Miért engedi nem kevés szülő a gyerekének (kb 4 éves kortól akár 10 éves korig), hogy nyilvános helyen hangoskodjanak, rohangáljanak?

Aki szerint ilyen nem létezik

[link]

Amúgy énis tapasztalok ilyet, visítozik, de tényleg úgy hogy beremeg a dobhártyád, rohangál, lever mindent (ülünk a kfc mellett, párom telefonja az asztalon, kissrác elszáguld mellettünk és közben ODANYÚL hátha le tudja sodorni. Az ilyet addig verném amíg tud ülni. Apuci észre sem veszi. Megyünk az utcán, kisgyerek teljes sprintben, ha nem ugrok el a lábamba csapódik és anyuci még rám néz csúnyán mintha fel akartam volna rúgni a kölykét.

Egyébként a kedvencem hogy ehhez a szülő aszisztál mert "jaaaahahahahaaaaj hát az én tündérbogárkámnak ez KELL engem nemérdekel hogy kárt okoz nekem GYERMEKEM VAN JOGAIM VANNAAAAAAAAAAAAAAAAAK" nem tudom melyiket utálom jobban.

A fenti esetnél is, ha a repülőn mögötted rúgdalja a széked és szólsz még te vagy a f...fej hogy szegény drága ártatlan gyermeket korlátozod, ő csak le akarja rúgni a vesédet, ő megteheti mert gyerMek.

Na meg mikor elkezd sírni, nyűgös de anyu plázázni akar ezért még 5 ruhabolton átrángatja közben a bevásárlóközpont másik feléből hallgatjuk.

Asszem lejött a kommentekből hogy nem vagyok az apró emberkék nagy fanja...

Sokkal szívesebben nézném, ahogy egy csorda velociraptor incselkedik a kis drágákkal, a szülők pedig sikoltoznak.

Talán jobban meg tudnál becsülni a nyugalmat.

Hogy őszinte legyek, a gyerekem pont lesz*rja, hogy fegyelmezni próbálom. Igyekszem elkerülni, hogy együtt kelljen bevásárolni vagy ügyintézni mennünk, de ha muszáj ott lennie, akkor bizony ő is rohangál. Sok az inger, mindent meg kell nézni, klasszul el lehet bújni, stb.

Megtépni még sem téphetem, mert akkor is én vagyok a rossz szülő.

És hát egy 4-5-6 éves még nem feltétlen tudja, hogy mik a társas viselkedés megfelelő szabályai. Ha meg is érti, akkor is csak addig tart, amíg pislog egyet és "hűűű, kutyus!"

Mondjuk egy 8-10évesnél már gáz. Mivel nincs ekkora gyerekem, nem tudom, hogy ebben a helyzetben hogy vislekednék.

(4.) Én egyszer viselkedtem úgy emlékeim szerint, mikor anyumnak éghetett miattam az arca. Elvitt kb. 8 évesen egy hangversenyre, ahol végig rugdostam a széket és kiabáltam, sírtam, hogy haza akarok menni.

Amit egy kívülálló nem tudhatott az az volt, hogy engem azért írattak be zenére, mert volt egy "tökéletes" osztálytársam, aki szintén járt és anyum azt akarta, hogy olyan legyek, mint ő, ezért mindenhova küldött, ahova ő is járt. (Persze sosem érhettem a nyomába, mert ő örömmel csinálta én meg kényszerből.) Nem volt beleszólásom, hogy akarom e. (Amúgy nem akartam.) A hangversenyre is azért mentünk, hogy "jó pontot szerezzek" a tanárom és az osztálytársam szemében is (akivel amúgy nem voltam jóban, sokat csúfolt). Ráadásul indulás előtt vettük észre, hogy lefialt a macskánk és az egyik kiscica megsérült, valami ráborult a garázsban. Én segíteni akartam rajta, de anyum nem engedte, mert akkor elkéstünk vola és "mit fognak akkor gondolni, xy már biztos rég ott van". Ezért elcibált onnan, be a kocsiba, gyerekzár be és elvitt a hangversenyre. Nekem meg nem volt kedvem végig ülni órákat egy olyan rendezvényen, amit nem is én akartam, olyan emberek miatt, akiket nem szeretek, mikor otthon haldoklik szerencsétlen kiscica. Nem haragszom arra, aki rám szólt. Nem ismerhette a helyzetet. Anyum nem szólt rám, nem vitt haza, csak otthon kaptam érte a lecseszést, hogy jól beégettem.

