Óvodai beszokatatás. SOS! Ti hogy csinálnátok?

Sziasztok!

Kicsit konszolidálódik a helyzet. Köszönöm mindenkinek a választ.

A legtöbben úgy látom egyetértenek abban hogy ott kell hagyni és majd megszokik. Ez nekeünk, nekem, nem vált be. A gyerek mentalitásának függvényében nem hiszem hogy mindenkinek így lenne jó. Én nem értem miért jó ha a gyerek üvölt, én meg kint bőgök, ahelyett hogy együtt próbálnánk megoldást találni. Nem hiszek abban hogy a gyerek manipulálni akar a sírással. Pusztán azért mert én is üvöltöttem az oviban, de emlékszem hogy nem azért mert egy számíto kisördög voltam aki így akarta lelkiismeretfurdalásba taszítani az anyját, hanem egyszerűen csak azért mert hiányzott az anyukám. Mindíg is ilyen maradtam. 32 évesen is minden második hétvégén anyuéknál vagyunk a családdal.

Aki hasonlóan érez mint én annak leírom nekünk mi vált be. Rájöttem hogy az én lányomat megilyeszti, hogy az óvónők reggel harsny jókedvvel köszöntik, és be akarják vinni a terembe. Ehelyett mi reggel és este is megbeszéljük otthon hogy mi lesz a program. (bemegyünk, átöltözünk, bemegy a terembe, tornázik, reggelizik, játszik, ebédel és megyek érte) Ha kell 50x elismételjük, mert biztonságban érzi magát attól ha tudja hogy mi következik, és mikor megyek.

A kicsivel is ott ültünk az előtérben meg az udvaron az első két napon mikor így csináltuk, mert megígértem hogyha bemegy a terembe magától akkor nem fogok elmenni, és reggeli után hazaviszem. Harmadnap már elmentem és csak a játék után vittem haza, negyedik nap is így volt, és ma már ebéd utánig maradt, és simán elengedett reggel.

Már mondja hogy menni akar ovodába, és jól érzi magát,, de kicsit sír reggel. Mondogatja hogy " nem sírok, mostmár elmehetsz", és bemegy a terembe magától.

Szóval én a beszoktatás mellett vagyok továbbra is, nem a dobjuk be a mélyvízbe elv mellett, még ha kicsit ferdén néztek is rám mikor ott ültem a picivel. Egyébként a picúrt egyáltalán nem viselte meg mikor ottmaradtunk. Megreggelizettem a babakocsiban, aztán nézegettük a könyvecskéjét, meg a képeket a falon. Nekem ennyit megért a nagyobbik lelki nyugalma is.

Délután már nincs semmi hiszti, ő mondja hogy holnap is megyünk oviba.

Köszi még egyszer mindenkinek a bíztatást.

Ha vetted volna a fáradtságot és végigolvasod akkor nem kérdezel hülyeséget. Nem zavar a lányom! Sőőőt! Hiányzik. De szüksége van gyerektársaságra és igenis szoknia kell a közösséget. 5 évesen még nehezebb lenne, főleg hogy akkor már nem lehet itthon csak orvosi igazolással, bonyolultabb a beszoktatás is.

Nem 8 órára adom be hanem 3-ra, mert itt nincs korabeli gyerek akivel játszhatna. És mint írtam élvezi. Az elválás mindíg nehéz lezs. Neki és nekem is.

Lelkileg 5 évesen is megviselné hogy a kicsi itthon van, ő meg oviban. (Megjegyzem, ez nem viseli meg.) Nem egy hét után adtam be hanem 9 hónap után, mert látom mikor a nagyinál játszóterezünk, meg mikor a rokon gyerekek ittvannak hogy imádja.

Azért köszi az építő jellegű hozzászólást. Ha ilyen helyzetbe kerülsz majd te is rájössz milyen nehéz döntés ez.

Én nem értékelek és pontozok, elvből, mert minden válaszra kíváncsi vagyok. Azért köszönöm hogy butának tituláltál, aki rosszat kar a gyerekének. Te mint szakmabeli tényleg azt mered állítani hogy az hogy 3 órára közösségbe adom a 3,5 éves gyerekemet, aki mellesleg szeret ottlenni csak az elválás nehéz anyutól, azzal hozzásegítem hogy meggyűlöljön? Tudod sokszor nem az a legjobb megoldás ami a legkellemesebb lenne. De ezt neked kell magyarázni aki szakmabeli?

Ahogy írtam, hozzásegítettem a lányom hogy ne üvöltéssel kelljen elválni hanem kicsit keseregve, de megnyugodva menjen oviba, ami remélem később teljesen elmúlik. Mellesleg ő kéri hogy menjünk.

Ha ezen múlna én is gyűlölném a szüleimet, mert 2 éven át üvöltöttem az oviban és a fél napot az asztal alatt töltöttem, a másik felét meg az ablaknál hogy mikor jön anyukám. Én ezt nem csinálnám végig a lányommal, mert itthon vagyok. De ha végsősoron szeret ott lenni akkor miért is kellene kivennem oviból?

Nem bólogatójánosokat vártam. HA azt vártam volna akkor annak éljeneztem volna aki azt mondja ne vigyem ovodába. Mi nem volt egyébként egyértelmű a kommentjeimben?

Szívem szerint itthon tartanám, de az eszemmel tudom hogy szüksége van az ovira. A szívem szakadt meg mikor sírt, ezért más módszerrel folytattuk a beszoktatást, ami úgy néz ki jó. Most is hiányzik, de jó neki ott, és 3 órát közösségben van. Ennyi volt röviden.

A te reagálásod viszont mindkét alkalommal bántó volt, nem is kicsit. Hogy mersz így ítélni, ismeretlenek felett. A gyerekkemmel nagyon jó a kapcsolatom, és a tesóval is imádják egymást, bár az elején volt féltékenység, és biztos lesz is még. Sokmindent el lehet rontani a nevelésben és mindenki követ el hibákat, de igyekszek legjobb belátásom szerint cselekedni, még ha szerinted ez buta is. Remélem magaddal is olyan szigorú vagy mint másokkal.

És remélem a tökéletesen nevelt családodban nem szembesülsz a problémádra ilyen módon reagálókkal, mint amilyen te voltál velem szemben.

Szóval szerinted kényelmesebb ovodába adni. Hát szerintem meg nem , és a szövegértéssel sem volt gondom soha.

Sokkal kényelmesebb lenne ha itthon lenne, de ismétlem, úgy gondolom hogy azzal teszek jót ha megy óvodába. Szerintem neked is gondjaid vannak a szövegértéssel, de én itt befejeztem. Az arroganciád és a tudálékosságod kiveri a biztosítékot, és félek nem tudnám megőrizni a jómodorom. Remélem többet nem futunk össze.