Ti mikor éreztétek úgy, hogy mostmár szívesen vennétek, ha nem szopizna a babátok?

NEKED kell érezned, hogy mit szeretnél, ez a legfontosabb! Az, hogy más mit mond, ne számítson, mert ők nincsenek a te helyedben. ;)

Én azt tudom neked javasolni, hogy hagyd egy kicsit még kifutni a dolgokat. Ha még nem vagy biztos magadban, akkor szerintem ne kezdd el őt most direkt elválasztani, viszont szépen lassan próbálj meg lecsipkedni a szopikból, hogy neked is kicsit könnyebb legyen. Egy barátnőmnek nemrég írtam egy listát ilyen tippekről, bemásolom neked is, hogy tudj szemezgetni:

"Nem tudom, fogsz-e még a jövőben házon kívül is szoptatni. Ha igen (ami teljesen oké!), érdemes lehet lassan ennek az idejéről-gyakoriságáról-módjáról is elgondolkodnod, attól függően, hogy mik a körülményeitek. Azért is, hogy lehetőleg el tudd majd kerülni az olyan gyakran emlegetett és mindenki számára kellemetlen helyzeteket, mint pl. 2-3 évesen sírós pólórángatás a játszótéren vagy szopis hiszti a bevásárlóközpontban... Félre ne értsd, egyáltalán nem kell félni az ilyen jelenetektől!!! - márcsak azért se, mert következetes szoptatással ezeket simán meg lehet előzni. Az ilyen látványos szopis cirkuszoknak valószínűleg mindig az a háttere, hogy anyuka nem alakította ki időben a közös szopis szabályokat a gyerkőcével.

Én pl. a saját körülményeinket végiggondolva úgy alakítottam az életünket, hogy 1 éves kor után már csak akkor szoptatok házon kívül, ha pl. strandon vagyunk, vagy hosszú útra megyünk és mindenképp közbeesik egy szoptatás. De a városon belüli séta, vásárlás, ügyintézés stb. idején már nem; időbeli szervezéssel, némi logisztikával, látnivalókkal-játékkal és egy kis nasival simán le lehet foglalni a gyerkőcöt annyira, hogy "kibírja" hazáig. - De ez szigorúan saját álláspont, ami másokra nézve nem kötelező; csak arra írtam példaként, hogy mindig a saját helyzetet figyelembe véve és némileg előrelátóan érdemes eltervezni a jövőt.

De a házon belüli szopinak is érdemes lehet lassan valamiféle keretet adni, ha még nincs, de úgy látod, hogy ezután szükség lehet rá. Nem úgy értem, hogy akkor ezután fel kéne hagyni az igény szerinti szopival, hiszen ez mindenkor jó módszer! - de valamikor esetleg szükség lehet egyfajta kimondatlan egyezség megkötésére kettőtök között. Ilyenekre gondolok:

- Bizonyos "fix", ismétlődő szopik adott időkben történnek meg, ha kell, mindig egy adott helyszínen. Pl. olvastam olyan anyukáról, akinek a gyerkőce annyira rákattant a folyamatos fekve szopira (napközben is sokszor "csak úgy" rácuppant anyára), hogy az anyja egy időben egyszerűen nem tudott lefeküdni mellé még játék közben se, mert a gyerek rögtön rástartolt a cicire... Persze ez egyszeri eset, de azért van némi tanulsága. - Nálunk ez Jucánál úgy nézett ki, hogy a reggeli-esti szopik mindig azonos időben (tevékenység-sorrendben) következtek, mindig a szopis fotelunkban; vele így szoktuk meg. Nándinál most épp fekve történik, mert most más a napirendünk: még felkelés előtt van a reggeli és este a nagyágyon az elalvós szopi.

- A napközbeni szopik közül (főleg, amíg több is van) előbb-utóbb kitűnnek majd a "felesleges", "unaloműző", "funkció nélküli" szopik; ezeket szépen lassan le lehet majd építeni: más tevékenységgel lefoglalod, bevezetsz egy új étkezést (ha kell), máshogy vigasztalod meg, nem a cicivel stb... Persze ezt is mindig a gyerek jelzéseire építve és az ő "beleegyezésével" érdemes csinálni.

