Valláskérdés? Ezt miért nem lehet megérteni?

Mesét természetesen olvasunk :) Ezt csak azért írtam, hogy este nem olvasunk, de egyébként napi szinten olvasunk mesét.

Templomba nem értek egyet, hogy ekkora gyerekek valók. Sajnos elő-előfordul, hogy hoznak ilyen korú gyerekeket, de teljesen zavaróak, éppen azért indított az egyházközösségünk gyermekeknek külön. Mivel jelen vannak az óvónők nem ismeretlennel vannak és az ő szintjükön történik a dolog. Mit gondolsz mennyire kötné le őket egy felnőtt?

Ha kamaszkorukban majd elfordulnak, azon csodálkozni nem fogok, aki vallásos az tudja, hogy a hit egy hullámvölgy, hol közelebb, hol egészen távol vagyunk. A kamaszkor pedig nehéz önmagában is, nyilván ezt is majd magukban tisztázni fogják. De legalább lesz reményem arra, hogy ezzel az alappal életük folyamán még visszatérhetnek a hithez, lesz viszonyítási alapjuk, ha egyszer valóban nem lesznek vallásosak. És szerintem majd akkor fognak tudni dönteni reálisan, mert tudni fogják melyik életformától mit várhatnak. Hát és persze az sem biztos, hogy el fognak fordulni.

Egyáltalán nem vagyok fanatikus, tudom, hogy nem minden úgy megy mint korábban, nem várható el az, ami 100-200 vagy 1000 évvel ezelőtt. Én csak azt szeretném, hogy az alapokról tudjanak. Bármiről beszélhetnek majd velem, nem ítélek el alapvetően sem senkit, akkor főleg nem a gyerekemet fogom. De úgy hiszem, hogy ennél nincsen tisztább hit, mint amit egy gyermek tanúsít. Az ő életük is nyilván a játékról szól, de van egy ilyen színezete az életüknek.

Igen döntöttem. De azok is döntenek, akik úgy döntenek, hogy nem mutatnak vallásos példát. Azért mert az egyik válaszoló esete igazán csodás és rendkívüli, mivel nem ez az átlagos, tehát a gyermek legtöbbször a szülőt követi, mert még ha el is engedik ilyen közegbe, otthon kapja az arcokat, a hangsúlyokat és rájön, hogy komolytalannak tartják. (Ez nem neked szól előző válaszoló, csak az átlagnak!)

Sajnálom, ha így jön le, de nyilván nem fogok itt semmit bizonygatni. Egy 3 éves, egy órát nem tud csendben végigülni. A gyermek istentisztelet viszont egy nagyon jó dolog. Esetleg nálatok is van, hogy tudod milyen az? Mert én korábban ilyet nem hallottam, mikor én kicsi voltam erre nem volt lehetőség. Anyukám így 3 évesen nem is vitt templomba. Mivel a templomnak egy olyan helynek kellene lennie, ahol mindenki teljesen el tud merülni a gondolatiban, nem pedig azt hallgatja, hogy egy gyerekhang egyfolytában mondja, hogy "nézd mi van ott, néz ezt, néz azt, az micsoda?" Egy 3 éves ehhez maximálisan éretlen, de talán még egy 5 éves is. Ezzel ellentétben a gyermek istentiszteleten megfelelő foglalkozások vannak és mindig jókedvűen mennek.

Ja és ha nem írtam volna még, engem ebben a szellemben neveltek, nem most jött rám a "divat".

Igen az esti imáknak pontos funkciója még nincsen, illetve nem pont az MÉG. De például nálunk egy remek pont arra, hogy elmondják akár nekem is, hogy mi érte őket aznap és ezt amennyire az ő szintjükön lehet próbálom átvetíteni és belefogalmazni VELÜK az imádságba. Ez nem azt jelenti, hogy engem ismételnek, a nagynak már konkrét, önálló gondolatai vannak egy-egy ilyen esti alkalomkor.

Szerintem ez nem árthat nekik semmilyen téren sem és a helyes imádkozás tanulási folyamat árán elsajátítható, szükség van arra, hogy tereljük őket (már aki erre fordít figyelmet).

A párommal úgy alakult ez, hogy tolerálta ezt a dolgot, amíg nem volt gyerek. Addig egészen könnyen kezelte. Most viszont azt mondja nem adok választási lehetőséget. Én mondtam neki, hogy lehet hogy most úgy tűnik, de később ( a korábbi válaszaimban leírtam miért) pont emiatt lesz reális választási lehetőségük.