Félek, hogy gyermekem autista. Azon szülők, akik szintén érintettek, írnának véleményt az alábbiakról?
Öt és fél hónapos a kislányom, és nagyon aggódok, mert nagyon kevés szemkontaktust tart mindenkivel, általában nagyon jól elvan a játékaival, nem nagyon igényli, hogy babusgassuk, a testkontaktust nem utasítja el, de nem is viszonozza, mint egy korabeli gyermeknek kellene, nem bújik, elnéz mellettünk, hangját nem igazán hallatja. A kukucsjátékot azonban szereti, akkor nagyokat kacag. Úgy érzem, hogy kicsit közönyös a külvilág irányába. Neurológus szerint ne aggódjak annyit, a gyermek csak az apjára ütött (ő is kifejezetten szűkszavú, anyós szerint két éves koráig nem is mosolygott, ma sem egy mosolygós ember), de nem gondolná, hogy autista, mert minden másban meg tök ügyes. Hát nem nyugtatott meg, aggódom. Ha már most, ennyi idősen ezt veszem észre rajta, akkor ezek szerint ő a súlyos kategóriába esne? Amúgy mozgása szépen fejlődik, és már járatom fejlesztésre is, TSMT tornára, igaz, még nem annyira látom, hogy javulna, ez a szemkontaktus dolog legalábbis egyáltalán nem. A Gekkoba is viszem, illetve mindenhová, ahol fejlesztést kaphat, így a korai fejlesztőbe is, majd szeptemberben, mert most éppen bezárnak a nyárra.
Szerintetek, ha ilyen korán elkezdem a fejlesztést, akkor jó esély van az állapotában a javulásra, azaz ki tudom majd belőle hozni a legtöbbet, legjobbat?
Kérem azokat a szülőket, akik hasonlókat vettek észre gyermekeiknél, írják meg a véleményüket, illetve írjanak valamit, hogy hova járatták fejlesztésre. Köszönöm.
válasza: válasza:Sziasztok!
Engem is erdekelne kivel mi lett, nalunk is vannak engem aggaszto dolgok, mint pl miutan ramnevet elnez, rovid szemkontaktus...
Most 4 honapos
Koszi ha irtok
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Azt hiszem egy másik kérdésnél már beszéltünk mi :) nekem még csak 4 és fél hónapos, de tényleg sokszor érzem, hogy kerüli a tekintetem, közelről szinte lehetetlen vele szemkontkatust létesíteni, látom rajta hogy nem szereti, már nem is erőltetem. A tukorkepere nem néz rá, tükörben inkább engem figyel és rám mosolyog. Ha kezemben tartom nem az emberek arcát nézi, keresi inkább csak lefelé néz. Velem és apával nagyon kis huncut, mosolygós néha hangosan nevet, de ha van itt valaki annyira bezarkozik, olyan komoly lesz, sem egy mosoly semmi. Gagogyasa annyi hogy hej, hő, a, eee de nem visszavalaszol, csak ha jó a kedve vagy fáradt akkor,, kiabálja,, ezeket. Mozgása egyelőre nincs ugy lemaradva, de hipoton, a Vojta torna segít, meg ugye 4 és fél hónaposan meg nem kell olyan sokat tudnia, ugyh ezt meg így nem tudhatom (bár most repulozik ugyh ez is aggaszt) . Kis unokateso egyébként autista, nála pl. 1 éves korig semmi feltűnő nem volt. Ez a másik ami aggaszt, hogy mindig írjak, hogy ha korán látni akkor lehet súlyosabb. Azért mondom, örülj neki, hogy te babádon már azért látod, hogy megért dolgokat. Én a picikemnel meg ezt nem tudom eldonteni, mert még nagyon aprócska. Én is szinte minden nap sírok, főleg a bizonytalanság miatt. Pedig minden álmom ez a kis babucika volt, de most mégsem tudok boldog lenni, mert annyira félek
Hát ennyi van nálunk egyelőre
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!