Valláskérdés? Ezt miért nem lehet megérteni?

Kedves kérdező! Én ateista vagyok, boldog vagyok. A tragédiáimat a szeretteimre támaszkodva dolgozom fel.

A gyerekeink nevelését pedig a férjemmel együtt végzem.

Ott van valaki melletted, akinek a véleménye hátrasorolt, mert gyenge vagy ahhoz, hogy szembenézz a valósággal.

A férjed a gyerekeid apja legyen már fontosabb, mint a hited. Az előbbi valóságos, az utóbbi pedig egy kapaszkodó.

És pontosan te vagy önközpontú, mert a Te hited az első, ezt erölteted a veled élőkre.

"Alátámasztani én sem tudom ennyi erővel a hitemet."

Dehát neked nem is kell!

Az hogy a te meggyőződésedet, (hitedet) követik a gyerekek, eldőlt már akkor, amikor az lett a napi rutin, hogy imádkoznak esti mese helyett. Hogy egyházi óvodába járnak, vasárnaponként meg templomba. És ha apu nem tiltakozott ez ellen a kezdetektől, hát így járt. Esélye sincs a továbbiakban változtatni rajta.

Mondom, én téged megértelek, a férjedet nem.

"Ha még csak nem is reménykedhetnének egy jobb holnapban, egy jobb életben, akár a halálon túli életben."

Mindenki reménykedhet egy jobb holnapban, egy jobb életben, de nem árt tenni is érte. Itt, ebben az életben. A halálon túl? Tudja a fene, én itt szeretnék jól élni, és nem is szeretném túlélni a halálomat.

Határozottan megrémít az a hipotézis, hogy a halálon túl is van valami. Látod, mennyire nem vagyunk egyformák?

"Én megértem, hogy valakinek a nagy éntudata nem engedi elismerni, hogy van valaki aki felette áll, aki irányítja az életet."

Állj! Az ateizmus nem az egoról szól.

"De ez a világnézet mivel is jobb?"

Én nem mondtam, hogy jobb, úgy univerzálisan. Mindenki eldöntheti, neki mi a jobb.

"Mivel jobb ennyire reálisan látni a dolgokat?"

Hát erre végképp nem tudok mit válaszolni. Nekem az a természetes, hogy reálisan látom a dolgokat. Másként nem is tudom elképzelni az életemet.

"Miért jobb, hogy csak magára számíthat ebben a világban, nincsen valaki akitől segítséget várhat egy olyan helyzetben amikor azt érzi, hogy megváltoztathatatlan?"

Tény, hogy elsősorban magamra számítok, ha bajban vagyok. De ha nem sikerül megoldani, a barátaimhoz, családomhoz fordulok. Nem egy megfoghatatlan, magasabbrendű lényhez.

"Nem jobb úgy élni egy életét, hogy tudod, hogy van valaki aki segít rajtad, ha te is megteszed a részed?"

Figyelj, ez már hitvita, ez inkább a vallás kategóriába tartozik, nem a gyerekneveléshez.

"mint ez a reménytelenség".

Nézd, én egész jól élek, azt teszem ami nekem jó, nem egészen értem mit értesz "renénytelenség" alatt.

"én az anyukámnak, ők nekem, tehát ez a mi vallásunk."

A nagymamám meg lelkészcsaládban született, aztán felnőtt korában sosem tette be a lábát egy templomba sem.

"Szerintem egyik vallás sem rosszabb a másiknál"

De, egyik rosszabb mint a másik. Sajnálom.

"de az ateizmust elítélem."

Aztán miért? Meg tudod magyarázni? Elítélsz embereket, aki másként gondolkodnak, mint te? Miközben hozzámentél egy ateistához?

"de tudjanak hinni Istenben."

Ok, ne húzd fel magad.

"De ez a világnézet mivel is jobb? Mivel jobb ennyire reálisan látni a dolgokat? Miért jobb, hogy nem bízhat valamiben? Miért jobb, hogy csak magára számíthat ebben a világban, nincsen valaki akitől segítséget várhat egy olyan helyzetben amikor azt érzi, hogy megváltoztathatatlan? Miért jobb úgy élni, hogy nem bízhat egy jobb holnapban, jövőben? Miért jobb, ha nem hihet abban, hogy lesz túlvilág, és az ahol most él egyáltalán nem a Paradicsom, ennél még lehet sokkal? Ez miért jó? Ettől lesz valaki felnőtt? Ettől lesz reális? Hát engem ez nem érdekel, mert én EBBEN nem hiszek. Tegyük fel, hogy semmi nincs a halál után (bár nyilván nem így gondolom). Nem jobb úgy élni egy életét, hogy tudod, hogy van valaki aki segít rajtad, ha te is megteszed a részed? Nem jobb úgy élni, hogy bízhatsz benne, hogy lesz ennél még sokkal jobb? Nem jobb úgy élni, hogy mindig van kihez fordulni segítségért és megnyugvásért?"

Azért jobb ez a világnézet,mert teszik nem tetszik,ebben a világban élsz.

Ha nem érted a működését,akkor el vagy veszve.

Most kicsit szélsőséges példákat fogok mondani,előre elnézést.

A 2. világháború idején az a zsidó,aki a valóságban élt,tudta,hogy hogy működik a világ,látta a folyamatokat és értette,az tudta,hogy hatalmas problémák lesznek és azonnal menekült,aki álom világban élt és abban hitt,hogy majd Isten megmenti,azt deportálták és meghat.

Egy ilyen világban élünk.

