Kisfiam nem szeret otthon lenni, nem akar hazajönni a mamától. MIT lehetne tenni? Én nem tudom azt megadni, amit egy nagyszülô.

A kisfiad helyében te hol szeretnél lenni jobban? Hadd élvezze az életet az a gyerek, vegyél példát a mamáról, nem kell olyan szigorúan venni az életet.

Őszintén meglep, hogy egy anya ennyire kiadja a gyeplőt a kezéből. Nálunk a mama először engem kérdez, mit ehet/ihat/nézhet/tehet a gyerek, és csak utána engedi meg neki. Azért, mert én elvárom, hogy így tegyen. Én vagyok a szülő, én döntök. Ő csak és kizárólag azt teheti meg a gyerekemmel, amire én engedélyt adok. Tetszik-nem tetszik, mi így élünk. És a férjem oldalán ugyanez van, csak ott ő irányít. Nálunk ez az áldatlan állapot elképzelhetetlen lenne, döbbenetes fejetlenséget írtál le. Én úgy érzem, hogy nem vagy elég határozott és szigorú, a szüleid a legkevésbé sem tekintenek kompetens szülőnek, a tiszteletnek pedig szikráját sem lehet fellelni a kapcsolatotokban. Nagyon súlyosan kikérném magamnak, ha nálunk bárki így merne viselkedni. Ideje lenne a sarkadra állnod, mert még egy-két év és a gyereked a szemedbe fogja megmondani, hogy letojja magasról a véleményed, mert a mamáé számít, nem a tiéd. És tudod mit? Igaza lesz. Mert nem tanítottad meg neki, hogy téged tisztelni, a véleményed pedig elfogadni szükséges.

Igazán egyszerű. Amíg nem tartják be a szabályokat, addig nem mehet oda a gyerek. Állj a sarkadra, így te csak a vér szerinti anyja leszel (illetve vagy) a saját gyerekednek.

Pedig én sem engedném ott aludni. A párod úgy fest próbálja egyszerűbben megúszni a gyerekvállalást, mint hogy nevelni próbálja-ami időnként persze nem tetszik a gyereknek. Állj a sarkadra, mert a fejedre nő a gyerek is, a családod már oda nőtt.... én elbeszélgetnék a mamával, és ha nem tetszik a rendszer, akkor nincs unokázás. Ennyi.