Egy nagyon bonyolult családi kérdés. Váljak el vagy kockáztassak?
A történetem nagyon hosszú, próbálok minél több részletet megosztani az érthetőség érdekében. Akinek akad türelme hozzám, nagyon megköszönöm a válaszát.
26 éves nő vagyok, aki külföldre ment férjhez. A férjem 38 éves, elvált férfi egy gyerekkel. Boldogok vagyunk, szeretjük egymást, négy éve vagyunk együtt, és két éve házasok. Az idő előrehaladtával szóba került a gyerekvállalás, és a helyzet a következő:
A férjem már nem akar több gyereket, azt mondja, a válás és az, hogy a gyerekét csak kéthetente láthatja, annyira megviseli, hogy már nincs sem ereje, sem pedig kedve egy kisbabához. Én szeretnék gyereket, bár tény, hogy most egyáltalán nem dúl bennem semmilyen anyai ösztön. Viszont nem akarok negyven évesen arra ébredni, hogy én is kimaradtam valamiből, és megbánni a gyerekmentes életet. Ekkor áltam elő azzal az ötlettel, hogy akkor fogadjunk örökbe egy gyereket, de nem babát, hanem egy idősebb, 10-12 éves kislányt. A férjem is beleegyezett, boldog voltam, amiért viszonylag mindkettőnknek megfelelő megoldást találtunk, de akkor jött az ő családja és az én családom.
Anyósom nem akarja, hogy örökbe fogadjunk, mivel attól fél, hogy az a szegény árva megcsorbítja az unokája örökségét. Nem a kisemmizéstől való félelem él benne, hanem az, hogy egyáltalán az első házasságból való gyereknek osztoznia kellesz egy nem vérszerinti, "jöttmentel" a vagyonon. Most a férjem öccsének a véleményétől is tartanom kell, aki szeret másoknak parancsolgatni, és anyósom azt sem tudja, ha eljön az idő, mégis hogyan közölje kíméletesen a másik fiával a dolgot, mivel az ő gondja is a pénz lesz. Természetesen mondtam nekik, hogy egy fillér sem kell tőlük, de félek attól, hogy a végén az utálatukkal meg fogják keseríteni az örökbefogadott gyerek életét, és elintézik, hogy a férjem oldaláról egy fogpiszkálót se kaphasson, ami engem nem érdekel, de a gyereknek nagyon rosszul esne. Anyósomnak az volt a kikötése, hogy a gyereket vegyem a saját nevemre és csak én fogadjam örökbe. Mondtam, ez nevetséges, épeszű bíróság nem ad oda egy férjes asszonynak úgy gyereket, hogy közben annak a férje a gyerek számára jogilag csak egy idegen. A férjemet az anyósom pedig annyira képes befolyásolni, hogy két nappal ezelőtt majdnem el is váltunk, a végén a férjem adta be a derekát, és azt mondta, felvállalja a gyerek apaságát.
Az én családom: őket nem a pénz, hanem a vérkötelék érdekli. Nem akarják elfogadni, hogy miért nem vállalunk saját gyereket, ha egészségesek vagyunk.
Ismétlem, külföldön élek, itt nincsenek barátaim, nem tudok kihez fordulni tanácsért, a fejem már lassan szétrobban. Gondolnom kell a férjemre, aki nem akar csecsemőt, viszont ott a két család, akik meg fogják keseríteni az életünket, ha örökbefogadunk egy kislányt. Én csak egy gyereket szeretnék, tök mindegy, milyen úton, és azt sem most azonnal, hanem három év múlva, amikor végre már én is eleggé hozzájárultam pénzzel a családi kasszához. Egyszerűen kiborító, hogy már most döntést kell hoznom, mégis mihez kezdjek a jövőben. A férjemet szeretem, és nem szeretnék elválni, de most már tényleg tanácstalan vagyok, félek a jövőtől.
válasza:
válasza:Én végigolvastam, és sajnálom!
Azt tudnám mondani, hogy ha valóban nem sürgős, akkor most tegyétek félre a gyerektémát. Ne beszéljetek erről, fújjátok ki a gőzt, és ha a család többi tagja szóba hozza, nekik is mondjátok azt, hogy téma ejtve.
