Abból a szülőből, aki nagyon nem bír a gyerekével, mivel az problémás lehet gyilkos egy idő után, ha nem küldi intézetbe?

Kit gyilkolna? A gyerekét? Magát? Mást? Esetleg azt, aki folyamatosan érzelmileg bántalmazza és felrója neki a saját sikertelenségét, de azt se a gyerek miatt, hanem a folyamatos érzelmi bántalmazás miatt tenné(egyébként szerintem ennek enyhítő körülménynek kellene lennie, hatalmas pszichés nyomást elviselni tartósan nem lehet ép ésszel/lélekkel!)

11-es: Ez annyira jó meglátás! Igen, akinek problémás gyereket dobott a gép, rengeteg érzelmi bántalmazásban van része akár már az első pillanatoktól fogva. Családtagoktól, rokonoktól, esetleg szomszédoktól, ismerősöktől, rosszabb esetben barátoktól is, és ne feledjük a hivatalos személyeket, pl. védőnő, orvos, pedagógusok. Ezt hosszú évekig szó nélkül, mosolyogva tűrni lehetetlen.

Mást is ér.. rengeteg bántalmazó kapcsolat van az országban, ahogy sok szülő a gyerekével beszél éveken át, az is kegyetlen, fordítva is előfordul, párkapcsolatok, idősekkel, fiatalokkal, testvéri kapcsolatokban.. beteg gyerekkel, beteg gyerek szülőjével, sérült felnőttekkel, tényleg annyira bárkivel és annyira elterjedt.. olyan sokat látok, hogy már teljesen emberutáló lettem. Velem kedves mosolygós buszsofőr anyázik és aláz egy szellemileg sérült 70esnek hívott(gondolom iq alapján) embert, mert az lassan száll fel a buszra a többi utas előtt.. olyan szinten elfogadott a legtöbb társadalmi rétegben, hogy teljesen kikészíti az itt élő embereket lelkileg és szegényebb, kiszolgáltatottabb társadalmi rétegben menekülni sem tudnak a velük így bánó emberek elől.. mert ő szült 3 gyereket, a férj eltartotta, vagy mert alacsony a nyugdíja, vagy mert nem engedhet meg magának autót, hogy elkerülje a buszt.. Tényleg nehéz ép ésszel kibírni azt, ahogyan bánnak velünk, bánunk egymással.

Szülőképzés nincs nálunk, pedig sokszor jó lenne. Nem minden szülő alkalmas gyermeknevelésre, és a társadalom sem segíti ebben őket. Ha egy szülő megüti a gyerekét, akár büntetőjogilag is felelősségre vonható, míg a gyerek következmények nélkül verheti a szülőt. Ugyanez vonatkozik az iskolában a tanár-tanuló viszonyra. Sok gyerek meg vissza is él evvel. 10-12 éves kor után a szülő ráhatása egyre kisebb, míg a haverok, osztálytársak egyre jobban befolyásolják a gyerek személyiségét, magatartását.És amikor a kamaszkorban elkezdik próbálgatni az erejüket (nem feltétlenül a fizikai erejükre gondolok), sok szülő belefárad az állandó hadakozásba, a gyengébbek idegileg tönkre is mennek bele, a gyerek megérzi, hogy nincs erő a korláthoz, ezért bármilyen hülyeségre képes. Az egyedül álló szülők vannak rosszabb helyzetben, de a gyerekük sorsa is hosszabb távon ebből adódóan hátrányos lehet.

Te lennél az a szülő, vagy miért kérdezed? Azt gondolom, hogy lehet, igen, de az “intézetbe adás” (milyen intézetbe?) előtt azért lehet, hogy pár dolgot ki kellene/lehetne próbálni. Családsegítő, nevelési tanácsadó, gyermekpszichológus, vagy pszichiáter stb. Nyilván ez sem egy egyszerű út, de talán van segítség.

Igen es meg mielott meggyulolned teljesen jobb ha intezetbe adod vagy lemondasz rola es orokbe fogadja valaki esetleg. en nem itellek el sose nevelnek fel egy hibas gyereket. es nem erdekel ha emiatt elitelnenek. amugy se szeretem a gyerekeket kifejezetten rossz hatassal vannak ram.