Asperger-szindróma. Az orvosok 1 év után, megerösíteték, hogy kisfiam autista. De minnél többet olvasok róla annal bizonytalanabb vagy. Ettöl mégenyhébb fajtája nincs?

Az Aspergeres az az enyhébb.

De 3 éves korban még nem mondható ki teljes bizonyossággal. 5 éves kor környékén, ha fennállnak még a problémák, akkor el kell vinni pl a Vadaskertbe és ott erre specializálódott szakemberek bemérik és kimondják a diagnózist.

De ha Aspergeres is, akkor sincs túl nagy tragédia.

Simán megállapítható 3 évesen, nem adnak olyan könnyen diagnózist.

Nekem 7 éves aspergeres kisfiam van, 3,5 évesen is simán megállapíthatták volna, ha megfelelő szakember kezébe kerülünk.

Kedves kérdező, ez nem tragédia, természetes, hogy az elején el vagy veszve, később is néha el leszel, de ez nem baj. Nagyon sok jó könyv, és képzés elérhető már. Vedd fel a kapcsolatot az aosz mentorszülőivel (www.aosz.hu), ők nagyon sokat fognak tudni segíteni mindenféle dologban.

Én múlt hónapban voltam az általuk (aosz) tartott Fogódzó-képzésen, nagyon hasznos volt.

Nagyon sok jó fejlesztés elérhető már.

Az autizmus egy spektrumzavar, nem olyan, hogy van egy adott tünethalmaz, amiből ha minden meg van, akkor autista, ha meg hiányzik ez-az, akkor nem. Abból amit leírtál az jön le, hogy a kisfiad eléggé a spektrum első harmadában van, vagyis asperger (enyhe autizmus). Ahogy már az előttem szóló írta, ez nem a világ vége, lehet nem is fogja különösebben akadályozni az életében. Az hogy felismerték, csak jól jöhet, fejlesztéssel nem tudnak neki ártani, még akkor sem, ha esetleg téves lenne a diagnózis. Ha viszont nem fejlesztik, akkor könnyen lehet, hogy később a kis gondból komolyabb gondok lesznek. Tapasztalatból beszélek, nálam nem ismerték fel, csak felnőttként, és amellett, hogy végigszenvedtem (és szenvedte a környezetem is) a gyermekkorom, ilyenkor már csak nagyon nehezen lehet bármi érdemlegeset elérni.

Kedves kérdező! Örülj neki, hogy ekkora esélyt kaptatok, használd ki!

"meg a doktornéni könyvecskéjében nem mutatta meg hol a cica meg a kutya"

mint ha én írtam volna... épp legozott a fiam, így nem akart mutogatni a könyvben. ismeretlen lego készlet volt, nagyon tetszett neki! doktornő szerint nem lehet kivenni a játékból és mindig csak a megszokottal játszik :( hiába mondtam, hogy nem, ő ezt látta a háromnegyed óra alatt :(

mi még csak az első körön vagyunk túl, most fejlesztünk, de már rettegek, hogy mi lesz a következő felmérésen :(

enyémnek egyetlen problémája van, nehezen fejezi ki magát (2,5 éves). se kényszeres dolgok, szociálisan nagyon nyitott, figyelme jó, szemkontaktust felvesz és tart, dühkitörései sincsenek, én se értem a helyzetet.

az autizmus túl összetett dolog, minden szakmai oldalon azt írják, hogy egy tünet nem tünet...

hol voltatok? milyen helyeket jártatok meg ezzel kapcsolatban? milyen fejlesztésre jártok?

5. vagyok. 6. válaszoló, sajnálom!

enyém imádja a gyógypedagógusát, hangosan köszön neki, a nyakába ugrik, sír mikor eljövünk.

engem amúgy meg pont az bosszant, hogy nem kérdeztek autisztikus tüneteket hanem valamit láttak rajta és rávágták. pl. piszkálta az ujjait, azt mondták ez kényszeres. közben szegénykémnek a szőnyeg szurkálta össze az ujjait, azért piszkálta :)

ő minden feladatot megcsinált, erre azt mondták, hogy a 2 évesem 4-5 éves szinten van, ez is tipikus autista tünet :S

nekem az az érzésem, hogy mostanában szeretik ezt ráhúzni a gyerekekre, nektek nem????

Egy félórás, na jó, órás gyerekorvosi vizsgálattal nem állapítható meg az autizmus. Esetleg a gyanú felvethető, de semmi több. Ezer dolog befolyásolhatja a gyerek viselkedését az adott szituációban.

Ezen kívül sok embernek vannak autisztikus vonásai, pl. sem a férjem, sem a felnőtt lányom nem néz a beszégető partnere szemébe, és általánoságban elmondható róluk, hogy kicsit fura lelkű informatikusok. De még az enyhe autizmus diagnózis se lenne rájuk húzható.

Simán beleférnek a "nem vagyunk egyformák" közhelybe.