Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek

A kérdés

Hogy lehet ezt kezelni (feldolgozni)? Problémás a gyerekem, mindnki másé a legügyesebb legokosabb?

Kicsi még, de minden téren erősen elvan maradva. Ok is van rá, de küzdünk. Ha találokozok családtaggal, vagy felnézek a facere, vagy telefonon beszélgetek hasonló korú gyerek szülőjével, mindenhol a csúcsszuper ilyen olyan ügyes gyerekek vannak. Barátoknál is, gyerekeknél is. Én nem tudok ilyesmivel dicsekedni, facere felrakni. Telefonálás közben is csak az enyém kiabálását hallani, máshol meg ha vagyunk, akkor már szinte lesajnálnak a viselkedése miatt. ez rossz :( :( Be fogok zárkózni, ettől félek.

 2017. máj. 5. 13:08  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3

Ne haragudj azért másokra, mert dicsekszenek a gyerekükkel, ez mindig is így volt, a szülők általában büszkék a gyerekeikre. Nem azért mondják, hogy téged bántsanak, egyszerűen kijön a szülőkből. Én ismerek jó pár enyhén és súlyosabb fokban autista és egyéb zavarokkal küzdő gyerekeket és szülőket. Tudod, a legfontosabb az, hogy te magad is elfogadd a gyermekedet a betegségével együtt. Ha ez nem történik meg és próbálsz társaságban úgy csinálni, mintha egészséges lenne, innen jönnek a félreértések, szorongások. Ha nyíltan mersz beszélni a problémáiról, hogy mi a baja, és hogy dolgoztok rajta, hogy jobb legyen (torna, pszichológus stb.), akkor az emberek is másképp fognak hozzátok állni. Diagnosztizáltak már valamit a gyerekednél? Vitted szakemberhez? Sok kisgyermeknél 4-5 éves korban derül ki pl. az autizmus, a megkésett beszédfejlődés, a magatartászavarok stb. de ezek nagyon jól fejleszthetőek, csak szembe kell nézni a problémákkal és nem amikor már iskolába kéne mennie, akkor sírni, hogy jaj, sehova nem fogják felvenni.

Fogadd el, ha beteg és tegyél érte, hogy neki is könnyebb legyen. Másképp kell kommunikálni egy hiperaktív gyerekkel is, mint egy átlagossal, más módszerrel lehet rájuk hatni. Ha már tudod, hogy mi a baj, akkor tanácsot is fogsz bőven kapni és könnyebb lesz neked is és a kicsidnek is mind a beilleszkedés, mind a viselkedésének a kezelése.



A válasz 86%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/23Időpont 2017. máj. 5. 13:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Tudom, milyen nehéz, de ez csak egy átmeneti időszak, amiben vagy. Még nem tudtad őt elfogadni, még nem jöttek nála sikerek. Úgy érzem abból, amit írtál, hogy még nagyon a folyamat elején tartotok.

Hidj a gyeredben, és hidd el, hogy te is fogod még büszkén posztolni a sikereit, mert lesznek! Csak kicsit rögösebb az út a büszkeségig, de járható, csak elszántság kérdése.

Szóval hajrá! Nem csüggedni! Csinálni!

Sok sikert a kicsinek!



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 55%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/23Időpont 2017. máj. 5. 13:37 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Semmi dolgod ezzel a jelenséggel. Van neked mivel foglalkozni, és nem ez az, ne csacsiskodj!

A válasz 38%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 70%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/23Időpont 2017. máj. 5. 13:41 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

