Miért nézik le azt az anyukát aki kevés teje miatt néha tápszert ad a babának?

1.senki nem nézi le azt, akinek nincs teje és ezért tápszert kap a gyereke.

Oh,dehogynem. Pont az olyanok nézik le,mint Te.

2. A tápszer NEM ugyanolyan táplálék,mint az anyatej.

Csak 99 %-ban ugyanaz. Mennyivel jobb,ha minden sz@rt megeszik az anyuka,s az kerül be a tejbe..

3. A legtöbb nőnek, akinek nincs elég teje, az nem is igyekszik,hogy legyen. Nem teszi mellre csak panaszkodik,hogy "de hát nem szopik"

Ez nem igaz! Én tehettem bármennyit mellre,a maximum amit meg tudott enni 30 ml volt,de akkor már a többi etetésnél max. 5 ml jött össze.

5. Aki azon méltatlankodik, hogy más szoptat, inkább nézzen magába,hogy mi is zavarja tulajdonképpen? A legtöbb esetben a saját lelkiismeretük,hogy bár megtehetnék,hogy anyatejet adnak a babának, valamiért mégis csak pótlékot adnak nekik.

Pfff.. innen látszik,hogy mennyire lenézed a tápszereseket. Érdekes módon,sosem a tápszeresek pattognak,hanem az olyanok,mint Te. Akik folyamatosan mondogatják minden tápszeres anyukának,hogy csak akarás kérdése,s lenne teje. Nem kevés lelki terhet rakva a másikra.

Idöről időre előjön ez a kérdés, vagy a forditottja, hogy miert nézik le a szoptató anyukakat.

Én az elsőt nem tudtam szoptatni, be sem indult a tejem, majd költöznünk kellett 2 hetes babával, 1 hónapig csak zsákokban és dobozokban laktunk utána. Esélyem sem volt.

Most a másodikat bár tudom szoptatni, ha belegebedek sem tud annyit enni, amennyi elég lenne neki, igy pótolok. Az első időkben nonatop a mellemen logott a gyerek, minden modszert kipróbáltam ismet, mint a nagynál is, mert hallottam olyat, amikor 6 hét után visszajött a teje valakinek. A nagynál elengedtem, a kicsinél még szoptatok, ameddig vam tejem, de ha éhes, igenis adok neki tápszert. Nem ördögi termék, de nwm hangoztatom. Másnak nincs köze hozzá...

1. Nem azokat nézem le, akik tápszert adnak a gyereknek. Az olyan idiótákat nézem le, akik olyan "okosak", hogy megmondják, hogy én kit nézek le....

2. Nem, nem 99%-ban ugyanaz, de ha neked ettől jobb,felőlem hidd úgy.

Az anyatej pontosan annyival jobb (még akkor is, ha minden sz@rt megeszik az anyuka), hogy olyan immunoglobulinokat és fehérjéket tartalmaz, amiket egy tápszer a mai napig nem képes tartalmazni, mert élő, emberi szervezet tudja csupán előállítani. Ez mind a csecsemőkori fejlődésben pótolhatatlan, mind hosszútávon, már felnőttként is lényeges előnyökkel jár.

(Azonkívül persze, amit nyilván te is tudsz, hogy tápszereseknél több a hasfájós, meg a reflux illetve magának a tápanyagoknak a felszívódása is)

3. Azt, hogy te hányszor tetted mellre és mennyi tejed volt, én nem tudhatom és nem is érdekel. Mindenesetre én azt a tapasztalatot írtam le, amit magam körül láttam/látok. "Megpróbáltam, nincs és kész"

Te azt állítod, hogy én hazudok, mert te sokszor mellere tetted... Akkor miért nem ahhoz a 4.ponthoz írtál reakciót, hogy te azok közé tartozol, akik nem tudtak szoptatni? Miért vetted magadra?

5. No és miből "látszik", hogy lenézek bárkit is? Én azt látom, hogy a kérdező feltett egy szándékosan provokáló kérdést a SZOPTATÁS rovatba és még véletlenül sem a Tápszeres táplálás rovatba!!! hogy kiadja minden frusztráltságát.

Nem értem, hogy ebből hogy következik, hogy "érdekes módon sosem a tápszeresek pattognak". Akkor ki pattog? Én aztán holtlesz@rom, hogy ti mivel etetitek a sajátotokat. Azt sem én találtam ki, hogy a nők csaknem 99%-a képes lenne anyatejjel táplálni szoptatás útján a babáját. Ezt még mielőtt anya lettem, akkor tanították. De elhangzik egy-egy szülésfelkészítőn is, világlátott-naprakész tudású neonatológusok szájából is.

Ha lelki teherként élted meg a hozzászólásom, úgy gondolom a saját feltételezésemet erősítetted meg. Frusztrál, hogy bár megtehetted volna, mégsem anyatejet adsz a gyermekednek. Ezt nem a szoptatós anyukákon kéne levezetned, hanem szakember által.

Ha én mindent megteszek, hogy szoptathassam a babámat és mégsem sikerült volna, akkor tudod mit tennék? Hálát adnék azért, hogy feltalálták a tápszert és nem hal éhen legalább a gyerekem. Nem hőbörögnék a szoptatás rovatban, hogy milyen lelki terhet raknak rám a szoptatós anyukák...(ami mellesleg szerintem csak a fejedben létezik).

Aki tud szoptatni-az anyatej jobb mint a tápszer, nem biztos hogy tápszerezők megtettek mindent a szoptatásért,

Aki tápszerez-lenácizza a szoptató anyukákat, gúnyolodik, hogy az iskolás gyerek szájából is cici lóg ki, azzal vadaskodik hogy szoptató inkább halálra éheztetne a gyerekét...