Olyat viszont, amit a rokonunk gyereke csinált, hogy 6 évesen felmászik a boltban a kasszára meg rugdossa a kosarakat, csimpaszkodik mindenre olyat nem csináltam soha és nem is engedték volna.

Előző: attól még tönkretetted mások programját. Gondolom volt ott csomó más ember körülötted akik szerették volna élvezni a hangversenyt de miattad nem tudták. Ők nem tehettek róla hogy neked mi a francos bajod van.

Én nem vagyok gyerekellenes, de amit mostanában látok... Csak boltba mászkálok ki, meg suliba. Boltban odébb lök egy 10 éves forma kislány, mert ő éppen akkor ott mondókázik, sétálgat ahol éppen vásárolni merészelek. Anyuka meg dagad a büszkeségtől mert a gyerek tudja a mondókát. Ennyi.

Amúgy éhes, fáradt, nyűgös kisgyerekkel NEM megyünk plázázni meg kávézgatni. Még egy átlaggyerek is elunja magát!

A szülők elfelejtették megtanítani a gyerekeiknek, hogy figyeljenek másokra.

Tisztában vagyok vele, hogy tönkre tettem mások élményét, az volt a cél, hogy haza zavarjon valaki és vissza se mehessek, ha már a szüleimmel nem lehetett erről beszélni. Én nem egy xy másolat vagyok, akit bepakolnak a kocsiba, mint valami kötelező kelléket, hogy aztán lehessen mivel dicsekedni meg nyalizni. Én nem akartam ott zajongani, csak haza szerettem volna menni, ezt előtte szépen is kértem, de anyum nem engedett el és alapból erőszakkal cibált oda egy nem kötelező rendezvényre, csak azért, hogy ő jó színben tűnjön fel. Szerintem nem nekem kellett volna ezt az egészet csendben eltűrnöm (mert ez már a sokadik ilyen eset volt és itt éreztem úgy, hogy ez így nincs rendben), hanem anyumnak észrevenni magát, de erre mai napig nem került sor. Neki az is tök normális volt, hogy valami indokkal becsalt a kocsiba (ha már túl nagy voltam hozzá, hogy csak úgy betegyen), aztán mikor km-ekkel arrébb nem arra kanyarodott, ahova elvileg mentünk akkor közölte, hogy nyaralni visz egy hétre az alkesz rokonunkhoz, aki agresszív és félek tőle, csak mert rég voltam és "mit fognak gondolni, ha nem megyek". Akkor is be voltam zárva a kocsiba, irataimat nem adta oda, nehogy el tudjak onnan menni. Ezek után meg még elvárta volna, hogy én egész héten mintagyerek legyek, hogy elégedettek legyenek velem a rokonok. Abból állt a nyaralás, hogy egy hétig a kanapé mögött sírtam, mert rettegtem, hogy összetalálkozok a "kedves" rokonnal és megint rámtámad, mint mikor kisebb voltam. Persze egy kívülálló ebből is csak annyit lát, hogy a hülyegyerek hisztizik az autóban.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindig azért üvölt meg zavaró egy gyerek, mert neveletlen. Nekem alap lenne, hogy ilyenkor kiviszem a gyerekemet és megpróbálom megérteni a problémáját, nem pedig hagyni, hogy órákon át idegesítsen másokat, csak hogy a munkahelyen lehessen dicsekedni. Meg hogy ott sírjon mellettem, amég én trécselek a nem tudom kikkel.

Anyum azért nem szólt rám, mert pontosan tudta, hogy mi a bajom, de akkor mindenki megtudta volna, hogy a gyereke nem szeret zenélni és nem szereti a rokonokat sem, azt pedig ugye nem engedhette meg. Akkor per pillanat pont leszartam, hogy miattam nem tudják élvezni a zenét, meg hülyének hisznek a rokonok, de ez már nem az a "hiszti kategória", amire a kérdező kíváncsi.

“Mikor egy ilyen ember mögött álltunk a sorban, én sem szóltam a gyerekere, mikor túl hangosan kezdett beszélni.”

Tessék? Ha valaki nem enged maga elé a sorban, csak mert a Szent Lyukból kipréseltél egy gyereket, az megérdemli a bunkózást, direkt ordítva beszél olyankor a gyereked, még bîztatod is? Klassz.