Tényleg normális hogy a kiscsoport erről szól?

A betegségek lelki eredetűek elsősorban, az imunrendszer meg -ha épp nem a táplálkozás, vagy a levegő aktuális összetetétele miatt gyengül meg, akkor- követi azt a tendenciát, hogy minél kisebb egy gyermek, annál több ismeretlen tényező van számára a viágban, ergo ami rémisztően új számára, abban a vonatkozásban pszichoszomatikus tünetekkel reagál - mint szinte minden gyermek és felnőtt, szinte mindig - leszámítva tehát az anyagcserét mint további lehetséges betegségforrást.

Na már most, üzlet, meg törvénykezés ide, vagy oda, egy valamirevaló szakmabeli tisztában van avval, hogy a kisgyermekek legalább háromnegyede számára legalább az egyik szülő mindennapos és folyamatos közelsége döntő fontosságú, ergo nem ajánlott számukra semmiféle babysitter, sem nevelési intézmény (bölcsőde, óvoda sem), kb 4 éves korukig.

Ezen intézmények végső soron -eltekintve valós intézményi szándékaiktól- funkcionálisan csupán "vészhelyzetiek", tehát a szülők munkába járása esetén vigyáznak a csemetéikre.

Magyarán a legtöbb kisgyermek számára, akik még nincsenek 4 évesek, lelkileg megterhelő a bölcsőde, óvoda, és gyakori betegségtüneteket produkálnak ennek hatására. A megoldás, ha kiveszed, vagy preventíve eleve be se iratod semmiféle nevelési intézménybe, és babysitterhez sem adod, amíg legalább 4 éves nem lesz.

A szkeptikusok számára megismétlem az egyik fontos tényezőt:

a 4 év alatti kisgyermekekTÖBBSÉGÉRŐL, 75 (80) %-áról fogalmaztam meg a szakma által is és általam is tapasztaltakat, nem pedig a maradék 20-25%-áról a 4 év alattiaknak.

Pontosabban fogalmazva a kb másfél és 4 év közöttiekre értem az említett %-os arányt.

(Ugyanis másfél éves kor előtt minden csecsemő kétszer él át szeparációs félelmet, de a köztes hónapokban érzelmi megrázkódtatás nélkül kellemesen elvannak akár fél napokat idegeneknél a CSECSEMŐK, amikor épp nem a szeparációs félelmeiket élik meg, ennél fogva egyes hónapok a csecsemőkorban remek időszak örökbeadáshoz, amennyiben ilyet tervez egy szülő.)