Miért erőlteti sok szülő a szobatisztaságot? Miért jó ha hamar szobatiszta a gyerek?

Az a gyerek, amelyik magától kéri a pelenkanélküliséget, az vagy közösségben látja, hogy a többieknek nincs már, vagy nagyobb testvértől. Szülő, másik felnőtt nem hat rá.

A lányom akkor volt hajlandó megszabadulni a pelenkától, amikor ő lett az egyetlen a bölcsis csoportban pelenkával, mert elkezdték csúfolni. Akkor szólt, hogy ő már nagylány, holnaptól pelenka nélkül megy. És érdekes módon nem volt egy balesete sem. Nyilván korábban is megérett volna rá, csak épp nagyon nem zavarta a pelenka. De hiába próbáltam rábeszélni, korábban nem akarta. Én meg voltam olyan hülye, és nem erőltettem.

És a slusszpoén: az öccse akkor volt másfél éves. Látta, hogy a nővére már nem pelenkás, erre ő sem akarta már. Nála ugyan nem ment csont nélkül a dolog, de két hét alatt ő is stabilan szobatiszta lett.

A történet nyertese a szomszéd lett, mert az ő másfél évese úgy állt a dologhoz, mint az én nagyobbik gyerekem, úgyhogy átvittem hozzá a megmaradt pelenkákat.

Hogy egyesek, meg a többi se, nem érti a különbséget a "megvárom míg megérik" és az erőltetett között. 🤣

Többen leírják, hogy megvárták és milyen jó volt, erre amellett érvelnek, hogy nem kell várni.

Nem csak az várja meg, aki 4 éves korig vár.

Nem csak az várja meg, aki megvárja míg kerek mondatban kijelenti a gyerek, hogy nem kér pelenkát.

Egyik gyerekem megkésett fejlődésű volt minden téren. Mozgás-, beszéd-... komplex fejlesztésre jártunk. Megvártam míg megérik, mást nem is tehettem, mert konkrétan nephrológiai vizsgálat szerint nem is érezte. De azt "nem vártam" hogy ki is tudja mondani, mert nem tudta.

23-as, de itt senki nem azt írta, hogy az 1 éves, még járni sem tudó gyerekre erőlteti a bilit, hanem a kérdező kérdésére reflektáltak, amiben egy 2,5 éves szerepel, aki bepisilt, míg megtanulta a szobatisztaságot.

Egy 2,5 évesnél nehogy ne lehessen már bepróbálkozni, meg miért kell rajta csodálkozni, hogy bepisil eleinte? Mikor járni tanul elesik, mikor enni tanul, leeszi magát, ez ilyen.

1,5 éves volt a lányom mikor megmutattuk neki a bilit. Volt, hogy abba pisili, abba kakilt. Nem gondoltuk, hogy akkor szobatiszta lesz, de megmutattuk neki. Ennek az lett az előnye, hogy a kakit konkrétan tudta jelezni és onnantól nem is szeretett pelusba kakilni, hanem szólt és mentünk a wc-re.

Pisire a bölcsiben kezdték rávezetni. Mondták, hogy 1 hete nem adnak rá pelust és elkezdett szólni, ha kell. 2 év 3 hónapos volt - ezt csak azért írom le, mert a kérdésben kiakadás volt a 2 év 5 hónapos gyerek miatt. Onnantól fokozatosan elhagytuk itthon is a nappali pelust és csak alváshoz kapott. Voltak balesetek, de senkit nem rázott meg.

Nem kérkedek vele a napi életben, ha nem jön szóba, nem érdekel senkit. Én annak örülök, hogy pelus nélkül sokkal könnyebb és kényelmesebb az életünk (meg olcsóbb is). És ha választanom kell, hogy 2,5 éves korára néhány balesettel legyen szobatiszta vagy 3+-osan 0 balesettel (mert ahogy látom itt az a menő :D ha soha, soha nem csurog még be sem), akkor látatlanba is az elsőt választottam volna. Akinek ez erőltetés, az hívja annak. A lányom mindenesetre büszke magára, hogy már nem hord pelust. Szerintem ez a fontos, hogy a gyerek komfortos legyen a helyzettel.