Nem bírom elviselni tovább a gyerekemet! A család enm támogatja h segítséget kérjek mit tegyek?

Nem a legkisebb gyerek...:D Ezt világosan le is írta a kérdező. A ronda szavak pikk pakk rájuk ragadnak,akárhol iskolában,utcán,boltban,stb

Ez mélyebb problémát sejtet annál,minthogy káromkodik a gyerek. És a kérdező is érzi,hogy van valami baja a gyereknek. Nem tudom neked van e,de hidd el ,egy anya tudja mikor szemtelen a gyereke,és mikortól a "kóros" kategória. Legalábbis mikor szorul rá,hogy egy szakember /akár orvos/ ránézzen.

De ismerem, nem egy ilyen gyerek volt a családban. Csúnyán beszéltek még a szülőkkel is, nem fogadtak szót semmiben. Utána a szülők megemberelték magukat és sikerült

megnevelniük őket. Persze tudom, hogy egyszerűbb a gyereket rögtön autistázni, pszichopatának beállítani. Az orvosokról pedig megvan a véleményem, sajnos nem túl pozitív. Nem csak a pszichiáterekről.

Úgy megértelek! Én is ugyanilyen helyzetben vagyok! A lányom 11 éves, de elviselhetetlen! Folyamatosan hazudik, érzéketlen (megbánt engem meg a férjem), állandóan elégedetlen! Még ha közös programoknak is mindig az a vége, hogy sír, mert elégedetlen. Semmivel nem lehet boldoggá tenni. Nem képes boldog lenni. Úgy érzem, hogy hiányzik belőle valami. Hordom pszichológushoz, de ott egy angyal. Nem is értik, hogy mi a bajom. :( Vendégségben is olyan, csak otthon meg az iskolában viselkedik így.

Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, legszívesebben kifutnék a világból! :(

Én úgy látom, hogy semmi privát szférája nincs a gyereknek.

Mi sokáig voltunk hárman egy szobában, hát visszagondolva, csoda hogy komolyabb sérülés nélkül megúsztuk.

Írtad hogy nem köszönte meg a húga segítségét. Kérte?

Ha ennyire megoldhatatlan a saját szoba, akkor ajánlom hogy valami saját kuckót csináljatok neki.

Jó ötlet akár egy galéria ágy, ami alatt az ő asztala, polca szekrénye, kincsesdoboza van. Ezekhez pedig ne nyúlhasson senki.

Én tuti megcsinalom, most várom a második babát, és nem lesz külön szoba.

Ezzel a módszerrel viszont a saját kuckó meglesz, amit szentnek és sérthetetlennek kiáltok ki.

Egy anya hogy beszélhet így a saját gyerekéről? Undorító vagy. Pakold csak össze a másik két drágaságodat, akik tökéletesek, akit meg te nyomorítottál meg a másik kettő ajnározásával és az ő folyamatos tudat alatt is éreztetett gyűlölettel, azt csak hagyd sorsára. Miattad lett ilyen, de a következményeket nem viseled, igaz? Ezt írod:

" igazi zsarnok szinte születésétől kezdve" - magyarul te ezt a gyereket születésétől fogva utálod. Kívánt, tervezett gyerek volt? Ha nem, és elmondásod szerint problémás, akkor miért szültél mellé kisebbet? Hátha azt majd nem utálod? Szánalmas vagy.