Ti mit mondtok, ha a terhességről vagy aszülésről érdeklődnek? (Örökbefogadó szülők)

5-ös vagyok.

Igaza van az előttem válaszolónak. Suliban a nagyobbik fiunknál volt egy házi feladat. Fogalmazást kellett írniuk "Amikor kisbaba voltam" címmel. Őt 16 hónapos korában fogadtuk örökbe. Így nyilván egész más iromány lett a házi feladatból,mint az osztálytársainak. De nem volt probléma,mert a társai,az osztályfőnöke és a tanárai is tudták,hogy ő örökbefogadott gyerek. Ekkor volt harmadikos.

De tudták az oviban is. Beiratkozásnál elmondtam,mint ahogyan azt is,hogy a gyerekek is tudják (igen,már 3 éves korukban a maguk szintjèn ugyan,de tudták az igazat),és kértem az óvónóket,később pedig a tanítókat,hogy ne kezeljék ezt tabuként.

Sose volt problémájuk ebből,ugyanúgy kezelte őket mindenki (felnőtt,gyerek),mintha vérszerinti gyerekek lennének.

Akinek nem akarod elmondani, annak az "erről nem szeretnék beszélni" mondat pont elég.

Az óvodában a beiratkozáskor is rákérdeznek, igazából az érdekli őket, hogy volt-e oxigénhiány, vagy olyan momentum ami miatt a gyereknek spec intézményben van a helye. Ott ha úgy érzed elmondhatod, az óvónő nem adhat ki információt, ha nem érzed úgy elmondhatod, hogy a szülésnél minden rendben ment, vagy hogy császármetszéssel született, amit tudsz róla.

Újra az 5-ös.

Ha szeretnél erről bővebben beszélgetni,írhatsz privit.

Nem állítom,hogy mindent tudok,azt sem,hogy mindent jól csináltam/csinálok,sőt...

De a mi örökbefogadottjaink 20 és 10 èvesek már.

Ugyanakkor biztos vagyok benne,hogy én is tanulhatnék valami újat töled.

5-ös vagyok.

Megértelek,ma Magyarországon még sokmindenre nem nyitottak az emberek. De emiatt nem szabad úgy élned,hogy ez belengi a mindennapodat. Nekem sose jut eszembe,hogy nem a vérszerinti gyerekeimet nevelem. Ahogyan te is érzed,olyanok,mintha azok lennének,mert azok is. Ugyanakkor természetesnek érzem,hogy vannak helyzetek,mikor ezt el kell mondani másoknak,adott esetben le kell kommunikálni egy idegen felé. Mert néha bizony muszáj.

Mivel a gyerekeink azt látták tőlünk egész pici koruktól kezdve,hogy számunkra ez nem jelent gondot,ezt a mintát vették át,így nekik is természetes az egész. A te gyereked hány éves? Mikor került hozzátok?

Nekünk zárt öf.-unk volt. A 20 évesünk 16 hónaposan,a 10 évesünk 9 hónaposan érkezett hozzánk. Mindketten fiúk.

Én naplót írtam nekik,róluk. A nagyobbik kincsként őrzi. A kisebbiknek még nem adtam oda,de tudja,hogy van neki is.

Segít nekik megérteni az életüket. Többek közt ez is segít.

Hadd meséljek még el valamit. Elöljáróban annyit,hogy a 7-esnek igaza van,nem tudjuk mindig megvédeni őket,de ez nem amiatt van,mert örökbefogadottak. Így van ezzel minden szülő.

A kisebbik fiunk roma származású,vagy valami hasonló etnikumú. Nem tudjuk,de kreol bőrű. Bántották emiatt. A bőre színe miatt (elnézést a szóhasználatért) lecigányozták. Nem az volt vele a baj,hogy örökbefogadott gyerek,hanem az,hogy cigány. Minden érintettel (gyerek,szülő) átbeszéltük a dolgokat. Nem lettek barátok,de már nem bántja.

Lehet később más fogja bántani valami egyéb miatt.

És tudod,őt nem az zavarja,hogy örökbefogadott,és ezt tudja más is,hanem a bőre színe. Vagy az,ha nem úgy sikerült a dolgozat,ahogy szerette volna,vagy ha focimeccsen nem rúgott gólt. Gyerekek. Élik az életüket,valószínű,eszükbe sem jut,hogy ők örökbefogadottak.

Persze nem mondom azt,hogy soha,de hogy nem ez a leggyakoribb gondolatuk,az biztos.

Ne parázz ilyeneken te se. Ha nem rosszindulatból kérdeznek erről,válaszolj őszintén,vagy úgy,ahogyan te helyesnek látod. Azokkal,akik meg csak csámcsogni akarnak valamin,nem kell foglalkozni.

Én is futottam már bele olyanba,hogy mikor megtudták,hogy nem én szültem,az volt az első kérdésük,hogy "és szereted?".

Na,az ilyen megnyilvánulásokat nem kell meghallanni.

Bocs,kicsit hosszú lett. Remélem,azért érted a lényeget.

Ok,értem,amit írtál.

Nem jön elő minden beszélgetésnél a téma. Játszóterezésből mi már kinőttünk,de mikor jártunk,ott soha nem került ez szóba. Talán azért nem,mert akkoriban másak voltak az emberek. Ma már el bírom képzelni,hogy simán szóba hozza egy idegen anyuka a terhességet,a szülést,miközben a gyerekeitek játszanak egymással. Nem tudom,ez esetben hogy reagálnám le. Nyilván,semmi köze ahhoz,hogy te szülted,a gólya hozta vagy épp örökbefogadtad.

Hasonló helyzetben vagyok most. Nem az örökbefogadottjainkkal kapcsolatban,de ahogy írok,eszembe jutott.

Nevelőszülő lettem 7 hónapja. A nevelt babáim most már 6,5 és 7,5 hónaposak. Az egyik 5 hetesen,a másik 3 hetesen került hozzánk. 3 hétig volt egy babánk. Már azt megnézték az emberek az utcán (kis faluban élünk),mikor 1 babával sétáltam.

Jöttek a megnyilvánulások: dehát nem is láttam,hogy terhes vagy,a tiéd?...stb.

3 hét után megérkezett a második baba. Ikerbabakocsi,séta.

Megnyilvánulások: de hisz a múltkor még 1 volt,ikrek?...stb.

Mire megszokták,hogy nevelőszülőként nevelem őket,volt pár érdekes,vicces sztorim.

A legjobban az tetszett,mikor elmondtam,nem,nem ikrek,1 hónap van köztük,jött a következő kérdés (10-ből 8X),de testvérek? Persze,nagyon gyorsan jöttek egymás után😃.

Egy alkalommal azt mondták,azért gondolták azt,hogy ikrek,mert ikerbabakocsiban vannak.

Szóval,igen,a mai emberek kíváncsibbak,bátrabban mernek kérdezni,talán tapintatlanabbak is,mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt. És vannak dolgok,amik nem tartoznak pl.egy játszótéri anyukára vagy épp egy bolti eladóra. Helyzettől függően próbáld kezelni. Ha úgy érzed,kellemetlenül érinti a gyerekedet,ha folyamatosan hallja,hogy őt örökbefogadtátok,beszéld át ezt vele,amikor kettesben vagytok. Korfüggő a dolog,de az ő korának,értelmi szintjének megfelelően mondd el neki.

Van egy könyv. Az íróra nem emlékszem. Az a címe,hogy Nekem két születésnapom van. Mesekönyvszerű,érthetően,egy pici gyerek számára is meséli el egy örökbefogadott kisfiú szemszögéből élete történetét. Keress rá a neten,érdemes.

(5-ös)