Van itt olyan aki őszintén megbánta, hogy megszületett a gyereke?

Ezt nem illik kimondani, még anonim módon sem. Sőt még talál csak magadnak bevallani sem. Pl. egyszerűen azért, mert ha ezt akárcsak magadban is kimondod egyszer, akkor ha utána bármikor bármi történik, sose bocsátod meg magadnak, hogy ilyet gondoltál, meg jön az önmarcangolás, hogy "bevonzottad" a gondolataiddal stb. Az ilyen dolgok egy bizonyos szint felett egyszerűen bele vannak plántálva nagyon mélyen az emberbe, hogy ilyet még gondolni sem szabad, mert...

Utólsó vagyok, szóval ezzel nem azt mondom, hogy nincs ilyen, de nem kell meglepődni, ha ilyen választ még anonim módon sem kapsz. Egyszerűen ez annyira tabu.

Fiatalon lettem terhes, nem volt tervezett. Nagyon nehéz volt a gyerekemmel mindig, mint később kiderült ADHD-s. Az apja sosem foglakozott vele igazán így elég hamar kettéváltak útjaink. Egyedül maradtunk. Nagyon nehéz idők voltak, de sosem bántam meg. Nem csinálnék vissza semmit. Ő tett azzá aki most vagyok és értük /már 2 gyerekem van/ bármit vállalnék újra meg újra...

igen en megbantam. soha nem szultem volna meg ha tudom hogy az apjatol ennyi mindent orokol (genetikailag).

Utolsó bocs hogy ezt írom, de ugye tudtad mikor azzal a férfival lefeküdtél hogy mi lehet a következménye?

Nem gondoltam erre kulonosebben. a 70 es evek magyarorszagan akkor meg ez nagyon gyerekcipoben jart. azonkivul eleg sok minden egyaltalan nem derult ki a rokonsag is melyen titkolt bizonyos dolgokat. nem utolso sorban 18 eves voltam amikor ferjhez mentem. nem mintha ez mentseg volna, de nincs is okom hogy mentsegeket keressek. a mostani ferjemet nagyon szeretem de neki se szultem gyereket pedig o nem lett volna olyan nagy valoszinuseggel. de kulonben sem szeretem a gyerekeket rossz lepes volt kis hulye fejjel azt hittem egy gyerek majd osszetart egy rossz kapcsolatot. a kovetkezmeneit el is viseltem senkit nem hibaztattam ezert. az anyasagbol se lehettek tul jo tapasztalataim az anyam 10 naposan a nagymamanak adott aki egy aldott jo lelek volt es felnevelt engem, ha nem teszi nincs kizarva hogy az intezetben kotok ki. anyam mondta hogy kizarolag azert szulettem mert akkor tilos volt az abortusz. gondolhatod milyen anyai szeretetet kaptam tole. nem erdekelt , sose tudtuk megszeretni egymast es mar nem is fogjuk. mielott a velemenyedet bizonyos nepcsoporthoz tarsitanad anyam apam diplomas emberek voltak. apam soha nem latogatott meg egyszer talalkoztam vele eletemben. ennyit a mi csaladunkrol;-)

Én őszinte leszek, igen, megbántam, mert azt hittem, hogy való nekem a babázás meg minden, de sajnos most, hogy megszületett, jöttem rá, hogy nem, nekem rohadtul nem való a babázás, idegesít, ha sír, hogy nem tudom mi baja, és nem igazán tudok vele mit kezdeni. Utálok itthon lenni, az egész napom másból sem all mint pelenkázásból, szoptatásból, és semmit sem tudok csinalni mellette. SZóval igen, lehet hogy nekem mégsem való gyerek, de mar mindegy. Arról nem beszélve, hogy kb ő irányítja az életemet, a napjaimat, minden egyes percet.

Ja és türelmem sincs hozzá sajnos. Egyáltalán