Bővel elég lesz, ha magatokban átrágjátok a dolgot, a mindennapok, a lenyugvás, a megerősített házasság kedvező irányba fogja terelni a terveket, és ki-ki jobban át fogja tudni érzeni, hogy mit szeretne valójában. Aztán ha elérkezett az idő, fésüljétek össze a gondolataitokat újra.
Pénzről annyit, hogy a sógorod öröksége nem csorbulna egy örökbefogadástól, hiszen a férjed része a gyerekei felé osztódik jogilag, sógornak ehhez semmi köze. És igen, az örökbefogadottat ugyanaz illeti majd meg, mint a vér szerintit, gondolom ez külföldön is így kell legyen.
A te családodnak meg kell mondani, hogy nem vársz el tőlük teljes elfogadást (mármint a témában), és megérted a nézőpontjukat. Ettől kicsit le fognak nyugodni, ,meglátod, és ők is engednek majd idővel. Hangsúlyozom: idővel. Lásd be, szülőként te is ugyanazt kérdeznéd a gyerekedtől, hogy miért akar örökbe fogadni, te is próbálnád megérteni. Főleg, ha mondjuk testvéreid részéről nincs vér szerinti leszármazottjuk esetleg.
Még annyit, hogy barátnőméknél is hasonló volt a szitu, ott a férj végül beadta a derekát, és lett közös gyermekük. Nem bánta meg, nagyon boldogok.
Sok erőt, végül rendeződik minden, csak maradj mindig higgadt, biztosítsd róla a férjedet, hogy jót akartok egymásnak, szeretitek egymást, és ha ezek az alapok megvannak, a nézeteltérések előbb-utóbb rendeződnek.
Ötös, és hatos válaszoló, külön köszönöm a hozzászólásokat. Az a baj a férjemmel, hogy amint valaki szóba hozza az első házasságából származó gyerekét és annak a jogait vagy az érzéseit, egyből elolvad, és kedvére tudják őt befolyásolni, noha most ezt tagadja. Más dolgokban nem engedi, hogy beleszóljanak az életébe.
Tudom, hogy viszonylag nagykorú gyerek örökbefogadása nehéz, de szívesen vállalnám. Úgy vagyok vele, hogy annak a gyereknek is kell szeretet, törődés, család, amit tényleg szívesen megadnék.
válasza:Szia, nehéz helyzetben vagy, viszont ne engedd, hogy mások döntsék el helyetted, hogy átélheted-e az anyaság érzését, vagy sem. Ez a te életed, a te tested és igenis jogod van ahhoz, hogy átéld ezt a csodát. A férjed roppant önző ember, ha nem adja meg neked ezt és nem akar közös gyereket vállalni. Mégis mitől fél? Vagy nem biztos a kapcsolatotokban? 12 évvel fiatalabb a felesége, legyen rá büszke és ne fossza meg attól, hogy édesanya lehessen.
Egyébként én is hülyeségnek tartom az örökbefogadást, hiszen ott a lehetőség, hogy legyen gyereketek, aminél nincs is nagyobb boldogság. Amikor ránézel a kisfiadra, vagy a kislányodra és a szerelmed arcát, kezét, szemét látod benne, el nem mondható kötelék egy életen át.
Üljél le és mond el a vágyaidat a férjednek, hogy te hogy képzeled el a jövőt, saját gyerekkel, szeretnél majd édesanya lenni és ha ő ebben egyáltalán nem támogat, akkor nincs közös boldog jövő. Gondold el, hogy te fiatal nő vagy, miért is mennél bele abba, hogy egy tizenévessel bajlódj? Azért az marhára nem egyszerű ám, soha nem fogod úgy szeretni, mint a saját kicsidet, akit 9 hónapig hordtál magadban, neked mondta először, hogy anya, téged szeret a világon a legjobban, te látod, amikor először felül, feláll, beszél, ha ezeket azért hagynád ki, mert a férjed gyáva egy közös babához, szerintem ott már nincs is miről beszélni. Viszont ez nem volt korrekt a részéről, hogy most közölte, gondolhatta volna, hogy egy fiatal, egészséges férjezett nő igenis egy idő után vágyni fog a gyerekre, ezt már az elején tisztázni kellett volna, hogy te is meggondolhasd, van-e így értelme.
válasza:Ilyen fontos kérdést a partnerek még házasság elött tisztáznak. A házasság mostanában már azéért van, hogy a gyermek papíron is családba kerüljön.