3 hónapos kora óta kapja a komplex fejlesztéseket. Folyamatosan mindnehoval járunk, amiket tanácsolnak. A legnagyobb városokba elvittük a legjobb orvosokhoz. Csak most nem tudom mi ütött belém. Lehet, épp így jöttek össze, hogy mindnekinek épp akadt "dicsekednivalója" egyszerre. Míg az én gyerekem teljesen furcsa, kezelhetetlen, ráadásul én is süllyedek kicsit, hisz éjszakáink sincsenek. Van nekünk is sikerélményünk, de ugye ezt csak mi és a szűk kör tudja értékelni, pl a fejlesztőpedagógusok. De amit az én gyerekem tud, azzal "nem lehet felvenni a versenyt másokkal", bocsánat, nem versenyeztetni akarom, csak másképp nem tudom leírni. egyszer egy ismerősöm, akinek fiatalabb agyereke, már mondókázik és beszólt, hogy "de hát én sokat is foglalkozok vele". B@sszus ez úgy mellen ütött, hisz én a nap 24 órájában vele foglalkozok, csak semmi látszatja nincs. Családban is érzem, hogy inkább lesajnálnak, van több kisgyerek, mi vagyunk a "kakukktojás" . Én úgy szeretem ahogy van, tény, hogy megváltozott az életünk, sokat tanultam tőle, és bizony megmutatta, hogy milyen emberek élnek körülöttem. Sokan hátat fordítottak, akik számíthattak rám mindig. Nem kell a probléma senkinek. De hát mi sokat vagyunk kórházba, nem tudok felhőtlen nyaralásokról témázni :(

Volt már egy ilyen időszakom, túl lettem rajta, csak ahogy növekszik, egyre nagyobb a széthúzás közte és az átlag gyerekek között. Nagyobb az űr.



# 4/23Időpont 2017. máj. 5. 14:18 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Míg mások postolgatnak, vagy csak mesélnek szuper dolgokat, addig nekem már az a sikerélmény, ha a eltudok estére pakolni magunk után úgy, hogy nem őrjöng a lábamnál :( Gondolom ez is közrejátszik. Pedig nem vagyok irigy, meg örülök másoknak és szeretem is más gyerekeit, csak mégis olyan fura megmagyarázhatatlanul kellemetlen érzés. Lehet azzal segítem magam, hogy kilépek a facebookról. Nem sokat használom, de akkor tuti jön valami csúcs dolog szembe

# 5/23Időpont 2017. máj. 5. 14:25 Privát üzenet

Tudom, hogy mit érzel, de nincs igazad.

Egyrészt: nem minden gyerek jó mindenben, csak azzal nem dicsekednek. ;)

Amikor válogatós, hisztis, vagy felesel, azt nem teszik ki a kirakatba. Vagy hogy csúnyán rajzol, hamisan énekel, matekból gyenge, vagy sose fogja tudni bekötni a cipőjét.

Vagy azt, amikor anyu magából kikelve kiabál, vagy a fürdőben zokog.

Gondolod, hogy náluk minden tökéletes? Ugyan, dehogy!


Mennyi idős a gyereked? Gondolom, még az út elején jártok. Ez a "miért pont velünk történik" időszaka. Csak rajtad múlik, hogy milyen hosszú az út az elfogadásig. A leggyorsabb mód az,,ha csak a gyerekre figyelsz. Neki is vannak erősségei, olyanok, amikre büszke lehetsz. Ezt csak úgy fedezed fel, ha rá koncentrálsz. Ne a többi kisgyereket figyeld, és ne az ő tehetségeiket keresd a tiédben!

Egyébként sem verseny, ahol a legügyesebb idomított "kismajom" nyer. Nem győzni kell, hanem felneveli a gyereket! Ez a feladat!


Ha büszke akarsz lenni, akkor kezdd azzal, hogy büszke vagy magadra. Mondjuk amiért nem adod fel. Ma is nyugodt tudtál maradni, miközben xy kiakadt. Sőt, xy sírva vágná fel az ereit, ha cserélne veled, te pedig bírod a strapát.

Hidd el, sokkal egyszerűbb minden, ha el tudod fogadni békességgel, hogy nektek ezt dobta a gép. És sajnos mindig van valaki, akinek a tiéteknél is nehezebb! Mégis napról napra megoldják az életüket. Mutasd meg, hogy te is! TE vagy különleges! Nem minden anya nevel fel egy "más" gyereket.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/23Időpont 2017. máj. 5. 14:32 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

A hiba szerintem benned van. Egyrészt amit a FB-on látsz, KAMU. A legjobb pillanatok - gondosan kiválogatva. A szürke hétköznapi valóság pedig egészen más. Én mondjuk nem is értem, miért kell kirakni a kirakatba, hogy jajdetökéletesvagyok. Bennem hányingert kelt, hogy az emberek megjátsszák magukat, miközben pontosan tudom, hogy élnek. Ha neked ez hiányzik, hát... sajnállak.