Annak van a legkevesebb esélye a túlélésre,aki csak hisz,és a valóságot nem látja.

Nézd meg a mostani helyzetet.

Európa ketté szakad.

A terrorcselekmények egymásnak ugrasztották a nemzeteket,sőt egy nemzeten belül is az állampolgárokat.

A NATO Oroszország ellen fegyverkezik,már Svédországban is hadkötelezettség van,pedig ők mindig függetlenek voltak,az Oroszok meg a NATO ellen fegyverkeznek.

Olyan politikai vezetők vannak sok országban,itt Európában is,akik a 2.VH-s propaganda eszközeit használják,és oylan intézkedéseket hoznak szerte a világon,ami az egyének szabadságjogait korlátozzák.

Egy ilyen világban szerinted kinek van több esélye?

Aki látja ezeket a folyamatokat éppen ezért tudja,hogy mit kell tennie ahhoz,hogy oylan élete legyen,amilyet akar,vagy annak,aki imádkozik,hogy legyen jobb,és a történelem rángatja ara,amerre akarja,mert ő maga nem tudja irányítani a sorsát..

Azt meg megértem,hogy ilyen helyzetben neked kellet valami kapaszkodó,de attól,hogy ennyire nehéz életed volt/van,amit nagyon sajnálok,még nem lesz igazabb a hited vagy Isten létezése...

Ez egyszerű pszichológia

A Iszlámos megszólalásod meg külön nevetséges.

Komolyan annyira fanatikusan ragaszkodsz a hithez,hogy egy olyan vallást is jobban elfogadsz az ateizmusnál,ami tagadja a tiédet?

A kereszténység alapja,hogy Jézus Isten fia,míg az Iszlám szerint egy egyszerű ember volt,a kereszténység alapja a szentháromság,míg az iszlám tagadja azt,sőt súlyos bűnnek tartja ezt a fajta hitet,sőt az iszlám szerint a keresztények meghamisították isten tanait,ráadásul ott a dszihád,ami felhatalmazza az iszlám vallásúakat a fegyveres harcra a hitük védelmében,amit jelenleg a keresztények "fenyegetnek"

Nem véletlenül lehet olyan könnyen fiatalokat beszervezni terrorista csoportokba.

Európában és az USA-ban folyamatosan hozzák az iszlámellenes törvényeket,pl a burka betiltása,ráadásul a közhangulat is ellenük fordult,rengeteg muszlim vallásút támadnak meg az utcán,a nőkről lehúzzák a kendőt stb,amire az a válasz,hogy pár szélsőséges csoport a vallása "védelmében" visszaadja a sérelmeket és ennek így soha nem lesz vége...

ÉS tudod mi a legviccesebb?

A sok terrorista között sokan vannak,akik tényleg vallási meggyőződésből csinálják,amit csinálnak.

Nem gonoszok,nem hatalmat akarnak,hanem úgy élni és olyanná formálni a világot,ahogy a vallásuk szerint helyes...

És tényleg nem félnek,ők hisznek Istenben,nem baj,ha meghalnak,ha a szeretteik meghalnak,ha a férjük meghal,az dicsőség,és Isten úgyis megjutalmazza őket.

És mondhatod,hogy ez vallási fanatizmus,nem az.

Ez szocializáció és civilizációs fejlettség kérdése.

Náluk nem volt Felvilágosodás,ahol megkérdőjelezték a hitet és a tudomány felé fordultak az emberek,nálunk meg volt...

Ők ott tartanak,ahol a keresztény világ tartott a középkorban.

A hitünk között mindössze 500 év a különbség,semmi más...

Komolyan szened ez helyes út?

"Így mindet el fognak tudni fogadni, hittel mindent meg fognak tudni érteni,

Nem,nem fognak,csak azt hiszik,hogy értik,és éppen ezért soha nem is fogják megtalálni a valós okokat,mert nem keresik

"és remélhetőleg nem egy hálátlan és elégedetlen felnőttek lesznek"

Miért,aki ateista az csak hálátlan,elégedetlen felnőtt lehet?

Az igen...

"És simán vihettük a gyereket is misére, mert tudta, mi az és hogyan viselkedünk a templomban."

hm. gyerekként még vallásos voltam, párszor jártam misén tízéves koromban, és én is végig tudtam ülni csendben, de arra emlékszem, hogy gyerekfejjel tetű unalmas volt, az órámat néztem, hogy meddig lesz vége, meg azzal szórakoztam, hogy történeteket találtam ki fejben. vallási szempontból sok értelme nem volt.

most már nem vagyok vallásos, de ha egy gyerek vallásos, akkor sokkal több értelme lehet egy gyerekistentiszteletnek, mint a felnőttekére vinni.

elolvastam kérdező utolsó hozzászólását. szerintem egy olyan embert, aki ennyi mindenen átment, nem ítélhetünk el, amiért megnyugvást keres a vallásban, ami lelki békét ad neki, és szeretné a gyerekeinek is megadni ezt a támaszt. mondom ezt totál egyházellenes ateistaként.

pláne nem lenne pofám azt mondani rá, hogy "gyenge vagy". kedves 41-es, mindenkinek kell valami támasz, az, hogy neked ez a családod, neki meg a vallása, nem tesz téged felsőbbrendűvé.

43-as, te meg nem sok normális vallásos embert ismerhetsz, egy hívő keresztényben és egy hívő muszlimban igenis több közös van, mint egy bármilyen hívőben meg egy ateistában, meg aztán kultúremberek képesek a nézetkülönbség ellenére is normálisan kijönni egymással.