A férjed szerintem az elsö gyermekét sem szereti annyira, nem hiába láthatja 2 hetente, már ott is érezni, hogy problémák vannak.
Örökbefogadni egy 13 éves tini gyereket??????????? Egy tök vadidegent??????????? Telejsen örökbefogadás híve vagyok, de egy tini gyereket max nevelö szülöként lehet magadhoz venni. Egy gyermek akinek nincsen vagy rossz családi háttere van és már ennyi mindent átélt 13 év alatt, az erösen traumatizált, nem fog oda menni hozzátok és békésen élni, egy ilyen gyermekkel rengeteg gond van, több mint bármilyen csecsemövel. Szerintem egy örökbefogadás sokkal de sokkal nagyobb felelöség, gond, és lelkileg jobban megvisel mint egy saját gyermek vállalása. Az örökbefogadás a kérvényezéssel kezdödik, már ez tiszta stress helyzet. Majd kapsz egy nem vérszerinti gyemreket, aki valami rossz családi környezetböl jön, akinek ezer más szokása, baja és gondja van mint nektek valaha volt.
Szerintem beszéljétek ezt a saját gyerek dolgot még meg, és döntsd el, hogy ha a férjed tényleg nem akar sajátot akkor lelépsz mellöle és keresel valaki mást, vagy képes vagy az életedet gyereknélkül leélni.
válasza:is kell szeretet, törődés, család, ...
sztem próbálkozz egy hallal először, aztán hörcsög, kutya stb.
el vagy nagyon tévedve
válasza:"A férjem már nem akar több gyereket, azt mondja, a válás és az, hogy a gyerekét csak kéthetente láthatja, annyira megviseli, hogy már nincs sem ereje, sem pedig kedve egy kisbabához. "
Ez szerintem kamu.
Ha szeretne tőled gyereket, akkor lenne gyereketek. Ez csak színtiszta kifogás.
Sógorom szintén elvált 3 gyereke volt, nővérem ikreket szült neki, amikor 35 éves volt, aztán tesómmal is szétmentek, és kb 42 volt, amikor megszületett a legkisebb gyereke a 3. nőtől.
Szóval aki akar közös gyereket a párjával, az nem azzal jön, hogy kimeríti az előző kapcsolata-meg gyereke, hanem belevág.
válasza:Az lehet hogy szüksége van egy 12 évesnek szeretetre de ő ezt nem tudja ;)
Ilyenkor jön a tinikor, dac ,csavargés. Ekkor még a.saját.szüleit is képes utálni egy gyerek nem még egy vadidegent aki próbálná nevelgetni, ha meg nem vigyázol jazakön terhesen egy buli után...tényleg erre vágytok?
Szerintem a férjed csak be sap tereli a témát, húzza az időt , nem akar ő semilyen családot, de szerinted őszintén szeret ha nem akar veled családot alakítani, nem akkar erős kötődést? Lehet anyós igenis tudja az igazi érzéseit és ezért nem akar téged elfogadni...
válasza:Ha a férjednek sem ereje, sem kedve egy kisbabához, egy sokmindent átélt kamaszhoz lesz ereje és kedve? Akivel ki tudja mi történt életében, hol vannak az eredeti szülei, miket élt már át... hogy fog viszonyulni hozzátok...
Rohadt nehéz lesz vele.
És nem annyira mint egy csecsemővel.
Most lehet hogy kifogtok egy mintagyereket, de erre azért kicsi az esély. Kifoghattok olyat is aki el fog szökdösni, pasizni fog, inni fog, mit tudom én mit fog csinálni... száz százalék, hogy kemény élet lesz mögötte, és az élet nem egy tündérmese, hogy szeretettel és törődéssel te hipp-hopp meg fogod változtatni. Talán igen, talán soha.
Ha mindezek mellett még anyósod, sógorod is szítja a tüzet, plusz a férjedet könnyen befolyásolják... szerinted érdemes belevágnotok?
Én ragaszkodnék a saját gyerekhez, ha semmiképp nem megy akkor átgondolnám mi a fontosabb. Akarok egy gyereket, ebben az esetben elválnék, vagy le tudom élni gyerek nélkül az életemet, akkor a férjemmel maradnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!