- Egy bizonyos életkor/fejlettségi szint után érdemes lesz - eleinte még a szopi mellett, de azt lassan(!) felváltva - más módokon is megnyugtatni, lecsillapítani a gyereket (akár fizikai, akár lelki fájdalomról van szó). Hogy mikor és hogyan, ez teljesen gyerekfüggő; de szerintem biztosan képes leszel helyesen megítélni, hogy mikor mire van szükségetek és mi lesz nektek a legjobb. ;)

- Viszont, ha pl. a mozgás beindulásával párhuzamosan a gyerkőc egyszer-kétszer majd nagyobbat esne és simivel-szóval nem tudod eléggé megvigasztalni, nyugodtan kínáld meg utána cicivel is; ilyenkor megint jól fog jönni, hogy még szopik. :) Ebből a szempontból maximálisan él tovább az isz szopi módszere: akkor szoptassunk "soron kívül", ha valóban indokolt.

- A szimplán unatkozás-okozta szopikat (mert ilyen is van:) érdemes minél hamarabb elhagyni és helyette lefoglalni a gyerkőcöt.

- A szopin való elalvás nagyon ellentmondásos téma, sokan kifejezetten óvnak tőle 1 éves kor után... én azon a véleményen vagyok, hogy amíg a gyerek valóban(!) igényli, addig célszerűbb ezt megadni neki. De ha ez nem szimpatikus vagy nem megoldható, akkor lassan el lehet kezdeni itt is a leszoktatást - de az biztos, hogy ez is sokkal könnyebben megy, ha a gyerkőc érett már a váltásra és lassan, fokozatosan csináljuk! - Erre jó tippeket találsz a Sears-könyvben is.

=> Mindezek a tippek afelé mutatnak, hogy a szopi továbbra is megmaradjon, szilárd és megbízható része legyen a kettőtök közti szoros kapcsolatnak - de közben "mégse nőjjön rá a fejetekre", ne váljon egyikőtök számára se túlzottá, zavaróvá, kényelmetlenné. Hogy innentől valóban akkor legyen szopi, amikor arra tényleg szükség van, de ne váljon felesleges tényezővé vagy éppen "káros szokássá", ahogy sokan ezzel riogatják az anyukákat."

Az valóban igaz egyébként, hogy 1 éves kor körül még "jobbak" az esélyek az elválasztásra, mert később egyre inkább megszokja a gyerkőc, így tényleg egyre valószínűbb ill. célszerűbb, hogy saját magát válassza el (ha nem akar az ember magának "harcokat"). De sose felejtsd el, hogy a gyerkőcök nagyon gyorsan változnak ilyenkor is; vagyis lehet, hogy pár hét múlva már jobban fog reagálni a próbálkozásaidra. :)

Azt egyébként nem nagyon értem, miért ne lehetne hosszú távú szopi mellett házaséletet élni.. tudod, hogy ez elsősorban, sőt, kizárólag rajtatok múlik ám..! ;)

Kérdező, nem is nagyon próbálkoztok? Mert nekem is elég alacsony volt a libidóm hosszú hónapokig. Aztán erőt vettem magamon és de, én egy kicsit "kényszerítettem" magam, hogy a férjemet is többet tutujgassam... aztán mit ad isten, szépen lassan visszajött az életkedvem. Nem tudom, neked van-e ilyen tapasztalatod, de nálam működik a minél többet csinálod, annál jobban rákapsz-elve. :)

Persze nem azt mondom, hogy ha undorodsz tőle, akkor is csináld... de lehet, hogy szükség lenne egy kis forszírozásra. És nem utolsó sorban apukának is nagyobb a felelőssége ilyenkor, hogy rájöjjön, mivel tudja újra fellobbantani a tüzet..! Szóval legyen ő is egy kicsit rámenősebb, hátha. ;)

Babázás és szoptatás ide vagy oda, mindannyiunknak szüksége van erre a fajta kényeztetésre is. :)

Denemááár! ;)

A szárazságra ott vannak a síkosítók, próbáljátok ki bátran.

