem jobban keres, en pedig külföldikent nehezen kapnek pont delelöttös munkat, es mivel bebiszittert nem tudunk jelenleg fizetni, jobb hijan en nem dolgozok. Mashogy nem tudnank megoldani az iskolat es az ovodat, valamint ettöl függ tovabbi csaladbövitesi tervünk is.

Én itt 2 dolgot látok:

Apuka nagyon jól keres, ezért anyuka otthon van. Ilyenkor bevállalják a 3. gyereket is az adókedvezmény miatt.

Vagy a nagyszülők hozzák-viszik a gyerekeket.

Ha mind a 2 szülő dolgozik, nem lehet megoldani.

Persze, aki vállalkozó, és akkor megy el, amikor akar, annak más, azok persze könnyen hurrogják le a többieket, hogy minek is várunk el ilyesmit a nagyszülőktől. Persze nem vár el az ember semmit, csak néha-néha lehetne segíteni, de az én anyám még akkor sem jött el a nagyobbik gyerekre vigyázni, amikor a kicsivel kórházban voltam.

A 20-as vagyok, akinek vállalkozó a férje.

Szerintem senki sem hurrogott le senkit, csupán leírtuk, hogy ki-hogyan csinálja.

A párom 1,5 éve vállalkozó, előtte napi 12-14 órát dolgozott egy rabszolgahajcsár főnöknek, ebből lett elege és állt a saját lábára.

Na de amíg ő 6-20-ig dolgozott, addig én hoztam-vittem a gyerekeket 99%-ban tök egyedül, pedig főállásban dolgozom!

A mi barátaink közül is mindenki dolgozik, teljes munkaidőben, a legtöbben alkalmazottként, mégis a legtöbben megoldják a gyerekeket, szülői segítség nélkül is.

Ezzel most nem azt mondom, hogy mindenképpen egyedül kell mindent megoldani, hanem hogy szerintem nem várható el egy nagyszülőtől, hogy rendszeresen ő hozza-vigye az unokákat. Nyilván az alkalmankénti besegítés nem ide tartozik, na de annak a neve is azt jelenti.

"Ha mind a 2 szülő dolgozik, nem lehet megoldani."

Dehogynem lehet, sokan oldjuk meg így. Mindketten főállásban dolgozunk, két gyerek (egy bölcsis, egy iskolás), és még az iskolást külön sportra is kell vinni hetente 3x.

Vannak nagyszülők, de nagyon elvétve segítenek be, mondjuk évente 2-3 alkalommal mennek ők valamelyik gyerekért.

Reggel én viszem mindkettőt, délután pedig amelyikünk hamarabb odaér, de legtöbbször én, mert a férjem másik városban dolgozik, így időben nekem fér be jobban. Télen a férjem későbbre jár dolgozni, így a bölcsist bevállalja, hogy ő viszi, mert az nekem mindig kerülő.

Hogy lehetnek nehanyan ilyen szüklatokörüek, hogy a sajat helyzetükön kivül mast el sem tudnak kepzelni?

Ha mind2 szülö dolgozik, nem minden esetben lehet megoldani! Befolyasolja pl. az ovoda nyitvatartasa, es ha nyitva is van, keres-e annyit a szülö, hogy kifizethetö a kesöbbi ovoda? Pl. nalunk külföldön csak delelött van ovoda a kisebb falvakban, nagyobb varosokban is csak delutan 4-ig, penteken 3-ig, de a 12 utani fizetös. Ha több gyereknek fizeted, mar nem biztos, h megkeresed az arat. Kis falvakban gyakran napközi sincs, föallasu szülök hogyan is tudnak megoldani nagyszülök nelkül?! Aaaaa...

23. vagyok.

Leírtam, hogy nálunk a baráti, ismerősi körben nincs olyan, akinél a nagyszülők hoznák-vinnék rendszeresen a gyerekeket, pedig mindenki dolgozik.

Bp. agglomerációjában lakunk, a legtöbben bejárunk pestre dolgozni, tehát itt még plusz 0,5-1,5 óra utazással is számolni kell.

Van, aki úgy oldotta meg, hogy abba a kerületbe íratta a gyereket oviba, ahol dolgozik, így is 7-16.30-ig van ott a gyerek. A helyi oviban 6-17.30-ig kellene lennie.