Az meg, hogy nem tudsz büszke lenni a gyermekedre, szintén a te hibád. Lehet, hogy a tied nem olyan ügyes, mint XY gyereke, de miért nem saját magához hasonlítod, miért másokhoz? Miért nem azt nézed, hogy ő magához képest milyen nagy eredményt ért el? Neked hogy esne, ha más anyukákhoz hasonlítanának állandóan, hogy más mennyivel jobban neveli a gyerekét és mennyivel jobb gyereket volt képes szülni? Ugye, hogy rosszul esne, mert nem tehetsz róla?!


Javaslom, hogy nagyon szállj magadba, és mostantól válts át dicsérő üzemmódra, ha nem akarsz egy lelki nyomorék, önbizalomhiányos gyereket nevelni, aki tudja magáról, hogy sosem lesz neked elég jó, viszont az elvárásoknak, miszerint ő "problémás gyerek" majd 100%-ban megfelel.


Ha egyedül nem megy, fordulj pszichológushoz.


Elnézést, hogy kemény voltam, de ez a véleményem.



A válasz 51%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/23Időpont 2017. máj. 5. 14:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Még nem sikerült szembenézned a problémával, nem tudsz belenyugodni. Szégyelled, hogy ilyen a gyereked. Azért nem írod le név nélkül sem, hogy mi a konkrét probléma.

Nincs mit szégyellni!

El kell fogadni a gyereket olyannak, ahogy van! És nyugodtan tegyél fel Facebookra minden pici apró eredményt! Lehet, hogy meglepnek a reakciók.

Vállalatd fel! Lehet, hogy a környezeted másképp áll hozzátok, ha tisztában van a helyzettel.


Ilyen mondjuk egy autista kisgyerek. Nem látszik rajta, hogy ő más, a laikus szülő számára csak "neveletlennek" tűnik sok esetben. Higgadtan mondd el, hogy mi a gond, ő miért más, mit teszel meg érte! Legközelebb, ha pl. a játszótéren összefuttok, egész más lesz az adott szülő hozzáallása!

Ez az autizmus most természetesen csak egy példa volt.



A válasz 72%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/23Időpont 2017. máj. 5. 15:47 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Minden emberi lényben van olyan tulajdonság, ami őt különlegessé és szerethetővé tesz. Mind a normál, mind az eltérő fejlődésűben.

A sok nehézség mellett egyszer javaslom, hogy ülj le és kezdd el ezeket a tulajdonságokat összeírni. Meg fogsz lepődni:) Azokat, amiben a Te gyermeked különleges és szerethető:)

Miért akarod másokkal összehasonlítani állandóan? A körtét össze lehet hasonlítani az almával? Egy normál fejlődésű embert egy eltérőtől? Ez teljesen felesleges!

És tévút is egyben. Fogyatékos, sérült gyermeket sokan nevelünk és bizony nagyon nehéz a mindennapokban.

Az is természetes, hogy elkeseredsz és irigykedsz a többi szülőre. Pedig boldog egy fogyatékkal élő ember is lehet és ez a legfontosabb! Keressétek meg, hogy ti miképpen tudjátok a boldogságot megtalálni. Hány út, hány lehetőség lehet, amit még esetleg nem gondoltál végig?

Ha mondasz diagnózist, akkor konkrétabb választ is tudok írni.



A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/23Időpont 2017. máj. 5. 16:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A facebook meg a sok nárcisztikus ember fellegvára. Nem a valóságot mutatja, hanem azt a képet, aminek látszani szeretnénk:)

A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/23Időpont 2017. máj. 5. 16:36 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Petesejt donor voltam. Anonim volt az egész procedúra, de mindig eszembe jut. Hogyan tudom ezt feldolgozni?
Hogyan lehet azt feldolgozni ha a gyerekem azt mondja nekem hogy nem szeret?
Akiknek volt már abortusza mennyi idő volt ezen túljutni? Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést? És utána mennyire volt nehéz ezt a döntést feldolgozni?
Hogyan tudom feldolgozni? Megjött a szakvélemény.
Mennyi ideig tart feldolgozni a szülőnek, hogy a gyermeke autista?
Ha sérült gyermek születik, hogyan lehet feldolgozni, és nem folyton az egészséges társait "irigyelni"?

Kérdések a Gyerekvállalás, nevelés rovatbólKérdések a Problémás gyerekek rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!