Szerintem is szoptató anyukák bántják a tápszerező anyukákat. Tiszta sor.

Maximálisan igaza van a 9es válaszolónak!

Mondom ezt úgy, hogy van egy tápszerrel táplált fiam és egy anyatejes fiam.

Az első alkalommal nem tettem meg mindent, mert sajnos nem volt senki aki segítsen abban mit kell tenni, ha kevesebb a tej.

Másodjára pedig ösztönből tettem mindent és 2 és fél évig szoptattam.

Mérföldekkel jobb volt az anyatejes táplálás.

Senkit sem néztem le soha, bármivel táplálta a gyermekét, nem is igazán érdekelt, meggyőzni sem akartam soha, hogy mi a jó, vagy mit tegyen.

A tápszer pedig egy mesterségesen előállított tejpótló és nem 99%ban ugyanaz, de, ha téged ez nyugtat meg, akkor hidd ezt.

Egyébként pedig te ítéled el az anyatejjel táplált szülőket, úgy, hogy meg sem tapasztaltad milyen az, ha kizárólag azzal táplálod a babát.

Neked sincs ehhez jogod, sem a sértegetéshez.

Ezekből a kommentekből én, mint kizárólag szoptatós anya lenézve érzem magam. Szerintem meg nincsen egyik verzióval sem baj, amíg nem szól bele senki a másik életébe. A tápszer akkor sem olyan jó, mint az anyatej, ezt a tápszeres anyukáknak el kéne fogadni. Plusz a cumisüveg sem tud olyat nyújtani a babáknak, mint a szopizás. Persze tápszerrel is lehet meghitt, összebújós az etetés, de az én ismertségi körömben inkább azt látom, hogy ha már tud fogni a baba, csak a kezébe nyomják az üveget és max ránéznek nem fuldoklik-e. De persze nem általánosítok, ezek az én ismerőseim.

De ugyanúgy a kizárólagos anyatejes táplálásának is megvannak a nehézségei, én pl. nagyon megszenvedtem a növekedési ugrásokat és akkor még nincsen foga a kislányomnak meg nem beszélve arról, hogy ha menni kell valahová.

Felesleges ezen vitázni. Az a te gyereked, ez meg az enyém.

Sose néztem le senkit egyik miatt sem.

Ellenben az elsőnél én mégis megkaptam folyton, hogy pedig az anyatej így meg úgy, és folyton szembejött itt is az, hogy olyan nincs, hogy valaki nem tud szoptatni, csak nem is akar vele foglalkozni.

Depressziós lettem, magamat hibáztattam, ugyanis a lányom egyszerűen NEM AKART szopni. Odatettem, üvöltött minden egyes alkalommal. Ezt nagyon rosszul éltem meg.

Bimbóvédővel 2-3 hónapos korában néha sikerült, de addigra már tejem nem sok volt, akkor az volt a baja, hogy nem jött (miután ugye ő megszokta a cumisüveget.)

Kellett idő, mire ezt helyretettem magamban, de nem volt könnyű, hogy nonstop az orrom alá dörgölték.

Majdnem 7 évre rá született meg a második gyerekem.

Megpróbáltam már előre fejben rendet rakni, hogy oké, megpróbáljuk, de nem dől össze a világ, ha nem sikerül, és tápszer kell.

Hát nem kellett... Illetve kellett, pótlásnak az első hétben, amíg beindult rendesen a tejem, de tudott szopni, elég intenzíven. Ezt nem is gondoltam volna, mivel a csapból is az jön, csak az anyukán múlik. 8 hónapos koráig szopott, utána elválasztotta magát.

A kicsivel szarul indultunk. Ő ugyan elfogadta, de folyton bealudt rajta, besárgult, kórházba kerültünk, ahol kénytelen voltam cumisüvegezni, mert szoptatások után nem volt méréskülönbség. Fejtem, fejtem, elég volt a tej, de tudtam, hogy sokáig nem tartható fenn így.

1-1 etetés már tápszeres volt, amit viszont folyton kihányt. Ekkor már 2 hetes volt. Kétségbeestem, mi lesz így, majd erőt vettem, és egy utolsó kísérletet tettem a szoptatással,aminek nagyon örültem. Akkor...

Később kezdett visszaütni a dolog, annyira cicifüggő lett, hogy az egész napjaim ezzel teltek, hogy a mellem én volt. Hozzátáplálás nem haladt jól, majd a súlya állt, nem hízott 1 hónap alatt szinte semmit (6 hónaposan), cumisüveget nem fogadta el, semmi...

Na akkor bevetettem a korábbi dolog fordítottját, valahogy mégis sikerült elérni, hogy rákapott a cumisüvegre. Lefejt tejet kapott, néha tápszert, meg rendes bébikaját. Cici csak este, éjszaka. 2 napig volt kínlódás, utána lenyugodott.

Akkor jött 2 átaludt éjszakánk... Jó volt. Kivéve a mellgyulladásomat, mivel akkor már egyáltalán nem cicizett, a fejés meg nem volt olyan hatékony. Na akkor döntöttem el, hogy itt a vége, nem kezdem előlről, és még egy ilyet nem akarok, hogy lázas voltam, felkelni nem tudtam az ágyból, a háziorvos meg nem akart ezzel foglalkozni... Másnap nőgyógyász, kaptam bromocriptint, és ennyi.

7,5 hónapos. El lehet ítélni, de az egesznapos üvöltés után, három gyerek mellett én így láttam jónak.