Nem bírom elviselni tovább a gyerekemet! A család enm támogatja h segítséget kérjek mit tegyek?

Csak a ti közös nevelésetek eredménye a gyereketek állapota. A férjed szerint így a jó? Akkor gratulálok neki, ő is ilyen ember lehet.

Nyilván férjeddel sem harmonikus a kapcsolat. Nyilván nem neveltek következetes, határozott irányban.

Csak azt nem értem, miért nem?

Amilyen szavakat használ, azokat valahol hallotta. Ti beszéltek így? A tv-t bámulhatja kontroll nélkül? Milyen társaság veszi körül ezt a gyereket?!

Nálunk is ez volt, de szerencsére ennyire nem durvult el a helyzet. Kisfiam viselkedése 2 éves korában változott meg, amikor a kistesót vártam. Sokat kiabáltam vele, volt, hogy kapott a fenekére, de azért elvoltunk. Aztán jöttek a történések a családba: apa sokat ment külföldre, jött a 3. baba, oviban csoportismétlés. Az addig is hisztis, kezelhetetlen, szót fogadatlan fiam még rosszabb lett. Állandósult itthon az üvöltés, Ő is és én is kiabáltunk, elkezdte verni a középső gyerkőcöt és az oviban is nagyon durva lett. A család azt mondta, majd lehiggad, kinövi. Én mégis kerestem neki egy jó nevű gyermekpszichológust és elvittem hozzá. Kivizsgálta, nem beteg, "csak" apahiánya van, iszonyatos testvérféltékenység dúl benne, és túl okos. Azóta pszichoterápiára jár, és hatalmas fordulatot vett a viselkedése. Nem tudom a pszichológus mit csinál vele, de azt jól csinálja. Itthonra annyit tanácsolt, hogy minden nap legyen valamennyi idő, még kevéske is, amikor csak vele vagyok. Ezenkívül ne mondjuk neki nemet. Csinálja a dolgait, élje ki m agát mindaddig, amíg vér nem folyik, csont nem törik, nem bánt senkit és nem rongál. Nálunk bevált.

Én a helyedben kikerülném a nevelési tanácsadót, és ha anyagilag megoldható, privát intézném. A nevtan túl hivatalos. Ha probléma merül fel, akkor úgyis oda irányítanak.

Merre laktok?

Ez lesz ebből a manapság divatos hozzáállásból, hogy 'nem kiabálunk a gyerekkel, mert sérül a kis lelke', 'nem csapunk a fenekére/kezére/szájára, mert jajj, mi lesz vele'. Az első ilyen beszólásánál kapott volna a szájára és beteszem a szobájába, míg meg nem nyugszik...

egy hatévesnek még nincs akkora "személyisége", hogy magától megengedje, hogy 'faszozzon' meg stb. Ez szerintem a szülők hibája

Utolsó, szívemből szóltál. Ezt írtam én is 2-vel feljebb.

De előző hozzászólótól megtudhatjuk, hogy a szaktekintély csodálatos ötlete, hogy a szülők ne merészeljenek SEMMIRE nemet mondani a gyereknek. Értem én, gyerek a császár, szülők az alattvalók. Nooooormális??