Nyilvános szoptatás! Miért nem terjedt még el ez a megoldás?

valóban,nincs kendő,ebben igazad van,de mint mondtam,egy képet leszámítva mellet sem láttam...

Most akkor ne haragudj,de tisztázzuk,hogy mi is zavar téged?a mellek látványa vagy a szoptatás ténye,netán a gyerekek?Mivel mellek nem látszanak,a gyereket meg alapból is látod anyukával nem érzem indokoltnak őt letakarni...Egyébként neked van gyereked,ill. szoptattad?

Mert persze,intim dolog,meg minden,de azért valljuk be,annak,aki évek óta csinálja, ez egy baromi természetes dolog lesz. Nem csinál belőle ügyet,ezért is vannak/vagyunk sokan,akik nem értik,hogy mi is a probléma azzal,hogy valaki megeteti a gyerekét,és ebből a külső szemlélő egy anyuka ölében fekvő gyereket lát csak.Persze,ha nem vagy hülye,tudod mit csinál,de ilyenkor mégis melyik része zavar a dolognak,hogy "azt" csinálják?

Rengeteg tanulmány van arról, hogy a nyugati típusú kultúrákba mélyen beleivódott a női mellbimbó nyilvános mutogatásának tabuja, ezen nem változtat a körülmény sem, hogy egy teljesen természetes jelenet közben látja az ember. De nekem tényleg csak az étteremmel, meg úgy általában a "zárt" nyilvános helyeken való szoptatással van problémám.

Még nincs gyerekem, így nem is szoptattam, de valószínűleg otthon fogom ill. lefejem. Nem igazán értem ezt a nagy cumisüveg, cumiellenességet. Sőt a házi készítésű tápszert sem tartom ördögtől valónak, valószínűleg azért, mert édesanyám sem tudott sokáig szoptatni, mégis szuper kötődés alakult ki köztünk és az immunrendszeremre sincs panasz, pedig 25 évvel ezelőtt a bolti tápszer nem volt éppen bio.

Azért kérdeztem,mert mikor nem volt gyerekem,én is elképzelhetetlennek tartottam sok mindent,ami ma már természetes számomra...

Kezdődött ez a hordozással.Én 8 hónapos terhesen: "ugyanmár,majd hülye leszek,cipelem 9hónapig,nem fogom még utána is" fél éves gyerekkel: "szuper dolog ez a hordozás,életem legjobb döntése volt ez a mei tai"...

Szintén terhesen:"áh az azért már durva mikor odajön és cicit kér,akkor már nem fogom szoptatni" A két éves gyerekemnek:"jó,végülis ha ilyen szépen kéred,indulás előtt még belefér egy szopi" első gyerekkel: "áldom a nevét,aki feltalálta a papírpelust" Második gyereknél családi házban szembesülve az egy héten elhasznált pelus mennyiségével: "most azonnal rendelek mosható pelust"(másfél év használat után is nagyon jó döntésnek tartom a váltást)

Ezeket a szösszeneteket csak azért írtam le,mert egy dolog amit az ember elképzel,és egy teljesen más mikor tapasztalja...

Én nem a kötődés miatt szoptatok(jó az elején lehet kicsit túl sok volt a szakirodalom)

Azért teszem,mert jó nekem és látom,hogy a gyerekeimnek is,meg persze,mert szerencsés vagyok és van rá lehetőségem.Ha pedig van rá lehetőségem miért akarnék mást,szerintem a világ legnagyobb butasága,hogy aki tápszert ad a gyerekének kényelemből teszi...A tápszerezés tiszta macera.Sokkal helytállóbb lenne,hogy aki szoptat,az teszi kényelemből,mindig kéznél van,mindig jó és mindig van...

A kötődés kialakulásához pedig szerintem inkább tettek kellenek,hogy tudja,mindig számíthat rád,bármilyen körülmények között,és ezt nem feltétlenül a szoptatással lehet elérni,hanem azzal,hogy reagálok a gyermekem igényeire..nem pedig magára hagyom,mikor szüksége van rám...