Szerintetek rossz anya vagyok?

Éppen most van ideje elkezdeni a bünti bevezetését. Ha hisztizik, állítsd a sarokba, ültesd egy székre, szőnyegre, mindegy. Ha hisztizik irány a bünti, 2 percre. Ha letelik, mondd el neki miért kapta a büntit, és hogy mostmár fogadjon szót, és jöhet az ölelés. Ha megint hisztizik, megint bünti. Előbb-utóbb megunja, és ha majd

hisztizik és rászólsz, hogy ha nem fejezi be bünti lesz, inkább abbahagyja majd, mert semmi kedve nem lesz büntiben ücsörögni.

jaja, én is csak néztem, hogy miről beszél a kérdező a 3as válaszolónak? :-)) de akkor ezek szerint törölték...

Na, szóval nagyon nehéz időszak ez mindkettőtöknek kedves kérdező! Nekem most 3,5 éves a lányom, talán lassan, de nagyon lassan kezdünk kifelé jönni ebből. Én azt tapasztalom magunknál, hogy ne csak őt próbáld megneveli, persze azt is kell továbbra is, úgy ahogy az első válaszoló is írta, hanem Te is próbálj meg változni.

Én egy elég robbanékony, türelmetlen tipus vagyok, hát ez a gyereknevelésben maga a poklot hozta ki mindkettőnkből...következetesség, és IGAZI nyugodtság, nálam ez a kettő kell, aztán lehet minden gyerek más. Rohadtul nem mindig sikerül, de mikor ment fel a pumpám, arra gondoltam, hogy neki még nincs más eszköze, hogy kifejezze, ha vmi nem tetszik neki, csak az, hogy ordít, rúg, csíp. Arra gondolj, hogy ő először éli meg ezeket a nagyon erős érzelmeket, neki a nehezebb...:)

Ne félj, ilyen lábra-fenékre verés szinte mindannyiunkkal megtörtént, és meg is fog, nem Te vagy az egyetlen, persze tudom, hogy rohadt egy érzés, én is emlékszem rá, tényleg én is nagyon megijedtem saját magamtól is, meg ahogy nézett rám, a kis szemeivel, azt a csalódottságot látni benne, szívfacsaró volt..Ha felkelt a kicsitek, mondd el neki, hogy nagyon szereted, és nem akartad bántani, de nagyon mérges lettél, és igyekszel többet ilyet nem csinálni. Hidd el, hogy ha nem is érti teljesen, de a megbánásod átjut hozzá majd...ne törődj most majd du. semmivel, játsszatok, legyetek együtt.

A pelusozás meg nálunk is ilyenkortájt kezdett borzalom lenni, váltottam bugyipelusra, onnantól egész jó volt a helyzet, ahhoz nem kellett lefeküdnie, csak ha kaki volt. :)

semmi baj nincs, jó anya vagy!! :)

Hajlamosak vagyunk elfelejteni mostanában, hogy a szülő is EMBER, nem isten, aki tökéletes. A szülőnek is vannak érzései, a szülő is olykor elfárad, olykor türelmetlen, olykor hibás döntést hoz.

Viszont! Mi lenne a gyerekünkkel, ha tökéletes lenne az anyja? Hogy lehetne egy tökéletes anyának megfelelni?! Elárulom, sehogy!

Ami a hisztit illeti, ez egy ilyen kor, ezért is hívják dackorszaknak. A gyermek énhatárai kezdenek kialakulni, emiatt erősödik az akarat, az éntudat. Emellett viszont még hiányoznak azok az eszközök, amivel az indulataikat kezeljék. Ehhez kell bizonyos érettség és verbális kifejezőeszköz, ami évek munkája.

Teljesen természetes, ha az édesanya is időnként kiborul a hisztitől, mert azért valljuk be nagyon fáradságos egész álló nap küzdeni, huzavonát játszani. Vannak nyugodtabb és vannak makacsabb akaratosabb gyerekek. Egy nehezebb temperamentumú gyermek nagy kihívás mindenkinek. Rengeteg önuralmat igényel. Ami ilyenkor segít, az a nagyon kiszámítható napirend és menetrend, hogy a gyermek tudja, hogy mi után mi következik. A pelenkát pedig le kell cserélni, ha tetszik, ha nem. Tapasztalat, hogy a hisztit hamarabb abbahagyja, ha tudatosan nem emeled fel a hangod, hanem tárgyilagosan kommentálsz a történtekhez. Ez persze nem mindig megy, de valahol talán ez sem baj... a gyereknek is meg kell tanulnia, hogy a viselkedése mit vált ki a másikból.

Egy időnkénti popsicsapástól, ha maga a kapcsolat, kötődés szoros, szeretetteljes baja biztosan nem lesz a gyerkőcnek. Ellenben a mostani divatos ráhagyó, megengedő liberális neveléstől annál inkább. Erre példa, hogy míg 100 évvel az ún. neurotikus kórképek voltak többségben (abban az időben nagyon szigorúan, elfojtóan neveltek, idomítottak), a mai világban a személyiségzavaros kórképek szaporodtak el kritikátlan, ijesztő mennyiségben. Ez utóbbi sokkal súlyosabb a neurotukusnál, mert itt maga a személyiség torzul, komoly határgondjai vannak, és a személy nem képes alkalmazkodni az adott kultúrában elvárt szabályokhoz. Ez komoly érzelmi, kapcsolati gondokat okoz.

Klinikusok ezt összefüggésbe hozták a túlzott liberális nevelési eszközökkel.

Természetesen a fizikai bántalmazás nem elfogadható eszköze a nevelésnek, de ha ez a fentebb írt formában, csak nagyon ritkán, elvétve és indokolt esetebn fordul elő, természetesen semmilyen sérülést nem okoz, akkor lelki sérülést nem fog okozni.

Biztosan jönnek majd az álszent anyukák, akik erre teljesen kiakadnak, de ott mindig "bűzlik" valami tapasztalatom szerint.

A kérdésre a válasz. Ha szeretetkapcsolatban vagytok a gyermekeddel, akkor biztosan nem vagy rossz anya. Nevelési hibát a jó anya is elkövet:)