Melyik a "nagyobb para"? A császár, vagy a természetes szülés?

Nem kell ahhoz hajkurászni, hogy megforduljon... ezek csak praktikák voltak, amivel motiválni lehet a babát, hogy kimozduljon az esetleg nagyon kényelmes helyzetéből, ettől még nem feltétlenül tekeredik rá a köldökzsinór!

A császárnak megvan minden alapvető műtéti kockázata, ahogyan minden más műtétnek is... (ezeket nem sorolnám föl) továbbá vannak vele olyan problémák, hogy mivel a világon egyre többször alkalmaznak császármetszést, így a jövőben várhatóan nő a szülési komplikációk száma, aminek következtében tovább nő majd a császármetszések aránya - és innentől ördögi a kör: "sikeresen" kiirtjuk az emberiségből az életet adás képességét. Számomra ez életidegen. Az a baj vele, hogy egyszer beindítottuk ezt a folyamatot, és most már nehezen lehetne megállítani - hozzáteszem, ez nem a mi, azaz az anyukák hibája, és emiatt nem nézi le senki a másikat. (mielőtt még valaki félreértené)

Ugyan elképzelhető, hogy császár után valakinek természetes szülése legyen, de sokkal nagyobb eséllyel léphetnek fel komplikációk, és nagyobb az esély a méheltávolításra is. (ami után ugye soha többé nem lehet valakinek gyermeke)

A méh átvágása jelentős vérzéssel járhat, amit időnként nagyon nehéz elállítani. A megmaradt heg igenis okozhat problémákat, következő terhesség alatt szétválhat, és egy átvágott izom sosem lesz olyan erős, mint volt.

Felelősségteljes orvos császármetszés után nem ajánlja a teherbeesést még 3 évig, ami elég durva. Természetes szülésnél gyakorlatilag egyből jöhet a következő baba, ha valaki szeretné, vagy a természet úgy hozza..

Statisztikailag szintén kimutatható, hogy nem minden esetben indokolt a császár, mégis elvégzik, ezzel rontva az édesanya esélyeit a további természetes szülésekre. Ezt etikátlannak tartom.

Ez csak pár gondolat volt, amik megmaradtak bennem a várandósság alatt elolvasott szakirodalmakból. Ezek miatt szívből nem ajánlom a császárt, de ez ugye nem feltétlen az anyuka választása...

És egy utószó: férjem első házasságából született lánya faros fekvésű volt, és édesanyja megszülte úgy, semmi komplikáció nem adódott. Az egész szakértelem és orvos kérdése, én azt hiszem. Van olyan orvos, aki szorgalmazza a császárt (a Jóég tudja miért..), van olyan, aki pedig mindent megtesz,, hogy elkerülje, és megkímélje egy műtéttől az anyukát.

Szerintem ezen kár "összecsapni".

Minden eset egy picit más, nincs két egyforma terhesség, sem az anya, sem a baba állapota szempontjából (még ugyanannál a nőnél sem). Egy orvosnak az a feladata, hogy mérlegeljen mindent, és azt a legkisebb kockázattal járó megoldást válassza, ami mind az anya, mind a baba szempontjait aktuálisan figyelembe veszi.

Az orvos is ember, ő is hibázhat, tapasztalat és megérzések birtokában is.

Ahogy látom, manapság mindkét "szülési mód" mellett vannak jó és rossz döntések. Van olyan is, amikor "erőltetik" a természetes szülést, és emiatt történnek komplikációk (bár tegyük hozzá, hogy nem mindig bizonyítható 100%-ban, főleg a baba esetében, hogy egy-egy károsodás nem lett volna meg császár mellett is!), és ami személyes véleményem szerint gyakoribb manapság, hogy az orvos boldog-boldogtalant megcsászároz, olyan esetekben, amikor egy kis türelemmel ez elkerülhető lett volna. (Talán kényelmességből, talán félelemből, nem tudom). És itt fennáll ugyanaz a kérdés, hogy egyes negatívumok, akár a babánál akár az anyánál a császár következményei-, vagy sima szülésnél is megtörtént volna ugyanez.

A dolog "szépsége", hogy bizonyíték a legtöbb esetben nem létezik, sosem lehet lefuttatni a "mi lett volna ha" oldalt, mert mindig csak "egyféle" verzió van egy adott helyzetben. (Emiatt nem szeretem, hogy "ha nem csinál császárt ez vagy az lett volna, mert biztosra nem mindig tudhatjuk, hogy akkor hogy lett volna.)

Én a magam szemszögéből azt tartom jónak, ha egy doki a természetes megoldást részesíti előnyben, és csak akkor császároz (vagy lép közbe hüvelyi szülésnél mesterséges módon, mert ott is sokféle közbeavatkozás lehetséges!), ha erre tényleg szükség van.

Ami nagyon fontos, hogy az anya bízni tudjon az orvosában, és elhiggye, hogy jó döntést hozott, mert minden szempontból a szülés egy irtó kiszolgáltatott helyzet, akár így, akár úgy történik.

Ja, és én még mindig 1ben várom, mi lesz: befordul a babám fejvégűbe, vagy faros szülés lesz, vagy végtaggal előre vagy harántban marad, és akkor császár lesz...

:o)

Kedves Kérdező!

Éppen ma értesültem egy nagyszerű hírről, miszerint egy anyuka, akit már 3szor (!!!) császároztak (első esetben indokolt, második kettőben megelőző, mert az orvos nem vállalta természetesen...), tegnap hüvelyi úton, komplikáció nélkül bába segítségével életet adott egy tökéletesen egészséges kislánynak, úgyhogy vannak ám még csodák!

Szerintem ez nem az orvos "bátorságán" múlik, hanem azon, hogy jó szakember-e, és képes-e felmérni, hogy milyen egy adott heg állapota. (Mert nincs két egyforma császáros heg sem!)

Egyébként ez úgy zajlik, hogy a terhesség vége felé folyamatosan figyelik a hegvastagságot UH-n, és ha túl vékony (ez milliméterre mérik), akkor csakis császár jöhet újra szóba. És ez legtöbbször nem azon múlik, hogy hány év telik el két terhesség között, ha rossz egy heg állapota, akkor 8 év várakozás után is rossz lesz, ha meg rugalmas, akkor gyakorlatilag sebgyógyulás után már újra képes normálisan tágulni a méh.

Egyébként én két anyukát is ismerek, akik fejenként 5 gyereket szültek, és mindet császárral, egyikük 10 éven belül mind az ötöt.