Hogy lehet ezt kezelni (feldolgozni)? Problémás a gyerekem, mindnki másé a legügyesebb legokosabb?

Köszönöm a válaszokat! Tudom a hiba bennem van, mert túl érzékeny lettem. De nem ennyire egyszerű ez. Ha belegondolok hány egészséges gyerek szülője panaszkodik, hogy jajj de kivagyok, jajj semmire sincs időm, addig az én gyerekem tényleg folyton üvölt és harcol. A főzés úgy telik, hogy végig őrjöng és rángat valamint ha megyünk valahova is kontrollálatlanul viselkedik, dobál le a polcokról stb stb. Nem könnyű ezt a helyzetet kezelni, hisz én is fáradok. De nekem van rajta kívül 2 nagyobbam, egyedül nevelem őket. Ma pl kikapcsolódtunk, úgy döntöttem, hogy nem fogunk bezárkózni, és egyébként sme adjuk fel. Unokatestvéremmel voltunk és a hasonló korú gyerekével. Kb 5 ismerőssel találkoztunk, mindenki az ő gyerekét ajnározta, tényleg aranyos nem arról van szó, de ez fáj ám. Ezt nem lehet csak úgy átugrani. Az én gyerekemben nem látják a szépséget, hisz csak megy és megy és kiabál sokszor.Ha megállnék húz magával, ha nem megyek őrjöng.

Igen én látom benne a szépséget, szívem minden szeretetével imádom. És látom benne, hogy bizonyos dolgokban milyen ügyes, hisz tudjuk honnan indult.

A helyzet az,hogy sok társaságom épp emiatt a helyzet miatt nincs. Persze ez csak másodlagos. Megvagyok nélkülök, a gyerek az első! De amikor végre kimozdulok vagy felmegyek a közösségi oldalra mások dícsérete megy. Túl leszek ezen is, köszönöm a válaszokat. Kiiktatom a közösségi oldalt. Ez már fél siker. Csak ez ugye egy kapocs a külvilággal. Barátnőm már nem kér belőlünk, megjegyzem én se mert mást se csinál csak dicsekszik...

Én neki próbáltam, hsiz kellett volna a támogatás, de mindenre az volt a válasz, hogy nehéz az anyaság. Mondja ezt egy szem kicsi gyerekkel és aztán elkezd szó szerint ömlengeni. Tényleg ömlengés.

Amit én javaslok neked, kérdezz rá! Én ezt várnám! Kérdezd meg tudsz e segíteni, vagy elkísérni vhova stb. Én se beszélek a bajainkról, mert azt hiszem, hogy a másik azt fogja hinni, hogy csak magunkat sajnáltatom és senkit sem akarok elriasztani. Barátnőm erre egyáltalán nem nyitott. Én egyszer tettem fel a facere egy fotót, hogy "aggódom" és bejelöltem, hogy 150 km*re vagyunk kórházba. Gyerekről nem tettem képet, hisz azért úgy nem. Csak úgy hiányzott , hogy vki "törődjön" velünk. Vannak kedves emberek, főleg újabbak. De a barátnőm nagyívbe tett rá. Most is kérdezte hogy vagyunk, vmelyik nap beszéltünk, mondtam sajnos hétfőn fekszünk be, nem tudok örömről beszélni. Erre jött a nehéz az anyaság szöveggel. Meg sem kérdezte miért :( Így nem fogok tovább magunkról beszélni. Nem számíthatok rá. De persze azt nem hagyhatta ki, hogy közöloje, hogy az átlagnál okosabb a gyereke ezt mindenki mondja. Ezzel a szöveggel meg falnak megyek, mert a kutya nem fogja kérdezni nagyobb korban , hogy 2,5 évesen mit mondott a gyerek vagy mivel játszott. Semmit nem jelent a jövőre nézve.vDe mondania kellett....