Ti mit gondoltok? Mi lenne a jobb? Ti hol voltatok szülés után? (kicsit magamnak való vagyok), és ezért is kérdezem, h ti hol lennétek?

Én nagyon idegenkedem attól, hogy másokkal aludjak együtt, elég hülye korlát az biztos, de első babásként is inkább egyedül akartam lenni, így alapítványi szobát kértünk. Kétágyasat kaptam, első két éjjel egyedül voltam, harmadik napon jött egy másik - szintén első babás - anyuka. Vele még 2 évvel a szülés után is tartjuk a kapcsolatot emailben. :-)

Napokon - vagy órákon? :-) - belül újra szülök, és megint alapítványi, lehetőleg egyágyas szobát szeretnék kérni, hogy a kislányom is sokat lehessen bent nálam, és ne zavarjunk senkit.

Igaza van anyukádnak, lehet a babára költeni azt a pénzt, de ha te úgy érzed, hogy jobb szeretnél külön lenni, akkor szerintem magadra hallgass!

Első babásan többágyasban voltam, de szerencsém is volt, mert 5-ünk közül 3-unknak volt ott a babája, (a másik két baba koraszülött osztályon volt) és mind a hárman úgy gondoltuk, hogy éjjelre bevisszük a csecsemősökhöz. Így tudtunk pihenni is. Fürdés után még hozták szopizni, aztán kivittük őket. Utolsó két éjjel pedig mi mentünk szoptatni a szopis szobába éjjel kettőkor.

Most másodjára már privát szobát kértem, szintén 10 ezerért, főleg azért, hogy a nagytesó már első nap bejöhessen. Így minden nap délelőtt és délután is bejött a fiam apával, és anyukámék is bent voltak délutánonként. Bár ezt a fiammal lehet nem viseltem volna el, mert akkor alig tudtam mozogni a gátmetszés miatt. Most nem volt metszés, nagyon jól voltam szülés után is, így nem zavartak a látogatók. Anyósomék is bent voltak a 3 napon.

Szóval nekünk megérte az a 30 ezer (nálunk éjszakánként kellett fizetni, nem napra) azt, hogy ne a lépcsőházban, az ajtó mögött tobzódjanak a látogatók, mert a gyerekágyon csak így láthatják a babákat. A fiamnál ráadásul látogatási tilalom is volt influenza miatt, úgyhogy hatványozottan sírós voltam....

Soha többet nem mennék több ágyas rooming in -be.

2× volt hozzá szerencsém, elsőre 4 ágyasban másodjára 5 ágyasban voltam. (telt ház volt mindkétszer)

Mindkét alkalommal úgy mentem haza, mint akit szülés (vagyis császár) után még jól ki is mostak. :( 4 nap voltam benn mindkettővel, egyik alkalommal sem aludtam többet összesen 6 óránál. Valakinek folyton sírt a babája, felsírta a másikat, valakinek folyton valami nyűgje volt, nem lehetett aludni, pihenni, jöttek mentek az orvosok egész nap, rémes volt. Mikor haza mentem az volt az első, hogy lefejtem egy csomó tejet (szerencsére volt bőven) anyukám kezébe nyomtam a cumisüveget és lefeküdtem aludni, mert az ájulás határán voltam. Pedig nem vagyok egy nyafka csaj, elég nagy a tűrőképességem, de ez már sok(k) volt.

A másodiknál én is kértem az egyszobást, de dömping volt a szülészeten és mire én oda jutottam, sajna már egy darab sem volt. Én azt mondom ha megteheted csakis egyágyas. Én imádom a társaságot, utálok egyedül lenni, de akkor valahogy nem hiányzott senki mellőlem. A férjem kezébe sem vehette a gyerekeket, csak miután kijöttünk a kórházból,mert több ágyasba ugye nem jöhet látogató, nálunk csak egy üvegajtón keresztül láthatták a babát a látogatók. Az egyágyasban meg ott lehetett volna velünk egész nap, csak éjszaka nem.