Én a gyes után átkértem magam a cég közelebbi kirendeltségére, hogy ne kelljen napi 2x1 órát utazgatnom, így 10 perc alatt bent vagyok.

Tehát azért általában van megoldás mindenre, csak akarni kell.

Ha meg végképp nincs más lehetőség, akkor persze meg lehet kérni a nagyszülőket.

Főzés: A kicsi a bölcsiben eszik, a nagy és én az iskolában(ott dolgozom). A menza koszt elég silány, így rendeljük (Teletál-általában menüt eszünk), kettőnknek egy adag elég.

Délután fél 5-körül érek haza, és általában valami egytálételt dobok össze: borsófőzelék fasírttal, lecsós csirke tésztával, oldalas tört krumplival, stb. Igyekszem olyat főzni, amivel nem kell sok időt a konyhában tölteni. Levest nem főzök frisset, mert mindig van 1-1 adagnyi a fagyasztóban. Hetente 2-3 alkalommal veszek ki ezekből (húsleves, babgulyás, krumplileves, stb remekül fagyasztható, ezekből többet főzök hétvégén). Az 1 adagnyi leves a férjemé. A másodikból visz másnap, azt eszi a munkahelyén.

Szombaton, vasárnap főzök, néha 2-3 fajtát is, ezeknek egy része is fagyasztóba kerül.

Persze előfordul, hogy nem főzök (fontos munka, értekezlet, a gyerek beteg, stb), ilyenkor a férjem vagy eszik hideget, vagy eszik vmelyik étteremben egy menüt.

A fagyasztóban mindig van olyan étel, ami gyorsan megoldható (pl. csirke-, marha-, birkapörkölt, halászlé) illetve csirke- és pulykamell, mert ezekből az ételek hamar elkészülnek.

Reggelire szívesen esznek gofrit, ezt könnyű összedobni, a robotgép összekavarja, amíg sül, lehet készülődni, vagy leveles tésztából sima pogácsa vagy virslis tekercs, ez sem sok idő, csak ne felejtsem el a fagyóból kivenni a tésztát. :)

Én nem főzök, bevallom, hogy lusta disznó vagyok :)

Napközben mindenki eszik meleget, este csak valami gyorskaját eszünk, pl. szendvics, virsli, tojás, melegszendvics vagy grillezünk, amihez csak salátát csinálok.

Én elvagyok a menzakaján, a gyerekek is szeretik és a főzés helyetti időt inkább mással töltjük.

Hétvégén persze főzünk, de hétköznap felesleges, időrabló tevékenységnek tartom...

Egyrészt, szülők milliói oldják meg minden nap, úgy is, hogy mindketten dolgoznak, és nem csak vállalkozóék. Úgyhogy a "nem lehet megoldani" egy cseppet erős kijelentés.

Kérdező: nem érzem úgy, hogy napi 8 és fél óra munka után akár a férjemnek, akár nekem még itthon kellene napi szinten főzőcskézni, pláne úgy, hogy senki sincs itthon ebédidőben. Igen, ha úgy tetszik, "esszük a menzán a műkaját", bár nem tudom, hogy mi benne a mű, szerintem igazi ételt eszünk. Egy iskolai menzán igen sok szempontnak meg kell felelnie az ételeknek, emiatt igazán nem aggódom, teljesen normális ételeket kap a gyerek enni.

Mi menüt szoktunk enni, én egy egyetemi kar szomszédságában dolgozom, oda járunk ebédelni a kollégáimmal, emberi áron tök jó kaját lehet ott kapni. A férjem messzebb dolgozik, ő máshova jár, de hasonló minőségű, menzai ebédet szokott ő is enni.

Egyszerűen nálunk fel sem merül, hogy még munka mellett bárkinek is otthon kellene kotyvasztani. Pláne, hogy tényleg, ki enné azt meg, és mikor? Jó, mi el tudnánk vinni magunkkal a munkahelyünkre, de például a gyerek így se enne belőle, mert ő az iskolában nem tudná hová tenni a főtt ételt. Szóval vinni csak akkor szoktunk itthonról, ha hétvégéről marad. De külön csak emiatt neki nem állna egyikünk sem még este főzőcskézni.