Egy nagyon bonyolult családi kérdés. Váljak el vagy kockáztassak?
A történetem nagyon hosszú, próbálok minél több részletet megosztani az érthetőség érdekében. Akinek akad türelme hozzám, nagyon megköszönöm a válaszát.
26 éves nő vagyok, aki külföldre ment férjhez. A férjem 38 éves, elvált férfi egy gyerekkel. Boldogok vagyunk, szeretjük egymást, négy éve vagyunk együtt, és két éve házasok. Az idő előrehaladtával szóba került a gyerekvállalás, és a helyzet a következő:
A férjem már nem akar több gyereket, azt mondja, a válás és az, hogy a gyerekét csak kéthetente láthatja, annyira megviseli, hogy már nincs sem ereje, sem pedig kedve egy kisbabához. Én szeretnék gyereket, bár tény, hogy most egyáltalán nem dúl bennem semmilyen anyai ösztön. Viszont nem akarok negyven évesen arra ébredni, hogy én is kimaradtam valamiből, és megbánni a gyerekmentes életet. Ekkor áltam elő azzal az ötlettel, hogy akkor fogadjunk örökbe egy gyereket, de nem babát, hanem egy idősebb, 10-12 éves kislányt. A férjem is beleegyezett, boldog voltam, amiért viszonylag mindkettőnknek megfelelő megoldást találtunk, de akkor jött az ő családja és az én családom.
Anyósom nem akarja, hogy örökbe fogadjunk, mivel attól fél, hogy az a szegény árva megcsorbítja az unokája örökségét. Nem a kisemmizéstől való félelem él benne, hanem az, hogy egyáltalán az első házasságból való gyereknek osztoznia kellesz egy nem vérszerinti, "jöttmentel" a vagyonon. Most a férjem öccsének a véleményétől is tartanom kell, aki szeret másoknak parancsolgatni, és anyósom azt sem tudja, ha eljön az idő, mégis hogyan közölje kíméletesen a másik fiával a dolgot, mivel az ő gondja is a pénz lesz. Természetesen mondtam nekik, hogy egy fillér sem kell tőlük, de félek attól, hogy a végén az utálatukkal meg fogják keseríteni az örökbefogadott gyerek életét, és elintézik, hogy a férjem oldaláról egy fogpiszkálót se kaphasson, ami engem nem érdekel, de a gyereknek nagyon rosszul esne. Anyósomnak az volt a kikötése, hogy a gyereket vegyem a saját nevemre és csak én fogadjam örökbe. Mondtam, ez nevetséges, épeszű bíróság nem ad oda egy férjes asszonynak úgy gyereket, hogy közben annak a férje a gyerek számára jogilag csak egy idegen. A férjemet az anyósom pedig annyira képes befolyásolni, hogy két nappal ezelőtt majdnem el is váltunk, a végén a férjem adta be a derekát, és azt mondta, felvállalja a gyerek apaságát.
Az én családom: őket nem a pénz, hanem a vérkötelék érdekli. Nem akarják elfogadni, hogy miért nem vállalunk saját gyereket, ha egészségesek vagyunk.
Ismétlem, külföldön élek, itt nincsenek barátaim, nem tudok kihez fordulni tanácsért, a fejem már lassan szétrobban. Gondolnom kell a férjemre, aki nem akar csecsemőt, viszont ott a két család, akik meg fogják keseríteni az életünket, ha örökbefogadunk egy kislányt. Én csak egy gyereket szeretnék, tök mindegy, milyen úton, és azt sem most azonnal, hanem három év múlva, amikor végre már én is eleggé hozzájárultam pénzzel a családi kasszához. Egyszerűen kiborító, hogy már most döntést kell hoznom, mégis mihez kezdjek a jövőben. A férjemet szeretem, és nem szeretnék elválni, de most már tényleg tanácstalan vagyok, félek a jövőtől.
válasza: válasza:Mondjuk a gyerek téma pont alap dolog, hogy a kapcsolat elején szóba kerül, nem 4 év után.
A masik: nincs olyan, hogy egy házaspár egyik tagja örökbe fogadja a gyereket, a másik tagja meg nem.
Vegul: lexarnam nagy ívben mit gondol a család, egyedül a ferjemre és rám tartozik a dolog
válasza:Egyrészt én egészen biztosan nem házasodtam volna úgy, hogy én szeretnék gyereket, a párom pedig nem. Elváltak volna útjaink még jóval a házasság előtt. Ha ti ezt utána tisztáztátok, akkor hülyék vagytok. Mindegy, ezen már túl vagytok.
Tök jó dolog, hogy sikerült találni egy kvázi kompromisszumos megoldást, mint örökbefogadást.
A helyedben viszont nem vállalnám. Na nem azért, mert az örökbefogadás ne lenne jó dolog..
Az egy dolog, hogy a családotok nem támogat ebben, sőt, esélyes, hogy az egyik oldalról ott tesznek keresztbe ahol csak tudnak. Ezt még ki lehetne zárni és akkor működhetne.
Egy saját gyerek is rengeteg küzdelem és megviseli a házasságot. Egy örökbefogadott idősebb gyerek nevelés viszont kifejezetten nehéz. Nem is csak miattatok, mert esetleg időbe telik míg igazán a sajátodnak tekinted, hanem mert fogalmad nincs, hogy az a 10-12 éves árva honnan jött, milyen élete volt. Ráadásul most lesz kamasz. Borzasztó nehéz lesz vele. Ennél még mindig sokkal jobb, ha valaki egy pici gyereket fogad örökbe.