A szomjúságtól nem fogsz meghízni:), de ha éhes vagy, annak se csak a szoptatás lehet az oka. Lehet valami vitaminhiány is, vagy épp túlzott bevitel (pl. B-vitamin). Vagy az, hogy "rossz" tápláléktípusból viszel be túl sokat és nem laksz sose jól (pl. egyszerű cukrok). Ezekre is gondolj! Ne ess abba a hibába, hogy a szoptatást okolod ezekért, még úgy se, hogy esetleg ráerősíthet a fennálló problémákra.

Nekem pl. nemrég a gyomrom mondta fel a szolgálatot és rögtön mindenki azzal jött, hogy búbá, minek kell már ennyit (összesen 5 évet) szoptatni, biztos kimerültem... holott nem. Az tény, hogy a kicsi gondozása közben nem figyeltem oda eléggé a tápanyagfedezésre, és az 1 év intenzív szopi mellett ennek meglett a hatása. De nem elsősorban ez volt az ok, ez csak rátett egy kicsit.

A +6 kg meg nem egy bálnaméret! Fogyni szoptatás mellett is simán lehet, ha a hormonjaid is ezt akarják, csak ésszel kell enni és mozogni.

Szóval ezek mintha picit "kifogások" lennének.... ;)

Majd ha te is öregedni fogsz, többre fogod értékelni a modern kütyüket és tudományt... ;) Nem ciki ez, ettől nem vagy még nem-nő. :)

Ha ennyit fogytál már, akkor főleg nem számít az a kicsi! Valószínűleg nem ok nélkül tartalékolja a szervezeted ezt a pár plusz kilót. És neeem, nem biztos, hogy a fránya szopi miatt. :)

Ha a futás nem vált be, még mindig van egy rakat mozgásforma. Lehet, hogy túlságosan rázkódtál vagy nem támasztott eléggé a melltartó... van, aki simán tud futkorászni, de a rázkódós sportokat nem igazán "szeretjük" ilyenkor.

Éshát vannak ilyen későn evős gyerkőcök, de a súlya se azt mutatja, hogy éhezne... meg gondolom a fejlettsége sem.

Hidd el, hogy tudja ő, mi a legjobb neki. És te is, ahogy látom. :)

De persze nem akarlak győzködni, úgy csináld, ahogy nektek a legjobb! Csak azért írtam, hogy lásd, mindez nem ritkaság és nem is abnormális. És még valamennyit lehet is ellene tenni. De ettől még neked lehet kellemetlen, nyilván; de ha nagyon az lesz már, akkor pedig úgyis lépni fogsz és nem leszel már bizonytalan. Tuti. ;)

én sokat küzdöttem a szoptatással/szoptatásért, sikerült is csaknem 6 hónapig, de ez folytonos fejést is jelentett, szóval kb 3 hónapos korától 6 hónaposig a hócipőm tele volt az egész szoptatással...jó, voltak szép pillanatok, meg azt szerettem, de mivel sok macera volt még pluszban (ráadásul a melleim estére már fájtak mint a fene), nem mondanám, hogy annyira szerettem. Aztán a hozzátáplálással egyszer csak azt vettem észre, hogy már csak 3x szoptatok egy nap, na azzal már kibékültem és persze a fejést is abbahagytam. Azok voltak a szép idők :) A tej meg persze fogyott és fogyott...8 hónapos korában jött meg a mensim, azzal szinte teljesen vége is lett a tejnek, még 9 hónapos koráig én erőltettem (szopi, aztán adtam tápszert), de akkor egyszer lemértem és volt 10 ml, amit "szopott" na, akkor másnap azt mondtam, viszlát. De előtte pár hétig ezt memorizáltam, hogy milyen jó dolog is ez, csak néztem, ahogy reggel nyammogott a drágám :)

Egyébként azóta a szexuális életünk is fényévekkel jobb, visszatért a libidóm és satöbbi, szóval jobban érzem magam