Persze szép ha valaki idősebbet, de ahhoz olyan környezet is kell.
Na már most ha a férjed ennyire befolyásolható, nem áll ki melletted, anyósnak tejhatalma van fölötte, akkor totál esélytelen, hogy ebből egy rendes család legyen. Fél évet sem bírnátok együtt.
Tehát nagyon nem ajánlom nektek az örökbefogadást. Ha szeretnél gyereket, ő pedig nem, akkor váljatok el és keress mást. Az örökbefogadás nem fog működni egy ennyire gyenge házasságban. Mert akárhogy nézzük, a tietek az.
válasza:férjemet az anyósom pedig annyira képes befolyásolni
-- nem lehet hogy anyuka miatt nem akar több saját gyereket?
amúgy egy 40 éves ffit, az anyja irányíta, annyira hogy el is válna tőled?
akkor váljon el. ha örökbe fogadod a kislány vagy akárkit, anyós tönkre fog téged és a gyereket is tenni és párod tutira elválik tőled és otthagy, és megy anyuci után!
kíméld meg magad.
inkább válj el, simán találhatsz párt, aki akar sajátot vagy örökbefogadni!
válasza:Az utolsó mondatod első felében van a válasz, szereted a férjedet és nem akarsz elválni.
Tegyétek azt, amire vágytok, hagyjátok figyelmen kívül a sápítozó rokonokat, és fogadjatok örökbe! Felnevelni úgysem a partvonalról bekiabáló rokonok fogják, hanem ti.
(Én is hasonlóan jártam, a férjem már nem akart gyereket, de aztán mégiscsak belement nagy nehezen. A rokonok nálunk is ugattak, hogy minek már nekünk, "öregek" vagyunk. Aztán megszületett a kislányunk és most mindenki imádja, boldogok vagyunk. Lehet, még tesó is lesz...)
Kívülről a mások életébe könnyű beleszólni, aztán amikor meg boldogtalan leszel, mert rájuk hallgattál, csak széttárják a kezüket, hogy "a te bajod"....
válasza: válasza:És ezt az egész örökbefogadós tervet mért kötöttétek a családotok nyakára már most, ha még csak 3 év múlva lesz aktuális a dolog? Ez a ti életetek, a ti döntésetek.
Ráadásul a férjed nem úgy tűnik nekem mintha szeretné ezt, hogyha az anyósa ennyire könnyen eltérítette a szándékától, meg azt írod hogy majdnem elváltatok pár napja azon vitázva hogy a nevére vállalja-e a gyereket..., ez egyáltalán nem ideális örökbefogadó szülő hozzáállás, ha már ez a kérdés felmerül..., ráadásul nem értem hogy ha egyszer nem akar gyereket, akkor mért akar örökbefogadott gyereket? Hiszen azt írtad azért nem akar még egy gyereket mert elvált és megviselte a dolog hogy nem láthatja a gyerekét, de egy örökbefogadott gyerek esetében is jó esetben ugyanúgy szereted mintha a sajátod lenne, tehát ugyanezek a "gondok" fennállnak, mint amivel érvelt. Vagy úgy gondolja egy örökbefogadotthoz úgyis kevésbé fog kötődni? Ilyen hozzáállással nem fogadnék örökbe.
Szóval összességében a véleményem: a családotok ne befolyásoljon benneteket, mivel úgyis külföldön laktok nyilván nem találkoztok sűrűn, de csakis a férjemmel közösen fogadnék örökbe babát, ha mindketten 100 %-ig akarják és sajátjukként szeretnék.
De mivel még van 3 évetek ezért ráértek átrágni a dolgokat, addig a család többi részének én nem is mondanék erről semmit. MÉg az is lehet addig megjön a férjed kedve egy vér szerinti gyerekhez is.
válasza:Ezért kell lebeszélni még házasság előtt merre is haladtok együtt..nemm bántás kép mondom.
Szerintem ebbe nem lehet beleszólni, jisz mindenki más..
Én például nem tudnék egy tini éányt nevelni akihez semmi érzelem sem köt..nem az én gyerekem nem lenne meg az az én ültem fölötte mikor beteg volt, én etettem nekem szólt az első mosoly sstb egy csecsemővel más lenne. És én mindig is anya akartam lenni így nem házasodtam volna egy elvált 12évvel öregebb pasival, külföldön, akivel nem egyezik a jövőképem, és még most.is anya pici fia,vagy ha mágis be lettem volna.etetve biztos válnék. 26éves időm lenne még egy gyerekre de egy apa keresésére már nem annyirra...de mondom én saládcenteikus vagyok. Neked kell tidni mi a fontos,hogy szerwtnéd magad látni 1n év mulva.
válasza:Én csak azt nem értem miért gondoljátok, hogy könnyebb lesz egy eddig nevelőintézetben vagy akár nevelkedett kiskamasszal mint egy csecsemővel?
Ilyen körülmények közé semmiképp nem vállalnám. Egy gyerek érkezése próbája egy kapcsolatnak, rögtön egy vadóc kamaszlánnyal kezdeni.. ráadásul a saját gyerekéhez biztosan kötődne a férjed is, ehhez a kislányhoz pedig vagy igen, vagy nem, de ha bármi gond lesz a legkönnyebb lesz mindent rád kenni, főleg ha a kedves mama irányítja a szálakat.. nem hiszem, hogy ebből bármi jó kisülhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!